Az olajipar és a zöldenergia találkozása - fotó: Freepik

Az olaj és a zöldenergia harca Amerikában és az EU-ban

Szerző: | 2024. június. 25. | Kiemelt, Zöldenergia, Zöldgazdaság

Az amerikai energiagigászok többet tesznek a fenntartható jövőért, mint gondolnánk, legalábbis európai társaikhoz képest – írja egy amerikai szakértő. 

Az olajiparban több mint egy évszázada tevékenykedő amerikai mamutvállalatok, mint az ExxonMobil és a Chevron, jelentős szerepet játszanak a fenntartható energiaforrásokra történő globális átállásban, azaz a zöldfordulatban. Ezek a cégek ugyanis jobban alkalmazkodtak a változó környezetvédelmi előírásokhoz és hatékonyabb stratégiákat alkalmaznak a kibocsátások csökkentésére, mint európai társaik, a BP vagy a Shell – írja egy amerikai szakportál, a Theconversation.com szerzője. 

A szakértő szerint bár az európai olajtársaságokat gyakran fejlettebbnek tartják a megújuló energiákra való átállás tekintetében, több kulcsfontosságú tényező is arra utal, hogy az amerikai cégek hosszú távon nagyobb hatással lehetnek a zöldátmenetre. Az EU-s versenytársak stratégiái az elmúlt években ugyanis nem hozták a várt eredményeket, és a jövő olajkeresletére vonatkozó várakozásaik is eltérnek – állapítja meg a szakértő (lásd az ábránkat). 

A BP és az ExxonMobil előrejelzése a globális olajkereslet alakulására 

Forrás: BP, ExxonMobil

Lassul a zöldenergetikai átmenet

Zöldátállás, azaz a zöldenergia-átmenet nem halad elég gyorsan ahhoz, hogy érdemben csökkentse a klímaváltozás hatásait. A Shell például nemrég úgy döntött, hogy lelassítja a klímavédelmi célkitűzéseit, és már csak 15-20 százalékos kibocsátáscsökkentést tervez 2030-ra, a 2035-ös célkitűzéseket pedig egyelőre nem határozták meg. A cég vezérigazgatója szerint a változtatások oka az átmenet ütemével kapcsolatos bizonytalanság.

Hasonló lépéseket tett a BP is, amely korábban a zöldprioritások éllovasa volt. A világ fosszilis tüzelőanyagok iránti igénye azonban folyamatosan növekszik, ami a fejlődő országok szükségleteit és a népesség növekedését követi, így a fejlett államok kormányai nem tudják elérni a kibocsátási célok betartását és betartatását.

Az idén az olaj iránti kereslet várhatóan eléri a napi 103 millió hordót, szemben a 2019-es 100 millióval és a tíz évvel ezelőtti 85 millióval. De ez a hatalmas kereslet – zöldítés ide vagy oda – jövőre sem csökken, sőt várhatóan meghaladja a napi 104 millió hordót.

Előbbre járnak az amerikai olajmamutok?

Mindeközben az olyan amerikai óriási olajcégek, mint a Chevron, a ConocoPhillips és az ExxonMobil, korábban előre látták ezt a helyzetet, és sok téren más megközelítést választottak. Így különösen végtermékeik dekarbonizálására helyezték a hangsúlyt ahelyett, hogy a megújuló energiaforrásokba (például nap- vagy szélenergia) fektettek volna, mint európai társaik.

2021 óta a BP az éves tőkekiadásának (capex) a 8-12 százalékát fekteti megújuló energiákba, főként tengeri szélerőművekbe és elektromos járművek (EV) töltő-infrastruktúrájába. A Shell elsősorban a nap- és szélerőművekre összpontosít,

és ugyanebben az időszakban a tőkekiadásának a 12-15 százalékát fordítja ezekre. Ez éves szinten több mint 1 milliárd dollár (kb. 370 milliárd forint) kiadást jelent a BP-nél, míg a Shell esetében ez az összeg körülbelül 3 milliárd dollár (kb. 1110 milliárd forint).

Az amerikai nagyvállalatok hasonló összegeket költenek a dekarbonizációra.

Az ExxonMobil 2022 és 2027 között 20 milliárd dollárt, azaz a tőkekiadásának a 17 százalékát különítette el olyan technológiákba fektetve, mint a szén-dioxid-leválasztás, a lítiumbányászat zöldítése, a zöldhidrogén és a bioüzemanyagok. A Chevron hasonló tevékenységekre pedig mintegy 10 milliárd dollárt, azaz tőkekiadásának 12,5 százalékát tervezi elkölteni 2028-ig.

Ez az erőfeszítés azonban kevés lesz: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint

a nettó nulla kibocsátás eléréséhez az olajipari nagyvállalatoknak 2030-ig a tőkekiadásuk 50 százalékát tiszta energiára kell fordítaniuk (legyen az megújuló energia vagy dekarbonizáció). Ám 2022-ben mindössze 2,5 százalékot fordítottak erre,

részben azért, mert a világ olaj- és gáztermelésének nagy részét adó nemzeti olajcégek még kevesebbet költenek, mint az amerikai és európai nagyvállalatok.

Az amerikai IRA sokat javított a helyzeten

A dekarbonizáció ma valószínűleg a legjobb költési lehetőség, tekintve, hogy az olaj iránti kereslet növekszik. Emellett a szélerőművek és a napelemparkok építése nem igazán illik a nagyvállalatok alapvető szaktudásához – ellentétben például az ExxonMobil lépésével, hogy az EV-akkumulátorokhoz szükséges lítium egyik vezető termelője legyen, amely illeszkedik a fúrási szaktudásához.

Bárhogy is legyen, a nagyvállalatok csak akkor növelik az átmenetre fordított kiadásaikat, ha meggyőződnek arról, hogy ez az érdekeiknek megfelel. Sok függ az ösztönzőrendszerektől, amelyek finoman szólva nem mindig kedvezők.

Az amerikai nagyvállalatok (és a környezetvédelmi aktivisták) korábban panaszkodtak, hogy az Egyesült Államok dekarbonizációs ösztönzői nem voltak megfelelők, és a kormányzati politika kiszámíthatatlan volt. A 2022-es amerikai Inflációcsökkentési Törvény (IRA) javította a helyzetet azáltal, hogy adókedvezményekkel ösztönözte a beruházásokat.

Az amerikai szerző szerint ettől az EU erőfeszítései, hogy egy hasonló csomagot állítson össze, elmaradnak. Az sem segít, hogy az ukrajnai háború és a járvány utáni gazdasági problémák fokozzák az európai aggodalmakat az energiaárak és az ellátásbiztonság terén.

Ezenfelül Philippe Ducom, az ExxonMobil Europe vezérigazgatója nemrégiben azt állította, hogy

az EU különböző tagállamaiban érvényes eltérő szabályozások gátolják a zöldberuházásokat. Azt mondta, hogy emiatt jelenleg nehéz az ExxonMobil 20 milliárd dolláros dekarbonizációs alapjának bármely részét Európában elkölteni.

Nyilvánvaló, hogy az uniós döntéshozóknak sürgősen egyet kell érteniük az IRA-szerű ösztönzők bevezetésében és a szabályozások harmonizálásában. Ugyanígy az Egyesült Államoknak biztosítania kell, hogy az IRA-ösztönzők elég bőkezűek legyenek ahhoz, hogy a nagyvállalatok közelebb kerüljenek az IEA említett 50 százalékos tőkekiadás arányú céljához.

Kevés lesz ide a klímapolitika

A környezetvédelmi aktivisták természetesen gyakran bírálják az amerikai nagyvállalatokat, mert azok nem hajlandók visszafogni az alapvető üzleti tevékenységeiket. Az európai cégeket is kritizálják, bár a diverzifikációs erőfeszítéseiket jobban elfogadják, mivel a napfarmok vagy a szélkerekek támogatása kívülről nézve látványosabb. Mégis, az amerikai megközelítés hatékonysága sokkal kézzelfoghatóbb.

A szerző így ír: ha azt hisszük, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet a kormányok klímapolitikái csökkenthetik, akkor félreértjük a helyzetet. Az olajóriások a túlélésért harcolnak a zöldátállás közben, kockáztatva, hogy beragadt eszközök és befektetések maradnak a mérlegeikben.

Annak ellenére, hogy a nap- és szélenergia arányának a növekedése a termelésben nagy ütemű, a világ teljes energiájának az 55 százalékát továbbra is az olaj és a gáz biztosítja, míg további 27 százalékát a szén. Ez a jelenlegi helyzet a globális energiaátmenetben – von konklúziót a szerző.

Forrás:

https://theconversation.com/why-the-us-oil-majors-may-end-up-doing-more-for-the-green-transition-than-their-slightly-more-progressive-european-rivals-230704

KAPCSOLÓDÓ:

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn