Miközben a magyar kormányfő rohamtempóban építi európai pártszövetségét, meglepetésszerű látogatást tett Kijevbe. Minden mindennel összefügg, erre mégsem számítottak sokan.
Mialatt Európa fél szemmel a francia választásokra figyel (ahol éppen Orbán Viktor szövetségese, Marine Le Pen pártja a toronymagas favorit), a másikkal a magyar miniszterelnököt nézi. Orbán Viktor pár nap alatt próbálja meg létrehozni az Európai Unió új, egyik legerősebb pártszövetségét, eközben átvette az EU soros elnöki tisztét, amelyben „rendkívül aktív kíván lenni”, elsősorban az európai versenyképesség visszaszerzése érdekében.
Ezek után bombaként robbant a hír ma reggel, hogy a magyar miniszterelnök Kijevbe utazik, és először a háború kitörése óta hivatalos tárgyalást folytat Zelenszkij elnökkel. Az, hogy Orbán Viktor mindössze egy nappal a soros elnöki tiszt átvétele után első látogatását éppen Ukrajnába tette, több mint jelzésértékű. Nemcsak azért, mert a kormányfő napirend-meghatározó pozícióba került, így az ukrajnai háborúval kapcsolatosan is kvázi megkerülhetetlen tényezővé vált, de azért is, mert Magyarország háborúval kapcsolatos határozott békepárti álláspontja eddig az ukrán fél, valamint Washington és Brüsszel részéről folyamatos támadásokban, fenyegetődzésekben csúcsosodott ki.
Kettős előny
Az eseményt szűkszavú sajtótájékoztató követte, szigorúan az alapokra koncentrálva. A megbeszélés napirendjén az elhangzottak szerint a kereskedelem, a határon átnyúló együttműködés, valamint infrastrukturális és energetikai témák szerepeltek, de szóba került egy magyarországi ukrán iskola létrehozásának lehetősége is. Utóbbi kapcsán Orbán Viktor kijelentette: annak a finanszírozását a magyar állam vállalja, sőt: annyi iskolát fognak működtetni, amennyire szükség van.
A legérzékenyebb területet a két vezető viszonyában az ukrajnai magyar kisebbség helyzete jelenti. Ukrajna eddig nem igazán bizonyult partnernek a nézeteltérések elsimításában: határozatlan lépéseket tett ugyan a rendezésre, de ezek messze nem voltak olyan mértékűek, amelyeket a magyar kormány valódi haladásnak tudott volna tekinteni. A mostani találkozó előfeltétele volt a magyar kisebbségre vonatkozó védelmi garanciák rendezése – ez végül az ukrán EU-s csatlakozási tárgyalások feltételrendszerébe is bekerült, vagyis Kijev vállalta, hogy végrehajtja a magyar kormány által elvárt változtatásokat. Orbán Viktor a találkozó után elmondta: értékeli a magyar kisebbséggel kapcsolatos ukrán erőfeszítéseket, és méltányolja is azokat.
A miniszterelnök hangsúlyozta: a két ország közötti kapcsolatok erősítése érdekében a magyar kormány átfogó együttműködési megállapodást kíván kötni Ukrajnával, olyat, amilyet már a többi szomszédos országgal kötött. Azt is elmondta, hogy Magyarország – erejéhez mérten – szívesen vesz részt az ukrán gazdaság modernizálásában, de ehhez rendezett kereteket szeretne.
Zelenszkij is úgy fogalmazott: a találkozó fontos lépés volt a két ország között fennálló problémák megoldásához vezető úton, egyben egy jövőbeli kétoldalú megállapodás alapjává válhat. „Minden, amiről ma beszéltünk, alapjául szolgál egy államaink közötti jövőbeli kétoldalú dokumentumnak, amely kapcsolatunk minden szegmensét szabályozni fogja, és kölcsönösen előnyös lesz mindkét országnak” – mondta.

Az út mögött
Azt természetesen senki nem gondolta, hogy Orbán a brüsszeli narratívát fogja erősíteni Kijevben mint az unió soros elnökségének legfőbb képviselője. A miniszterelnök kétségtelenül a háború leghevesebb ellenzője az Európai Unióban, aki 2022 februárja óta a fegyverszünet és a béketárgyalások jelentőségét hangsúlyozza, ezzel párhuzamosan pedig mindent megtesz, hogy Magyarország elkerülje a részvételt egy eszkalációs folyamatban, amely súlyosabb esetben NATO–Oroszország konfliktussá fajulhat. A béketeremtés lehetőségének módjai tehát meglehetősen eltérők az amerikai–brüsszeli és a magyar elképzelésekben.
A találkozón a miniszterelnök (elismerve az ukrán béketerv létjogosultságát, de időben túl hosszúnak tartva az azon alapuló párbeszéd megkezdését) Zelenszkijnek is újra elmondta a tűzszünetre vonatkozó elképzeléseit. „A nemzetközi diplomácia szabályai lassúak és komplikáltak. Azt kértem az elnök úrtól, hogy fontoljuk meg, nem lehetne-e a sorrendet megfordítani, és egy gyors tűzszünettel fölgyorsítani a béketárgyalásokat. Egy határidőhöz kötött tűzszünet, amely lehetőséget ad a béketárgyalások felgyorsítására: ennek a lehetőségeit mértem föl” – nyilatkozta Orbán.
Bár az ukrán elnök nem kommentálta az ötletet, valójában ebből a szempontból nagyon is kapóra jött neki a találkozó: miután már ő sem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy egy harmadik országon keresztül a jövőben tárgyalásokat kezdjen Oroszországgal, Orbán Viktor (azon kevés európai vezetők egyike, akik nyitva hagyták a kommunikációs csatornákat Oroszországgal) szerepe felbecsülhetetlen fontosságú lehet a közeljövőben. Mint azt a miniszterelnök többször elmondta: Magyarország örömmel áll rendelkezésre közvetítőként az első (és remélhetőleg nem az egyetlen) lépés megtételéhez. Ha Ukrajna élne ezzel a lehetőséggel (vagy akár más, de a magyar javaslathoz nagyban hasonlító megoldással), az egyébként Orbán Viktor egész eddigi álláspontját végérvényesen és visszavonhatatlanul igazolná.
A magyar kormányfő látogatása mindenképpen pozitív eredményt hoz: alapvetően megtörte a jeget a két ország érdemi kommunikációjában – ha ennél többet is elért vele, az viszont Európa erős emberévé teheti a brüsszeli viszonyokat egyébként is alapjaiban megváltoztatni kívánó miniszterelnököt. A tárgyalás egyben tisztán értelmezhető jelzés volt Brüsszel és az európai jobboldali pártok felé is: Magyarország aktívan részt vesz az EU Ukrajna-politikájában, nem elutasításra, hanem konszenzusra törekedve. Ez a megközelítés pedig már önmagában óriási lökést jelenthet a formálódó új EU-parlamenti frakció, a Patriots for Europe létrejöttében és egységes elképzeléseiben.
***
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán