Gagyinfláció, avagy hogyan emeljünk árat áremelés nélkül? 

Szerző: | 2024. július. 8. | Infláció, Világgazdaság

Az elmúlt évek inflációs időszakában olyan fogalmak kerültek előtérbe, mint a „kapzsinfláció” (greedflation), ahol az áremelkedés mögött a vállalatok növekvő profitrátája áll, nem pedig a költségek növekedése. Megjelent a „zsugorfláció” (shrinkflation) néven említett jelenség is, amikor a termékek kisebb kiszerelésben kerülnek forgalomba változatlan áron. A harmadik új fogalom pedig a „gagyinfláció” (cheapflation), amikor a termék összetétele romlik, vagy olcsóbb alapanyagokkal helyettesítik a drágábbakat.

Az elmúlt inflációs időszakban új fogalmak merültek fel a közbeszédben az áremelkedés kapcsán. Az egyik ilyen volt a kapzsinfláció vagy profit húzta infláció (angol nyelvterületen greedflation), vagyis az a jelenség, amikor az áremelkedés mögött meghúzódó egyik tényező a vállalatok profitrátájának emelkedése. Tehát a drágulás nem kizárólag azért következett be, mert növekedtek például az alapanyagköltségek, és ezt áthárították a fogyasztókra, hanem mert a vállalatok több profitra akartak szert tenni, és egy eleve magasabb inflációs környezetben könnyebben tudtak árat emelni azon cégek is, amelyek nem szembesültek költségsokkal. Egy másik jelenség a zsugorfláció (angolul shrinkflation), amikor egy termék ára ugyan nem változik, de a fogyasztókhoz kisebb kiszerelésben jut el. Ezzel napi szinten találkozhatunk, tekintve, hogy ma már Magyarországon rendelet kötelezi a kereskedőket, hogy jelezzék, ha egy árucikket a korábbinál kisebb kiszerelésben értékesítenek. 

Mi is az a gagyinfláció? 

Más, a fogyasztók kárára történő profitnövelést, rejtett inflációt leíró jelenség is kapott már nevet. Az egyik ilyen az úgynevezett cheapflation, amely magyar fordításban leginkább gagyinflációnak feleltethető meg.  

Ez azt a jelenséget írja le, amikor ugyan egy termék ára nem változik, azonban az összetétele módosul, például a legdrágább alapanyagot a gyártók helyettesítik egy olcsóbbal, így pedig a költségek csökkentése révén érhetnek el magasabb profitrátát a vállalatok.  

Fogyasztói oldalról persze ez is hátrányos, hiszen ugyanazon összegért rosszabb minőségű termékhez jut, és ezt még nehezebb is észlelni, mint a zsugorinflációt, mert sok esetben a változás csak kismértékű érzékszervi eltérést okoz, amit nem mindenki tud felismerni. 

Hozzánk sokszor csak a gyengébb minőség jut

A gagyinfláció ugyanakkor nem csak úgy jelentkezhet, hogy változik egy termék összetétele, ez a jelenség áll amögött is, hogy a kelet-közép-európai régióba a Nyugat-Európában vásárolhatónál rosszabb minőségű élelmiszereket kínálnak a gyártók. A két térségben meglévő jövedelmi eltérés miatt a vállalatoknak nincs lehetőségük ugyanazon az áron kínálni az árucikkeiket, így pedig vagy alacsonyabb profitráta mellett árulnak például a kelet-közép-európai régióban, vagy ide olcsóbb előállítású és így gyengébb minőségű termékeket szállítanak. De ugyanígy a gagyinfláció jelensége alá sorolható, hogy miért érezzük úgy, hogy korábban jobb ízűek voltak a termékek. Ennek egy része természetesen a nosztalgiafaktor, mivel az idő megszépíti a múltat. Ugyanakkor a technológiai fejlődés, az igények növekedése azt is eredményezte, hogy az ízen felül más tényezők, mint például a tartósság vagy a szállíthatóság kerültek a középpontba az élelmiszerek előállítása során. 

Fogyasztói szempontból nyilván károsak a fenti jelenségek, azonban azok a kapitalista gazdaságszerkezet következményei. A vállalati döntéseket többnyire a profit növelése hajtja, és ennek alapvetően két módozata van: vagy a bevételeket kell emelni, vagy a kiadásokat csökkenteni. A bevételek növelésének legegyszerűbb eszköze az árak emelése, viszont ezt a vállalatok nem tehetik meg korlátlanul, mivel a kereslet visszaesése ellensúlyozni tudja a pozitív hatásokat.  

Rosszabb gazdasági helyzetben, amikor az árak már elérik a fogyasztók számára meglévő lélektani határokat, vagy a jövedelmi helyzetük jelenti a korlátot, a kereslet visszaesése még egy kisebb áremelkedés esetében is számottevő lehet. Ilyen helyzetben tehát a vállalatoknak más módot kell találniuk, ha fenn akarják tartani a profitrátájukat.  

Egyszerűbb a recept módosítása, az olcsósítás 

Költségeket lehet mérsékelni a hatékonyság javításával, azonban ez rendszerint költséges és hosszadalmas folyamat, nem megy egyik napról a másikra. Az olcsóbb összetevők használata, vagy például élelmiszerek esetén a recept módosítása gyorsabb megoldás. És ha utólag a fogyasztóknak fel is tűnik, hogy változott a termék, a gyártó mindig hivatkozhat a fogyasztói szokások változására vagy például az eltérő ízlésre, ha két országban eltérő árucikket árul egyazon címke alatt. 

A fogyasztónak nincs sok lehetősége, ha meg akarja óvni magát a gagyinfláció jelenségétől. Annak jelenlétét sokkal nehezebb bemutatni, mint például a zsugorinflációét, így pedig fogyasztóvédelmi eszközökkel is nehezebb ellene küzdeni. Ami mégis a háztartások rendelkezésére áll, az a tudatos fogyasztói magatartás. Amennyiben a vásárlás során alaposan végignézzük, mit és milyen mennyiségben vásárlunk, akkor döntéseinkkel büntethetjük a fogyasztóellenes gyakorlatokat alkalmazó cégeket, és kikényszeríthetjük a váltást.  

A Heineken visszakozott Magyarországon 

Volt már ilyenre példa Magyarországon is: 2015 nyarán cserélte le a Heineken a „vevői igényekre” válaszul a megszokott 0,5 literes sörösdobozokat 0,4 literesre, amely enyhén szólva nem nyerte el a fogyasztók tetszését, a kereslet-visszaesés pedig rövid úton a korábbi kiszereléshez való visszatérésre kényszerítette a gyártót. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn