A francia elnök néhány nappal az előre hozott parlamenti választások előtt polgárháborúval riogat, amennyiben számára kedvezőtlen eredmény születik. Macron mondatai időzített bombaként hatnak a gazdaságra is: az egyébként is teljes pánikban fetrengő részvénypiacnak másra sincs szüksége, mint összeomlást vizionáló rettegtetésre.

Miután az európai parlamenti választásokon tönkreverték a pártját, Emmanuel Macron mindenki megdöbbenésére előre hozott parlamenti választásokat írt ki június 30-ra és július 7-re. A kormánypárt bukása gyakorlatilag borítékolható, az egyedüli kérdés az, hogy a nagy esélyes Nemzeti Tömörülés meg tudja-e szerezni az abszolút többséget, amennyiben pedig nem, akkor hajlandó lesz-e kormányt alakítani, vagy hagyja, hogy az elnök is belebukjon a válságba.

Macron már az új választások bejelentésének pillanatában megkezdte a kampányt. A közvélemény-kutatások szerint teljesen eredménytelenül: a helyzet napról napra egyre jobban a Le Pen-féle pártnak kedvez. A jobboldali Nemzeti Tömörülés jelenleg a voksok 36 százalékát söpörné be, a baloldali pártszövetség 29,5 százalékon áll, míg a Macron nevével fémjelzett centristák mindössze 20,5 százalékkal folytatnák a lejtmenetet.

Az elnök ennek megfelelően villámgyorsan alakítja át a kampányt, meggyőzés helyett egyértelműen a megfélemlítés technikáját alkalmazva. A teljes összeomlás határán billegő kormány tagjai egymás után adják az interjúkat arról, hogy akár a jobb-, akár a baloldal győz a választásokon, Franciaország gazdasági káoszba süllyed (Le Maire pénzügyminiszter szavaival élve: „ebek harmincadjára jut”), Le Pen esetleges győzelme pedig magát a belső békét veszélyeztetné. Ezt a hullámot kihasználva Macron szintet lépett az uszító kampányban, és egyenesen azt fejtegette egy podcastben, hogy a jobboldal hatalomra jutásával az országot a polgárháború réme fenyegeti, az ugyanis „vallási és származási alapon osztályozza az embereket”.

Marine Le Pen tömören értékelte az újabb macroni verbális ámokfutást. Mint mondta, az elnök mindig is azzal kampányolt, hogy „vagy ő, vagy a káosz”, mára azonban ezt az érvelést senki nem veszi komolyan. Macron kétségbeesett mondatai inkább arra utalnak, hogy már pontosan tudja: elveszti a választást.

Ketyegő gazdasági bomba

Macron gazdaságilag is a tűzzel játszik, amikor démonizálni kezdi politikai ellenfeleit, pénzügyi összeomlást és nemzethalált vizionálva hatalomra kerülésük esetén. A befektetők már az előre hozott választások hírére is cifrán káromkodtak, az elnök negatív kampánya pedig csak fokozza idegességüket.

A francia részvénypiac kockázati prémiuma a héten tizenkét éves rekordot döntött, miközben a még pár napig regnáló kormány tagjai minden nyilatkozatukkal a gazdasági összeomlást vetítik előre, amely csak fokozza a pánikot.

Igaz, a Macron-párti elemzők prognózisai egyelőre nem tényeken alapulnak. Leggyakoribb kifogásuk a jobboldal ellen az, hogy „hagyományosan nagy költekező”, a várhatóan Jordan Bardella vezetésével felálló leendő kormányt pedig azzal, hogy nincs megalapozott gazdasági programja – az olyan ígéretek, mint a nyugdíjkorhatár (szerintük) fedezet nélküli csökkentése vagy az üzemanyag forgalmi adójának lenyomásának terve (ami csak az idén 7 milliárd euróba kerülne) például kifejezetten erre utalnak.

Bardella utóbbit egyébként elég drasztikus módszerekkel oldaná meg. Kihasználva az európai parlamenti választásokon kapott felhatalmazást, nemes egyszerűséggel csökkentené a francia EU-s költségvetési hozzájárulást. Emellett a hajózási vállalatok adókedvezményének megszüntetésével, illetve az energiavállalatok nyereségére kivetett extraprofitadókkal gyűjtené be a szükséges összeget.

A közvélemény-kutatások adatai szerint Macron apokalipszist idéző szavai egyedül a piacokra vannak negatív hatással: a választók továbbra is a Nemzeti Tömörülést akarják a trónon látni, az egyetlen kérdés csupán az, megszerzi-e Le Pen pártja az abszolút többséget, vagyis 289 képviselői helyet. (Mindenki 250 és 300 közé várja a befutók számát.) Bardella már kijelentette: amennyiben ez nem valósulhat meg, nem fogadja el Macron megbízását a kormányalakításra, mivel egy kompromisszumokba kényszerített párttal törvényhozási zsákutcába vezetné az országot.

Le Pen ugyanezt mondja, csak éppen más oldalról megközelítve az esetleges problémát. Mint említette, ebben az esetben az elnök nem írhatna ki újra választásokat, ám Franciaország gyakorlatilag egy eleve bukásra ítélt vészkormánnyal lenne kénytelen működni, amely ideig-óráig tudná csak túlélni a parlamenti anarchiát. Az egyetlen lehetséges megoldás ennek elkerülésére tehát nem más, mint az elnök lemondása. Egy új elnökválasztáson pedig ő maga lenne a biztos befutó.

***

Kapcsolódó:

Fotó: DeviantArt (AI)