Az egy főre jutó kínai energiafogyasztás hihetetlen mértékben növekedett 2001 és 2021 között. Bár Peking politikája egyesek szerint kritikusan hat a globális klímacélokra,a világ csak közösen tudja teljesíteni azokat.
„Kína megváltoztatta az energiaszektort, de most Kína változik” – írja a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2023-as energiajelentésében. A világ második legnagyobb gazdasága kiaknázta saját piacát. Miután éveken át olyan gyorsan építettek utakat, épületeket és vittek véghez egyéb infrastrukturális projekteket, amilyen gyorsan csak lehetett, a hatalmas belföldi piacot végül csaknem teljesen kimerítették.
A gazdasági bővülést az energiafogyasztás növekedése kísérte
Azonban amíg a kínai gazdasági emelkedés stagnál, addig az energiaigény tovább növekszik. Évtizedekkel a hihetetlenül gyors bővülés után az ázsiai nagyhatalom gazdasága lassulni kezd, az ingatlanpiaci buborék kipukkadt és a munkanélküliségi mutatók kiemelkedően magasak – köszönhetően annak, hogy rekordszámú diplomás lép ki a munkaerőpiacra, amely azonban nem képes elegendő pozíciót biztosítani számukra. Ám ahelyett, hogy Peking átszervezné a gyártást, megduplázza annak kapacitásait, és az exportra támaszkodik, hogy az ország hatalmas gazdasági gépezetének fogaskerekei tovább foroghassanak.
Az eredmény:
Kína egy főre jutó energiafogyasztása először haladja meg az európai értéket.
Ez a fordulópont régóta várható volt, hiszen az ázsiai állam energiafogyasztása rohamosan növekedett az elmúlt évtizedben. Az IEA adatai szerint az egy főre jutó kínai energiafogyasztás felfoghatatlan mértékben,
489 százalékkal nőtt 2001 és 2021 között.
Miközben az ország üvegházhatásúgáz-kibocsátása ugyanebben az időszakban szintén emelkedett, nem tartott lépést az energiakereslettel, köszönhetően a megújuló energiába történő páratlan mértékű beruházásoknak. Kínában 2000 óta a szén-dioxid-kibocsátás 244 százalékkal emelkedett, és bár ez is elég magas érték, elképesztő, hogy ez az energiafogyasztás növekedési értékének csupán a fele.
Az elmúlt évben Kína több megújuló energiakapacitást állított fel, mint az egész világ együttesen,
így energiatermelésének fele zöldforrásokból származik. Ennek ellenére továbbra is az ázsiai hatalom a világ legnagyobb kibocsátója, az IEA adatai szerint 31,72 százalékkal, köszönhetően óriási gazdaságának és ipari szektorának.
Vagyis bármit is csinál Peking ezen a téren, annak elsődleges hatása lesz a világ energia- és klímafolyamataira. Az biztos, hogy az ország gyártásfókuszú politikája, amely számos termék esetében túltermeléshez vezetett, veszélyt jelent a globális klímacélokra. Mindazonáltal minden felelősséget Kínára hárítani egy bonyolult helyzet túlzott leegyszerűsítése lenne, legrosszabb esetben pedig egyenesen bűnbakkeresés. Így az igazság, szokás szerint, valahol félúton van.
Együtt kell fellépni a klímacélok érdekében
Bár igaz, hogy az ázsiai országban túltermelés tapasztalható számos árucikkből azzal a szándékkal, hogy az exportra szánt kínálatot növelje, és ne csak a meglévő exportkeresletet elégítse ki, ez a teljes feldolgozóipar csak kis részét teszi ki. A Kínában zajló gyártás nagy része a tengerentúli kereslet kielégítésére szolgál, amely a világgazdaság pörgésének fenntartása szempontjából kulcsfontosságú. Ehhez pedig nagyon sok energiára van szükség, és rengeteg szén-dioxid termelődik a folyamat során.
„Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a mennyiségű energiát és kibocsátást, amelyet az európaiak lényegében a kínai gyártókra hárítottak” – mondta Nick Wayth, az Energy Insitute vezérigazgatója a Bloombergnek.
Hogyha az európai energiafogyasztás és a kibocsátás csökkenése máshol ezek növekedését okozza, akkor a klímaváltozás elleni globális küzdelem rossz úton halad.”
Az egész jelenség annak fontosságát igazolja, hogy a klímacélokat és azok megvalósításának a módját összességében nézzük, és ne csak egyes országok vagy gazdaságok „sikereire” és „hibáira” fókuszáljunk. A párizsi klímaegyezményben kitűzött célok elérése érdekében páratlan együttműködésre és koordinációra van szükség mind a fejlődő, mind a fejlett gazdaságok részéről. Emellett megköveteli, hogy a nemzetek leküzdjék azt a politikai kísértést, hogy saját, egyéni kibocsátási céljaik elérése érdekében a szegényebb országokba szervezzék ki a kibocsátásukat. Végső soron egy zéró összegű játszmáról van szó.
Globális megközelítés nélkül mindenki veszíteni fog.
(Forrás: Oilprice)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime