Miközben a világ az egyre növekvő geopolitikai széttöredezettséggel küzd, fontos, hogy elgondolkodjunk a múlt tanulságain, különösképpen a hidegháború gazdasági hatásain. A vasfüggöny nagyjából megfelezte a keleti és a nyugati blokk közötti kereskedelmi forgalmat, és a keleti térség országaiban jelentős jóléti veszteségeket okozott, amely egészen a hidegháború végéig fennmaradt.
Miközben a világ a növekvő geopolitikai széttöredezettség jeleivel küzd, fontos elgondolkodnunk a múlt tanulságain. A hidegháború alatti kereskedelmi korlátok hatásának megértése, különösen a vasfüggöny által elválasztott országokra gyakorolt hatásainak megértése, betekintést nyújthat a jövőbeli széttagoltság lehetséges következményeibe.
A hidegháború alatt Európát politikai, katonai és kulturális akadályok osztották meg a szovjet uralom alatt álló Kelet és a nyugati kapitalista demokráciák között.
A vasfüggöny egyrészről fizikai határ volt, amelynek leghíresebb képviselője a berlini fal, másrészről az áruk és szolgáltatások áramlását korlátozó politikák összetett rendszerét jelentette.
Míg a fizikai határ nem mozdult el, a kereskedelem politikai indíttatású korlátozásai változtak. A hidegháborút a Kelet és Nyugat közötti abszolút elszigeteltség időszakának tekintő közfelfogással ellentétben az egymás felé irányuló kereskedelempolitikák az idők során jelentősen módosultak, és kevéssé ismert, hogy ezek milyen mértékben befolyásolták a tényleges kereskedelmi korlátokat.
A Centre for Economic Policy Research (CEPR) hasábjain egy nemrégiben megjelent tanulmányban három gazdasági elemző, Rodolfo Campos, Benedikt Heid és Jacopo Timini a hidegháborús „vasfüggöny” vámegyenértékű, vagyis a vámokkal megegyező hatásának alakulását számszerűsíti olyan, korábban nem elérhető adatok felhasználásával, amelyek Kelet-Németország és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelmi forgalmát tartalmazzák. Azt is elemzik, hogy az idők során a vasfüggöny hogyan generálta a Kelet- és Nyugat-Európán belüli kereskedelmi integrációmikéntt, és alakultak a kereskedelmi korlátok a szövetségen kívüli vagy a semleges országokkal.
Módszertan röviden
A szakértők strukturális gravitációs egyenletet használtak a hidegháborús blokkosodás nemzetközi kereskedelmi forgalomra gyakorolt hatásának becslésére. A vasfüggönyhöz kapcsolódó kereskedelmi akadályokat az azon áthaladó (azaz egy kelet-európaiból egy nyugat-európai országba és fordítva), illetve az ezen át nem haladó nemzetközi kereskedelmi áramlások közötti különbséggel azonosították. Az értelmezés megkönnyítése érdekében a kereskedelmi korlátokra vonatkozó becsléseket a szakértők úgynevezett „vámegyenértékre” konvertálták, vagyis a korlátokat a vámok bizonyos mértékével megegyező hatásként számszerűsítették. Második lépésben pedig ezeket a becsléseket egy kvantitatív kereskedelmi modellbe táplálták be, hogy szimulálják a vasfüggöny nélküli világ kereskedelmi és jóléti hatásait.
A vasfüggöny kereskedelemre gyakorolt hatásai és azok időbeli alakulása
Becsléseik szerint a kereskedelmi korlátok fokozatosan enyhültek a hidegháború során.
Bár a vasfüggönyön keresztüli kereskedelem nehézségei időnként ingadoztak, az idő múlásával az általános mintázat a kereskedelmi korlátozások fokozatos enyhülését mutatja.
Egy vámegyenértékkel egyenértékű mérőszámot használva azt láthatjuk, hogy a vasfüggöny az 1951-es csúcspontján egy 48 százalékos értékvámhoz hasonló hatású volt. Az 1950-es évek második felében és az 1960-as évek során a vámegyenérték meredeken csökkent, majd az 1970-es és 1980-as években 25 százalék körül alakult (lásd az 1. ábrát).
1. ábra A XX. században Európára ereszkedett vasfüggöny becsült tarifális megfelelőjének alakulása
Az értékvám perspektívába helyezéséhez érdemes összehasonlítani az értékvámot a kereskedelempolitika más változásaira vonatkozó hasonló modellek segítségével kapott becslésekkel. Head és Mayer (2021) azt mutatják, hogy
a kereskedelmi korlátok csökkenése, amelyet az európai egységes piacnak a maastrichti szerződés 1992-es megkötése utáni elmélyítése okozott, az árukereskedelem esetében 20 és 30 százalék közötti, a szolgáltatások kereskedelmében pedig 10 és 20 százalék közötti értékvámcsökkentéssel volt egyenértékű, míg Felbermayr és társai (2024) szerint a GATT- vagy WTO-tagság 6 és 13 százalék közötti értékvámcsökkentéssel egyenértékű.
A jelentős kereskedelempolitikai változások (mint például a GATT-hoz, a WTO-hoz vagy az Európai Unióhoz való csatlakozás) becsült értékvám-egyenértékei tehát lényegesen alacsonyabbak, mint a hidegháború alatti vasfüggönyhöz köthető értékvámok. Valójában a hidegháború csúcspontján a vasfüggönyre vonatkozó becsült kereskedelmi korlátok hasonlók a tényleges fegyveres konfliktusok során a szemben álló felek között felmerülő korlátokhoz, amelyeket Glick és Taylor (2010) körülbelül 40 százalékra becsül vámegyenértékben kifejezve.
A Checkpoint Charlie a Friedrichstrassén volt, a Kochstrasse közelében. Ez volt az egyetlen átkelő Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin között, amelyet amerikaiak és más külföldiek, valamint a szövetséges erők tagjai használhattak. A többi hat ellenőrző pontot a nyugat-berlini vagy nyugat-németországi lakosok számára tartották fenn. (Forrás: Flickr)
A szakértők azt is megvizsgálták, hogyan alakultak a kereskedelmi korlátok a Nyugathoz közelebb álló európai országok (pl. Svájc, Írország és Svédország), a semleges piacgazdaságok (pl. Ausztria és Finnország), az el nem kötelezett kommunista gazdaságok (pl. Jugoszlávia), valamint a vasfüggöny két oldalán álló blokkok között. Az olyan nyugati orientációjú államok, mint Svájc, Írország és Svédország, egyre nagyobb kereskedelmi korlátokkal szembesültek a Kelettel szemben, csakúgy, mint a semleges országok (Ausztria és Finnország), legalábbis az 1970-es évek elejéig. Jugoszlávia viszont viszonylag magas kereskedelmi költségeket tapasztalt mindkét tömbbel szemben. Ennek eredményeként
a keleti blokk országai voltak a leginkább elszakadva a világ többi részétől, mivel nemcsak a Nyugattal, hanem az el nem kötelezett vagy semleges államokkal szemben is magas kereskedelmi költségeket tapasztaltak.
A vasfüggöny rányomta a bélyegét az emberek jólétére is
Egy korszerű kvantitatív kereskedelmi modell segítségével az elemzők megmutatták, hogy a kereskedelmi korlátozások idővel bekövetkező fokozatos enyhülése ellenére a vasfüggöny gazdaságilag jelentős hatást gyakorolt a kereskedelmi forgalomra és a jólétre a hidegháború teljes időszakában, különösen a kelet-európai országok esetében.
2. ábra Kelet- és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi forgalom
A szakértők által preferált modell kalibrációja esetén azt láthatjuk, hogy a vasfüggöny nagyjából megfelezte a kelet–nyugati kereskedelmi forgalmat (lásd a 2. ábrát).
A jóléti veszteségek a keleti országok mediánjában a hidegháború kezdetén az egy főre jutó fogyasztás kevesebb mint 1 százalékáról a hidegháború végére körülbelül 2 százalékára nőttek, ami a keleti blokknak a hidegháború vége előtti gazdasági elszigeteltségéből eredő növekvő terheket tükrözi.
A jóléti költségek ilyen mértékű növekedése arra utal, hogy a nemzetközi kereskedelem hiánya állhatott a keleti blokk gazdaságainak a hidegháború végén a Szovjetunióban Gorbacsov által indított peresztrojka-kezdeményezésekkel történő liberalizálásának hátterében.
Összességében a hidegháború és a vasfüggöny kereskedelemre gyakorolt hatásainak vizsgálata rávilágít a geopolitikai széttagoltság jelentős gazdasági következményeire. A kereskedelmi korlátok és a gazdasági elszigeteltség kedvezőtlen hatással lehet a jólétre, különösen a kisebb és kevésbé diverzifikált gazdaságok esetében.
Ahogy a világ egyre növekvő geopolitikai feszültségekkel néz szembe, a hidegháború tanulságai intő jelként kell szolgáljanak a nyitott és együttműködő globális gazdaság fontosságára.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Flickr
