Egy felhőmódosító technika segíthet az USA nyugati részének lehűlésében, de az egy modellező tanulmány szerint idővel elveszíti a hatékonyságát, és 2050-re a hőhullámokat a föld nagy részéről Európa felé terelheti – derül ki a Nature Climate Change című folyóirat friss tanulmányból, amely a változó éghajlat regionális befolyásolásának nem szándékolt következményeit modellezi. 

Egyre nagyobb az érdeklődés a globális felmelegedés súlyos hatásainak különböző geomérnöki technikák alkalmazásával történő enyhítése iránt. Ezek közé tartozik a tengeri felhőfényesítés (marine cloud brightening, MCB), amelynek célja, hogy több napfényt verjen vissza a Föld felszínéről azáltal, hogy az alsó légkörbe tengerisó-szemcséket juttat, és így fényesebb tengeri rétegfelhőket képez. 

Felemás eredmények 

Kis léptékű MCB-kísérleteket már végeztek Ausztráliában a Nagy-korallzátonyon és a kaliforniai San Francisco-öbölben.  

A projekt támogatói azt remélik, hogy ez a megközelítés az éghajlat további felmelegedésével egyes régiókban csökkentheti a szélsőséges hőhullámok intenzitását. 

Az új tanulmány szerint a következmények sokkal messzebbre nyúlhatnak, és nehezebb megjósolni őket. A szerzői azt állítják, hogy elsőként mutatták ki, hogy a felhők fényesítésének a hatása csökkenhet vagy megfordulhat, ahogy az éghajlati viszonyok változnak a fosszilis tüzelőanyagok és az erdők elégetésének már most is drámai emberi hatásai miatt. Katharine Ricke, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem (UCSD) munkatársa és kollégái modellezték, hogy milyen hatással járhatna egy esetleges MCB-program az USA nyugati részének hűtésére a jelenlegi éghajlati viszonyok és a 2050-re vonatkozó előrejelzések szerint. 

A kutatócsoport a Csendes-óceán északi részén két helyen modellezte az MCB hatását: az egyik a mérsékelt szélességeken, a másik a szubtrópusi vizekben. Ennek során az MCB-t 30 éven keresztül évente 9 hónapig alkalmazták, amely így lényegében megváltoztatta a hosszú távú éghajlatot. 

Megállapították, hogy a jelenlegi éghajlati feltételek mellett az MCB 55 százalékkal csökkenti a veszélyes nyári hőségnek való kitettség relatív kockázatát az USA nyugati részein. Ugyanakkor drámaian mérsékli a csapadékmennyiséget, mind az Egyesült Államok nyugati részén, mind a világ más részein, például az afrikai Száhel-övezetben. A szimulációk azt is kimutatták, hogy jelenlegi használata szerint Nyugat-Amerika mellett Európa is nagy valószínűséggel lehűlne a Csendes-óceán északi része felől szinte folyamatosan érkező tengeri felhőzet miatt. 

Ugyanakkor a kutatók azt is lemodellezték, hogy milyen hatással lenne az MCB 2050-ben egy olyan előre jelzett forgatókönyv szerint, amelyben a globális felmelegedés eléri az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb szintet. A kapott eredmény megdöbbentette a kutatókat. 

Ilyen körülmények között ugyanez az MCB-program már hatástalan volt, és ehelyett drámai módon felmelegítette Európa szinte egész területét, kivéve az Ibériai-félszigetet. Ricke szerint a modellezett hőmérséklet-emelkedés különösen nagy volt Skandináviában, Közép- és Kelet-Európában. 

Ezeket a messzemenő hatásokat a nagy léptékű légköri áramlatok megváltozása okozta, ami váratlan következményekhez vezetett. 

Rámutattak, hogy a célzott beavatkozások, amelyek egy adott területen egy évszakkal csökkentik a hőmérsékletet, átmeneti előnyökkel járhatnak egyes népességcsoportok számára, de ezt szembe kell állítani a világ más részein jelentkező esetleges negatív mellékhatásokkal és a hatékonyság idővel változó mértékével. 

A tanulmány szerzői szerint az eredmények „ijesztők”, mivel a világon kevés vagy semmilyen szabályozás nincs érvényben a tengeri felhőfényesítés regionális alkalmazására. 

Szakértők szerint az ellenőrzés hiányossága azt jelenti, hogy kevés az akadálya annak, hogy egyes országok, városok, vállalatok vagy akár gazdag magánszemélyek megpróbálják módosítani a helyi éghajlatukat, még akkor is, ha ez a máshol élő emberek kárára történik, ami versenyhez és konfliktusokhoz vezethet a beavatkozások miatt. 

A szellemet már kiengedték a palackból 

A globális hőmérséklet közelmúltbeli erőteljes emelkedése arra késztetett néhány kutatóintézetet és magánszervezetet, hogy olyan geomérnöki kutatásokat folytasson, amelyek korábban gyakorlatilag tabunak számítottak.  

Ausztráliában a tudósok már legalább négy éve próbálgatják a tengeri felhők felhősödési stratégiáit, hogy megpróbálják lehűteni a Nagy-korallzátonyt, és lassítani annak kifehéredését. 

Az Ausztráliában és Kaliforniában eddig elvégzett MCB-kísérletek nem voltak elég nagy léptékűek ahhoz, hogy kimutatható éghajlati hatásokat okozzanak, de azt sugallják, hogy a regionális geomérnökség közelebb lehet a valósághoz, mint korábban gondolták – mondja Jessica Wan, az UCSD kutatócsoport egyik tagja. „Több olyan regionális geomérnökségi modellezési tanulmányra van szükségünk, mint ez a munka, hogy felismerjük ezeket a nem szándékolt mellékhatásokat, mielőtt esélyük lenne a való világban is érvényesülni.” 

Ricke szerint egy másik probléma az, hogy ha az országok elkezdenek támaszkodni ezekre a módszerekre amíg azok még hatékonyak, az visszatarthatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket. Azután pedig, amikor a geomérnökség már nem fejti ki az elvárt hatást, a világunk még veszélyesebb pályára kerülne – véli a szakértő. 

Sokan szkeptikusak a hatásokat illetően 

Daniel Harrison, az ausztráliai Southern Cross University munkatársa a projekt vezetője annak a kutatásnak, amely azt vizsgálja, hogy az MCB a jövőben használható-e a hőhullámok mérséklésére a Nagy-korallzátony térségében. 

Szerinte az új tanulmány szerzői által modellezett forgatókönyvek „teljesen irreálisak és szélsőségesek”.  

„Ez egy hatalmas sokk a globális éghajlati rendszer számára, így természetesen lesznek következményei” – fejti ki véleményét a szakértő. 

A Harrison által kutatott projektben az MCB sokkal rövidebb időszakokra és a Ricke csapata által modellezett terület töredékére terjedne ki. 

John Moore, a finnországi Lappföldi Egyetem munkatársa szerint  

sürgősen több kutatásra van szükség a napenergia-geomérnökséggel kapcsolatban, hogy alaposabban fel lehessen tárni a lehetséges következményeket, beleértve az alacsony jövedelmű országokra és a sarkvidéki őslakosokra gyakorolt hatásokat is. 

(Források: Nature; New Scientist; The Guardian)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime