Gabonapóker: a mezőgazdasági imperializmus játéka Európában 

Szerző: | 2024. június. 23. | Geopolitika, Kiemelt, Világgazdaság

Michael Hudson professzor leírta, hogy gazdasági dominanciájának megőrzéséért az Egyesült Államok miképp próbálta előmozdítani a gabonafüggőséget. Gyakran a háborúkat az erőforrások miatt vívják, de a mezőgazdasági termékek kereskedelmének ellenőrzése hasonló célokat ér el.

Michael Hudson a Kansas Cityben lévő Missouri Egyetem közgazdaság-tudományi professzora és a Bard College Levy Economics Institute tudományos munkatársa.  

Az amerikai kereskedelmi stratégák nemzetközi politikájukat a második világháború óta két kulcsfontosságú áru, az olaj és a gabona ellenőrzésére alapozták. A fegyverek mellett ezek képezték az Egyesült Államok fizetési mérlegének fő támaszát. Michael Hudson szerint a tengerentúli diplomácia arra törekedett, hogy más országokat függővé tegyen az amerikai gabonától. Gondolva saját termelőire, ellenezték a gabona-önellátásra irányuló külföldi kísérleteket.  

Példaként Hudson megemlíti, hogy

a Világbank kezdettől fogva megtagadta, hogy mezőgazdasági kölcsönöket nyújtson a harmadik világ országainak élelmiszergabonatermelésének fejlesztésére.

A hitelnyújtást olyan trópusi növények támogatására korlátozták, amelyek nem versenyeztek az amerikai mezőgazdasági termeléssel. Ez például azt eredményezte, hogy az olyan országok, mint Chile, ahol a világ legnagyobb természetes guanótrágya-kínálata található, a rézből származó exportbevételeikből kellett amerikai búzát vásárolniuk, pedig meg is termelhették volna.  

Leírja, hogy amint 1958-ban létrejött az EU elődje, a Közös Piac/EGK, annak Közös Agrárpolitikája az európaiak és az USA közötti diplomáciai konfliktusok fő területévé vált. Ez volt az egyik oka annak, hogy a tengerentúli diplomaták riválisként tekintettek az Európai Szabadkereskedelmi Térségre (EFTA). Az Egyesült Államok a kereskedelmébe beépítette a mezőgazdasági protekcionizmusát. A jelentős amerikai mezőgazdasági támogatási rendszer Roosevelt idejéig nyúlik vissza.  

A professzor így nem csodálkozik, hogy Európa az 1958 óta folytatott agrárpolitikájával hasonló eredményeket ért el, és ellent tudott állni az amerikai törekvéseknek, ami az EU és az USA között komoly diplomáciai konfliktusokat okozott. Szerinte a Közös Piac számára az agrárpolitika volt az 1960-as és 1970-es évek legfontosabb és legsikeresebb gazdasági eredménye. Európa jelentős gabonaexportőrré vált, és hozzájárult Franciaország, Németország és más tagállamok kereskedelmi mérlegéhez. Az amerikai diplomácia pedig semmit sem tehetett, hogy megőrizze korábbi piaci dominanciáját ezen a területen. 

Nyilvánvalóan a francia és a német, a két vezető mezőgazdasági termelő a saját erőfölényének megőrzésére törekedett. Az is teljesen természetes, hogy az újonnan csatlakozott EU-tagországok a saját mezőgazdaságuk fejlesztését szeretnék elérni, hogy hasonló termelékenységnövekedést és támogatásokat érjenek el.

Ez egy folyamatos politikai harc az unión belül. Ebbe rondított bele az ukrajnai háború, amióta az ukránok szintén elkezdték keresni az európai piacra való bejutást.

Övék a világ leggazdagabb és legtermékenyebb talaja, így természetesen a gabona, a napraforgómag és más mezőgazdasági termékek globális exportőrévé váltak. 

Michael Hudson szerint ennél a pontnál az Egyesült Államok diplomáciai érdekei ismét ellentétben állnak az EU érdekeivel.

Az amerikai cégek komoly részt vásároltak fel Ukrajna termőföldjeiből, és igyekeznek bejutni az európai piacokra, kezdve a szomszédos országokkal.  

A keletről érkező olcsó gabona két dolog miatt is veszélyezteti az európai mezőgazdasági termelőket. Egyrészt Ukrajna hozzáférését a Fekete-tengerhez blokkolták, így a nyugati irányú vasúti szállítás lett a gabona értékesítésének fő alternatívája. Másrészt az amerikai BlackRock cég Zelenszkij elnökkel együttműködve bekapcsolta az amerikai és európai befektetéseket az ukrán ipari méretű mezőgazdaságba azért, hogy az ország devizához jusson a NATO által támogatott Oroszország elleni háborúban. 

A professzor úgy vélte, hogy az ukrán lobbiérdekek csatlakoztak az Egyesült Államok diplomáciai nyomásához, hogy vámmentesen hozzáférjenek az EU gabonapiacához. Az Ukrajna szomszédságában élő gazdák a közelmúltban próbálták megakadályozni, hogy az ottani gabonadömping leverje az európai értékesítési árakat. Ez a küzdelem megmutatta számukra azt is, hogy az USA által támogatott ukrán mezőgazdaság komoly versenyhelyzetet teremthet északkeleti szomszédunk esetleges EU-tagságával.   

Ez pedig Hudson értelmezésében újjáéleszti az USA és Európa több mint fél évszázados mezőgazdasági érdekkonfliktusát. Az uniós gazdasági támogatás kiterjesztése az ukrán gazdaságokra lerontaná az európai jólétet, hasonló hatású lenne, mint az Északi Áramlat gázvezetékének felrobbantása. 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn