Nemrég a G7-ek megegyeztek, hogy 50 milliárd dollárt kölcsönöznek Ukrajnának, amelyet a 329 milliárd dollár elkobzott orosz szuverén devizatartalék után felhalmozott éves kamat felhasználásával fizetnek majd vissza. Ian Proud egykori brit diplomata, a moszkvai brit nagykövetség volt gazdasági attaséja megvizsgálta, vajon ezt a hatalmas hitelt ki is fogja törleszteni.

Az ukrán gazdaság GDP-je jelenleg 180-190 milliárd dollár körül mozog. Kontextusba helyezve ez körülbelül 11-szer kisebb, mint Oroszország gazdasága és 131-szer alacsonyabb, mint az Egyesült Államoké. 

Az 50 milliárd dollár tehát Ukrajna éves GDP-jének körülbelül a 27 százalékát teszi ki, ami egy óriási szám egyetlen kölcsön esetében. Az igazi probléma az, hogy a háború kezdete óta minden évben lehívtak hasonló nagyságrendű összeget. A Politico szerint

Ukrajna 2022-ben 58 milliárd dollárt vett fel, 2023-ban 46 milliárdot, 2024-ben pedig 52 milliárdot, tehát három év leforgása alatt hozzájutott a saját GDP-jének a 82 százalékához. 

Persze érthető, hiszen a háború miatt a kormány évente majdnem kétszer annyit költ, mint amennyit adóból és egyéb forrásokból be tudna szedni. Az EU-csatlakozásra vágyó ország a fegyveres konfliktus kezdete óta évi 25 százalékos költségvetési hiányt mutat, ami jelentősen eltér az Európai Unió által a tagjainak megszabott 3 százaléktól. Ráadásul, mivel minden évben hiánya van a folyó fizetési mérlegében, tőkére is szüksége van, hogy megakadályozza valutájának összeomlását. 

Ukrajna tehát kényszerpályán van, és az idén valószínűleg még több hitelt kell felvennie, mint amennyit jelenleg előre jeleznek. 

Nyilvánvaló, hogy az ország hatalmas költekezése a háborúval magyarázható, amire 2023-ban a teljes gazdasági kibocsátásuk egyharmadát költötték. A jelenlegi, 2024-re előirányzott 28,6 milliárd dolláros hivatalos védelmi költségvetés körülbelül a fele annak, amit 2023-ban ténylegesen védelemre költött. Az ország 39,4 milliárdról utólag 56,3 milliárd dollárra módosította az eredeti 2023-as védelmi költségvetését.  

Ukrajna gazdasága most sem nagyobb, mint a háború kezdete előtt, és évente a GDP-je negyedét adósságba viszi, így a felhalmozott adóssághegy kicsúszik az irányítása alól.  

Ian Proud úgy véli, hogy az ország adóssága a folyó pénzügyi évben eléri a GDP 100 százalékát (ha még nem érte el). És amit igazán aggasztónak tart, az az, hogy nem tervezik ennek visszafizetését. 2022-ben, a háború kitörésekor leállította meglévő külső tartozásainak a kifizetését, így nem is tudja visszafogni az adósságnövekedését. Emlékeztet a 2014-es donbászi válság kitörésére, amikor Ukrajna azonnal megtagadta egy 3 milliárd dolláros adósság kifizetését, amelyet Oroszország a Janukoviccsal kötött megállapodás részeként folyósított, hogy elálljon az EU társulási megállapodásától.  

A korábbi diplomata figyelmeztet, hogy

Ukrajna az öntörvényűségtől fűtve rabja lett annak, hogy felvállalja az adósságot, majd megtagadja annak kifizetését.

Zelenszkij a háború kezdete óta szorgalmazza, hogy a 329 milliárd dollárnyi befagyasztott orosz vagyont adják át országának. A G7-ek 50 milliárdos kölcsöne elmozdulást jelent ebbe az irányba, és azt feltételezi, hogy Ukrajnának soha nem kell visszafizetnie az adósságot, noha ez az ország tartozása.  

A volt attasé felteszi a kérdést:  

Ha ez a szükségtelen háború valaha véget is ér, akkor ki fogja visszafizetni a G7-országok kölcsöneit?  

Számára úgy tűnik, az amerikaiak abban hisznek, hogy a harcok befejezése után is lehetséges lesz Oroszország befagyasztott tartalékeszközeinek az elkobzása. 

Csakhogy ebben az esetben mi fogja motiválni Oroszországot a háború befejezésére, ha úgy érzi, hogy folytatódnak a szankciók és az eszközeinek az ellopása?  

Putyin ugyan békemegállapodást ajánlott fel – vagy legalábbis elmondta a feltételeit a tárgyalások újraindítására, de Oroszországnak elegendő erőforrása van a harc folytatásához. A gazdasága 11-szer nagyobb, mint Ukrajnáé, ráadásul egészséges mennyiségű tőkét vonz be minden évben, és az exportja továbbra is meghaladja az importját. Egyszerűen fogalmazva, Oroszország évente körülbelül 50 milliárd dolláros többletre tesz szert a külkereskedelmében, ami nagyjából azonos azzal, mint amit Ukrajna évente felvesz a háborús erőfeszítéseinek támogatására. 

Ian Proud szerint gazdasági értelemben a háború gyors megnyerése jelenleg nem érdeke Oroszországnak, még akkor sem, ha az orosz nép legszívesebben vetne véget az egésznek. Minél tovább tart a konfliktus, Ukrajna annál jobban eladósodik. Putyin látja, hogy gyakorlatilag az összes külföldi pénz, amit Ukrajna felvesz, azoktól a nyugati országoktól származik, amelyek az ukránokat harcra buzdítják. Az is látható, hogy a nyugati támogatás kezd eltolódni a puszta adománytól a tényleges hitelek felé. Vagyis ahogy múlik az idő, a Nyugat egyre inkább adósságba sodorja Ukrajnát.   

Az attasé merő fantáziálásnak tartja, hogy majd az oroszok fogják visszafizetni ezt a tartozást, mivel ők vissza akarják kapni a befagyasztott pénzüket. Nincs esély az olyan egyoldalú békére, amelyben a Nyugat továbbra is bünteti Oroszországot. Valójában az ország eszközeinek az ellopása további eszkalációhoz vezet, meghosszabbítja Ukrajna szenvedését és tovább növeli a fenntarthatatlan adósságát. Szerinte ez a háború akkor ér véget, amikor Putyin úgy érzi, hogy gazdasági szempontból is indokolt csapatainak leállítása és a béke megkötése. 

Addig is a Nyugat egy időzített adósságbombát tart a kezében, amiről Zelenszkij sem hiszi, hogy azt törlesztenie kellene.

Úgy is mondhatnánk, hogy hitelkártyával fizeti ezt a háborút, csakhogy ez a Nyugaté, és nem az övé. 

Bajban az ukrán költségvetés 

Ian Proud mondanivalóját alátámasztja a Vzgljad portál egyik elemzése, amely az ukrán költségvetés jelenlegi helyzetét vizsgálta. Értékelésük szerint az ukránok hamarosan radikális adóemelésre számíthatnak, mert már kevés a nyugati támogatási keret. Természetesen azzal indokolják a forráshiányt, hogy azért az orosz hadsereg és annak a különleges művelet során elért sikerei okolhatók.

Az ukrán parlament adóbizottságának elnökére, Danyiil Getmancevre hivatkoznak, aki szerint már eldőlt az adóemelés kérdése. Szükség van a pénzre a katonai kiadásokhoz, és a hiány hrivnyában százmilliárdokra rúg.  

Várhatóan tehát a magánszemélyek jövedelmének 4,5-5 százalékára emelik az úgynevezett katonai adót, amit még Petro Porosenko idejében vezettek be, 1,5 százalékos kulccsal. Valamint emelik az áfát, ami a 90-es évek óta változatlanul 20 százalékos volt. Ezen intézkedés támogatói ragaszkodnak a 2-3 százalékpontos emeléshez, de mivel az áfakulcs növelése azonnali drágulást jelent, így az ellenzői csak 1 százalékpontot javasolnak.  

Az előzetes számítások is ismertek. A katonai adó növelése 90-100 milliárd hrivnyát (mintegy 2,3 milliárd euró), az áfa minden további százaléka pedig hozzávetőleg 40 milliárd hrivnyát (920 millió euró) adna. Tehát az adóemelés 3,2 és 5 milliárd euró között hozhatna.  

Ez még mindig nem éri el azt a várható 7,4 milliárd eurós hiányt, amit májusban jeleztek elő. Ennek a nagyságán az sem segített, hogy a költségvetési bevételek január–áprilisban 8,7 százalékkal nőttek 2023 azonos időszakához képest. 

Persze a háború nem csak viszi a pénzt, csökkenti a bevételeket is. A mozgósítás arra késztette a 25–60 év közötti ukrán férfiakat, hogy illegális foglalkoztatási formákat válasszanak: távmunkára váltottak, fiktíven kiléptek vagy feketén alkalmazták őket. Amikor a foglalkoztatás a szürke- vagy feketezónába kerül, akkor a keresetekre is homály borul, és ezek után már nem csurog be az adó.  

Egy biztos, az egyszerű ukrán polgároknak is egyre többe kerül a háború, és minél tovább tart, annál többet fognak fizetni. Ők és az utódaik is.