Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Az Új Népfront szerezte a legtöbb mandátumot az előre hozott francia nemzetgyűlési választások második fordulójában, ami így igazolta a tegnap esti exit pollokat: a második helyen a Macron-féle Ensemble, majd szorosan mögötte az első fordulót és az EP-választást is megnyerő Le Pen, valamint a Bardella vezette Nemzeti Tömörülés és szövetségesei végeztek. Arányait tekintve a jobbközép Republikánusok megismételték legutóbbi eredményüket, igaz, még így is veszítettek mandátumaikból.

Franciaországban az elnök, ez esetben Emmanuel Macron kéri fel fő szabály szerint a legtöbb mandátumot szerzett politikai erőt a kormányalakításra.

Ezúttal ez az Új Népfront lenne, csakhogy ez problémákat szül. Egyrészt mindez csupán egy választási szövetség, és a lehető legkülönbözőbb, de magukat baloldaliként azonosító pártokat tömöríti, mint a zöldeket, a kommunistákat, a szocialistákat, a szociáldemokratákat és a radikálisokat stb., így kérdéses, hogy egyben marad-e ez a szövetség mint adott esetben potens kormányzó erő. A másik probléma, hogy ha egyben is marad, akkor sincs meg az abszolút többsége a Nemzetgyűlésben, mint ahogy a másik két nagy blokknak, a Ensemble pártjainak és a Nemzeti Tömörülésnek sem.

A választási matek szerint egyik nagy tömörülés sem tud anélkül többségi kormányt alakítani, hogy ne szövetkezne valamely másik nagy blokkal.

A probléma, hogy a három nagy tömb még az alapvetésekben sem ért egyet, ami a 2025-ös költségvetésről folytatott tárgyalások során mindenképp kicsúsosodna. Úgy tűnik, Franciaországban patthelyzet állt elő, igaz, Macron elérte, amit akart: a Nemzeti Tömörülés kormányzati pozícióba való kerülését. 

Bevált a jelöltek visszaléptetése 

A szavazás első fordulója annyiban nem okozott meglepetést, hogy az 577 egyéni választókerületből 297-ben a Nemzeti Tömörülés szerzett előnyt, 159-ben az Új Népfront, 2-ben az Ensemble. Ahol abszolút többséggel nyertek a jelöltek, ott nem volt szükség második körre (a három nagy blokk esetében 72 kerületben volt erre példa). Összességében, ha a kisebb pártok eredményeit is nézzük, akkor 501 mandátum kiosztására került sor tegnap.

Viszont azzal, hogy az Új Népfront és az Ensemble jelöltjei országszerte visszaléptek egymás javára (215 ilyen volt), egy az egy elleni párharcra késztették a Nemzeti Tömörülés jelöltjeit.

Ennek lett az eredménye, hogy számos olyan választókerületben kikapott a jobboldali jelölt, ahol az első fordulóban még vezetett. Ez Franciaországban bevált taktika mind az elnök-, mind a nemzetgyűlési választások alkalmával, ha egy elnökjelöltet vagy politikai erőt el akarnak szigetelni és megfosztani a végső győzelemtől. Ez történt most is. 

Az első fordulós eredmények Forrás: Le Monde

Tegnap este világossá vált, hogy az előre hozott választások kiírásából és a jelöltek visszaléptetésből az Új Népfront profitált a legtöbbet. Ezt már az exit pollok is előrevetítették: a tegnap esti előzetes eredmények szerint az Új Népfront 171–187, az Ensemble 152–163, a Nemzeti Tömörülés 134–152 mandátumot szerez.

A végeredmény hasonló lett: az Új Népfront 182, az Ensemble 168, a Nemzeti Tömörülés 143, a Republikánusok 46 mandátumot szerzett.

Ha azt vesszük, hogy az abszolút többséghez minimálisan 289 szükséges, akkor mindegyik blokk nagyon távol áll a kormányalakítástól. 

Így összességében Macron hazárdjátéka felemás eredménnyel zárult: ugyan meg tudta akadályozni, hogy a Nemzeti Tömörüléstől Jordan Bardellát kelljen felkérnie kormányalakításra, és az általa képviselt politika nem szenvedett akkora vereséget, mint az EP-választáson.

Ennek viszont óriási arcvesztés lett az ára, miután Emmanuel Macron és Gabriel Attal miniszterelnök is a mérleg nyelveként, centrista erőként határozta meg magát a kampányban „a két szélsőség” között.

Éppen a baloldali szélsőséggel kötött háttéralkut, hogy megakadályozza a Nemzeti Tömörülés győzelmét. Gabriel Attal ugyan benyújtotta a lemondását, ügyvezető miniszterelnökként a feladatait még ellátja a következő kormány megalakulásáig, de ez egyfajta hagyomány. Még az sem biztos, hogy Macron nem Attalt kéri fel az ismételt kormányalakításra.

Igaz, hogy fő szabály szerint a legtöbb mandátumot szerző politikai erőt kellene felkérnie, de az Új Népfront esetében az sem egyértelmű, hogy részükről ki lenne az.

Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője az EP-kampányban sok helyen antiszemita szólamai miatt nem örvend túl nagy népszerűségnek a saját szövetségeseinél sem, és ezt érzékelve még az első forduló előtt bejelentette, hogy győzelme esetén nem vállalná a miniszterelnökséget. Igaz, miután nyilvánvalóvá vált, hogy pártja szerzi a legtöbb mandátumot, már nem volt ellenére az ötlet, de továbbra is probléma, hogy az Új Népfront által tömörített számtalan politikai erő nem hajlandó egyöntetűen beállni mögé.

Az is kérdés, hogy az Új Népfront egyben marad-e a választás után, hisz ne felejtsük, hogy csupán választási szövetségről van szó.

Korábban, a 2022-es nemzetgyűlési választásra is egységbe tömörültek a magukat baloldalinak gondoló pártok, ez volt a NUPES, azaz az Új Ökológiai és Szociális Népszövetség, de ez a választások után feloszlott. Ennek az alapítója egyébként szintén Mélenchon volt. Ha a szövetségesei valóban nem állnak majd be mögé, akkor vagy találnak egy olyan politikai szereplőt az Új Népfrontban akit szívesen látnának miniszterelnöknek, vagy Macron más fog felkérni kormányalakításra. 

A másik opció, hogy a saját pártja részéről ismét Gabriel Attalt kéri fel kormányalakításra, és ez lenne Macronnak a legkényelmesebb megoldás: a jelenlegi miniszterelnök úgysem tudna többségi kormányt alakítani valamelyik nagy blokkal való szövetség nélkül. Itt az egyik opció lehetne az Új Népfronttal való koalíció, viszont a két tömörülés alapvető kérdésekben sem ért egyet, ami a 2025-ös költségvetésről való tárgyalások folyamán mindenképp kiütközne. A másik opció, hogy Attal megpróbál a politikai spektrum közepén egyfajta széles körű nagykoalícióval, vagy nemzeti egységfronttal kormányt alakítani, kizárva az Új Népfrontot és a Nemzeti Tömörülést, esetleg az előbbiből megnyerve a szociáldemokratákat.

Azonban ebben az esetben sem lenne meg a 289 mandátum, ráadásul egy nagyon instabil kormányt eredményezne, ami ennyi pártból tevődik össze.

Ebben az esetben a fő politikai erőt az Ensemble és a republikánusok jelentenék, kiegészülve a centrista, balközép és jobbközép függetlenekkel, ami nagyjából 250 mandátumot jelentene. 

Macron hazárdjátéka felemás eredményt hozott 

Összességében véve az előre hozott választás bevált Macronnak, habár jelentős mandátumvszteséget könyvelhet el. Arra mindenképp ideális volt, hogy felmérje, miképp alakul a macroni politika támogatottsága.

Ennek az eredménye, hogy az Ensemble a 2022-es voksoláshoz képest 86 mandátumot veszített, az Új Népfront a NUPES-hez képest 46-tal többet szerzett, míg a Nemzeti Tömörülés a szövetségeseivel együtt 53 mandátummal tudta növelni képviselőinek számát a Nemzetgyűlésben.

Tehát jól kirajzolódik, hogy a francia politika alapvető átrendeződésen megy keresztül, és a választók a radikális alternatívára szavaztak mind jobbról, mind balról mint a macroni politika lehetséges opciója. A kialakult három nagy tömb pedig a nyugati társadalmak szélsőséges polarizációjának újabb példája. A politikai változások eredménye, hogy a Le Pen és Bardella fémjelezte Nemzeti Tömörülés vált a legnagyobb, legnépszerűbb politikai erővé, még ha ez kormányzati pozícióban nem is nyilvánul meg. Ha országosan megnézzük a pártokra leadott szavazatokat, akkor mindkét fordulóban azt látjuk, hogy a Nemzeti Tömörülés kapta a legtöbb voksot, ami nagyban köszönhető a sikeres mobilizációnak.  

A második fordulós eredmények Forrás: Le Monde

Az első fordulóban a Nemzeti Tömörülés vezette szövetség a szavazatok 33,21 százalékát szerezte meg, őket követte a végül győztes Új Népfront 28,21 és az Ensemble 21,28 százalékkal.

Sőt, a második körben a Nemzeti Tömörülés ezt az arányt tovább növelte 37,06 százalékra, majd szintén az Új Népfront következett, igaz, ők már vesztettek voksokat az első fordulóhoz képest hiszen ekkor már csak a szavazatok 25,81 százalékát kapták.

Az Ensemble a Nemzeti Tömörüléshez hasonlóan országosan 24,53 százalékra növelte a támogatottságát. A két forduló között az Új Népfront szavazatvesztesége és az Ensemble nyeresége közel kiegyenlíti egymást, amiből a két tábor közti átvoksolásokra lehet következtetni az egyéni kerületi rendszer miatt. 

Jobboldali reneszánsz Európa-szerte 

A Nemezeti Tömörülés veresége egyrészt annak köszönhető, hogy az Ensemble és az Új Népfront egymás javára léptették vissza a jelöltjeiket az egyes egyéni választókerületekben, másrészt, hogy Le Penék nem tudták kellően területileg koncentrálni a szavazataikat. Mindenesetre ez egy jó erőpróba volt a Nemzeti Tömörülés és főként Marine Le Pen részéről a 2027-es elnökválasztás előtt, ahol már Emmanuel Macron nem indulhat újra, hisz az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez hasonlóan a francia államfő is csupán egyszer újraválasztható.

Le Pen pedig potenciális elnökaspiráns a Nemzeti Tömörülés részéről, ami tekintettel Franciaország félprezidenicális berendezkedésére, nagyobb jelentőséget kap, mint a nemzetgyűlési választás és a miniszterelnök személye.

Azonban a Nemzeti Tömörülés a vereség után sem maradt tétlen, és bejelentették, hogy immár biztosan csatlakoznak az Orbán Viktor (Fidesz), Andrej Babis (ANO 2011) és Herbert Kickl (FPÖ) által megalapított Patriots for Europe párszövetséghez, ami már biztosan frakcióvá alakulhat az Európai Parlamentben, hiszen teljesítette mindkét feltételt: legalább 23 képviselőt tömörít minimum 7 különböző európai uniós országból.

Ez az új frakció a Nemzeti Tömörülés csatlakozásával a harmadik legnagyobbá válhat az Európai Néppárt (EPP), valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) után. A felhozatal nem mindennapi: Magyarországról a Fidesz, Csehországból az ANO 2011, Ausztriából az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), Portugáliából és Spanyolországból a radikális bevándorlásellenes Chega és VOX, Hollandiából a Geert Wilders-féle Szabadságpárt (PVV), Dániából a Dán Néppárt (DF) és most Franciaországból a Nemzeti Tömörülés, amely önmagában 30 mandátumot jelent, így a frakcióban való vezető szerepre pályázhat. Mindezeken túl Olaszországból az egykori belügyminiszter, a jelenlegi közlekedésügyi miniszter, a Lega vezetője, Matteo Salvini is jelezte csatlakozási szándékát az új szövetséghez.

Ezen politikai erők mentén figyelembe véve a francia választási, valamint az EP-eredményeket, jól kirajzolódik a Néppárttól jobbra elhelyezkedő politikai erők előretörése, aminek intézményesített formája lehet egy olyan európai parlamenti frakció, amely aktív magyar közreműködéssel jöhetett létre.

Így még ha azt mandátumszámánál fogva a Nemzeti Tömörülés is vezeti majd, abban a magyar, a cseh és az osztrák résztvevők kiemelkedő szerepet tudhatnak majd magukénak, mint alapítók. 

Kapcsolódó:

Borítókép: dreamstime