Joe Biden rázós elnökjelölti vitaszereplése óta egyre gyakrabban és mind több helyen kerül szóba – még a demokraták oldaláról is – az idős elnök leváltása még az elnökjelölti kampány berobbanása előtt.  

A jelenlegi elnök hivatalos jelöltségét csak később, várhatóan a Demokrata Párt augusztus 19-én kezdődő chicagói gyűlésén fogják megerősíteni, így még van bő egy hónap a változtatásra. Addig három forgatókönyv lehetséges a fordulatra: 

• Biden magától úgy dönt, hogy nem jelölteti magát; 

• feltűnik egy – vagy akár több – kihívó, aki megpróbálja meggyőzni a jelenleg regnáló elnököt támogató küldötteket; 

• Biden a chicagói konvent után önszántából visszalép, ezzel a demokraták nemzeti bizottságára utalva a döntést, hogy ki induljon helyette Donald Trump ellen. 

Jelen állás szerint Biden nem szándékozik visszalépni, és még kihívók sem jelentkeztek 

 – mutatott rá Elaine Kamarck, a Brookings Institution szenior munkatársa a Reutersnek adott interjújában. Ezt július 8-án, hétfőn maga az elnök is megerősítette az MSNBC egyik műsorában. 

Ha Biden mégis úgy döntene, hogy nem indul a jelöltségért, valószínűleg afféle szabadverseny alakulna ki a pozícióra pályázó demokrata nagyágyúk között. Az elemzők leginkább két lehetséges helyettest tartanak versenyképesnek: Kamala Harris jelenlegi alelnököt, illetve Gavin Newsom kaliforniai kormányzót. Az ő színre lépésükről korábban már mi is írtunk érintőlegesen – ez idáig mindketten támogatásukat fejezték ki Biden indulásával kapcsolatban. Emellett Kamarck a michigani Gretchen Whitmer, a kentuckyi Andy Beshear és az illinoisi JB Pritzker kormányzót említi mint lehetséges „nehézsúlyú” jelölt, de ők is mind a jelenlegi elnök újraindulását támogatják. 

Mi lesz, ha Biden később meggondolja magát? 

Ahhoz, hogy Biden elhódítsa a demokrata konvenció megbízatását az elnökjelölti pozícióra, a várhatóan jelenlévő 4672 delegált támogatásának a többségét kell megszereznie a gyűlésen. Ezek között lesz körülbelül 3933 úgynevezett elkötelezett és 739 automatikus küldött – utóbbiakra gyakran „szuperdelegáltként” hivatkoznak.  

A jelöltség megszerzéséhez tehát az elkötelezettek közül körülbelül 1968 támogatását kell megnyernie a jelenleg regnáló elnöknek, ami jelen állás szerint, és számításba véve a legutóbbi előválasztások eredményeit, valószínűleg sikerülni fog neki. 

A küldötteket az egyes államok előválasztásainak eredményei alapján arányosan osztják ki a jelöltek között. Az idén Biden a közel 4 ezer küldött majd 99 százalékának a támogatását szerezte meg. A Demokrata Nemzeti Bizottság szabályai szerint ők a hivatalban lévő elnököt támogatják. 

Delegáltak és szuperdelegáltak?  

A Demokrata Párt konvenciójára minden államból érkező küldötteket vagy előválasztásokon, választási gyűléseken, esetleg helyi pártkongresszusokon választják ki, vagy választott képviselői pozíciójuk, illetve a pártvezetésben betöltött tagságuk miatt kerülnek be. Számukat egy formula alapján határozzák meg az adott államnak az előző három választáson a demokrata jelöltre leadott szavazatai, az állam elektori voksai és az állam előválasztásának időpontja alapján.  

A küldöttek kiválasztása államonként eltérő, megyei, kerületi, illetve állami szinten. Egyes államokban a választópolgár közvetlenül az elnökjelöltre szavaz az elnökjelölti előválasztáson, a küldötteket pedig külön választják meg a pártkongresszusokon, míg más államokban a választópolgár közvetve egy vagy több elkötelezett küldött megválasztásával támogathatja a számára szimpatikus, elnökjelöltségért induló politikust. 

A delegáltak két típusa különböztethető meg: az úgynevezett elkötelezett és az automatikus jelöltek, azaz szuperdelegáltak. 

Az elkötelezett küldötteket az előválasztások, a választási gyűlések vagy a pártkonvenciók során választják meg, és megválasztásuk feltételeként vagy egy elnökjelöltet kell támogatniuk, vagy pedig függetlenként kell fellépniük. Mandátumukat ennek megfelelően kell gyakorolniuk a Demokrata Párt nemzetgyűlésén. 

Az automatikus delegáltak a Demokrata Nemzeti konvenció nem megválasztott küldöttei. A szuperdelegáltaknak nem kell elkötelezniük magukat egyetlen elnökjelölt mellett sem, de szabadon támogathatják is a számukra megfelelő elnökjelöltet. Ők a Demokrata Nemzeti Bizottság tagjai, a kongresszus demokrata tagjai, demokrata kormányzók, illetve a párt kiemelkedő vezetői, köztük korábbi elnökök és alelnökök közül kerülhetnek ki.  

Az, hogy végül a Demokrata Párt hivatalosan kit állít elnökjelöltnek, a demokrata nemzeti konvención, ezen delegáltak szavazatai alapján dől el, ezért fontos az elnökségért indulni vágyók számára a támogatásuk megszerzése. 

Hogyha Joe Biden hivatalosan is elnyeri az elnökjelölti státuszt, és ezt követően mond le az indulásról, akkor a helyetteséről való döntés a Demokrata Nemzeti Bizottság 435 tagjára hárul.  

A tagok rendkívüli ülést hívnának össze a jelölt személyének eldöntéséről. 

A nemzeti bizottság tagjai között számos érdekcsoport képviselője megtalálható: szakszervezeti vezetők és kisebbségi közösségek képviselői, illetve aktivistái. Közülük 75 tagot az elnök nevez ki, míg a többit az adott államban választják.  

A demokrata nemzetgyűlés utáni jelöltállításhoz a jelentkezőknek a bizottság tagjainak egy előre meghatározott minimális számának támogatását kell megszereznie. Ezt egészen pontosan a szabályozó bizottság állapítja meg, az eljárás megkezdése előtt. 

Az eljárás során, csakúgy, mint egy elnökjelölti kampányban, beszédekre, védőbeszédekre majd a jelöltlista szűkítésére kerülhet sor. Ha a bizottság szavazását a választás napjához, azaz november 5-éhez túl közeli napra tűznék ki, akkor virtuális lenne a voksolás.  

Elnökjelölt visszalépésére 1968 óta nem volt példa 

Legutóbb Lyndon B. Johnson volt az az amerikai elnök, aki önszántából lépett vissza, még mielőtt ringbe szállhatott volna a második teljes ciklusának betöltéséért. 

Johnson 1963 novemberében, John F. Kennedy meggyilkolását követően vette át az elnökséget mint hivatali elődjének korábbi alelnöke. Kennedy mandátumának befejezését követően, 1964-ben elsöprő győzelmet aratott, így saját jogán első teljes ciklusát tölthette az elnöki pozícióban.  

Bár ambiciózus belpolitikai törekvései népszerűek voltak, a vietnámi háború egyre növekvő elutasítottsága beárnyékolta Johnson elnökségét.  

Az 1968. január 31-én, a kommunista Észak-Vietnám által megindított Tet-offenzíva komoly kudarccal fenyegetett az amerikai alakulatokra nézve, de végül februárra sikeresen leverték a támadást. A nagy amerikai veszteségek viszont hozzájárultak a háborúellenes hangulat terjedéséhez és a Johnsonnal szembeni kritikák felerősödéséhez. 

Johnson ennek ellenére éppenhogy megnyerte a márciusi demokrata előválasztást. Végül romló egészségügyi állapota, 40 százalék alatt mért elfogadottsága és a külpolitikájával szembeni elégedetlenség miatt március 31-én bejelentette, hogy nem fogadja el a jelöltséget, és nem indul újra az 1968-as elnökválasztásokon. 

Az amerikai történelemben nem Lyndon B. Johnson volt az egyetlen, aki lemondott arról, hogy megpróbálja többször is meghódítani a Fehér Házat. 

Az országgyarapító Polk 

Az Egyesült Államok 11. elnöke, James K. Polk 1845 és 1849 között vezette az országot, amely elnöksége alatt nagy területi nyereségeket könyvelhetett el – többek között Texas megszerzését. Az ő regnálása alatt állt fel először hivatalosan az USA belügyminisztériuma, emellett ebben az időszakban alapították a tengerészeti akadémiát és a Smithsonian Institutiont, egy máig működő és elismert tudományos intézetet. Elnöksége ideje alatt írt naplójában többször is részletezte, hogy nehezen viseli a pozíciójával járó terheket – amelyeket az 1846–48 között zajló Mexikóval Texasért vívott háború valószínűleg csak nehezített.  

Polk 1849-ben kimerülten és meggyengülten hagyta ott irodáját, a következő választásokon már nem indult, és nyugdíjba vonulását követően 3 hónappal meghalt. 

Truman, akire nem vonatkozott volna a 22. alkotmánykiegészítés 

Harry S. Truman fejezte be a II. világháború lezárásáról és rendezésről szóló tárgyalásokat, amelyeket elődje, az 1945. április 12-én elhunyt Franklin D. Roosevelt kezdett meg a Szovjetunióval, az Egyesült Királysággal és a többi szövetségessel Potsdamban. Az ő nevéhez köthető „minden idők legvitatottabb döntése”, amelyet amerikai elnök meghozott: a Japánra mért két atomcsapás elrendelése. 

A háború után meghirdette az USA első hidegháborús stratégiáját, az úgynevezett Truman-doktrínát, amelynek értelmében Washington elhatározta, hogy mindenféle kommunista törekvést megállít a világ bármely pontján.  

Az 1948-as elnökválasztásokhoz közeledve azonban határozottsága ellenére a támogatottsága jelentősen lecsökkent. A kongresszusi választásokon a Republikánusok diadalmaskodtak, és Truman esélyeit rontotta, hogy a liberálisabb demokraták, az elnök keményvonalas szovjetellenes politikája miatt egyre inkább a Progresszív Párt színeiben induló Henry A. Wallace-t támogatták. Sőt, polgári kezdeményezései miatt sok déli demokrata küldött sem támogatta Truman újrázását. Ő azonban lendületes országjáró kampányba kezdett, és nagy meglepetésre 49 százalékkal megnyerte az elnökválasztást. 

A hidegháború fokozódásával viszont ismét turbulens idők köszöntöttek rá: 1950-ben a koreai háborúba történő beavatkozás mellett döntött, és a kongresszus beleegyezése nélkül Douglas MacArthur tábornok vezetésével amerikai csapatokat küldött a dél-ázsiai országba. Miután azonban a kommunista Kína is közvetlenül beszállt a játszmába, a konfliktus befagyott, a háború pedig 33 ezer amerikai katona halálát követelve Truman elnökségének a végéig húzódott. 

Az amerikai társadalom bizalma azonban megrendült az elnök iránt, látva, hogy a koreai beavatkozás nem zárult győzelemmel, és hogy a Szovjetunió – a feltartóztatás politikája ellenére – egyre nagyobb teret nyer Kelet-Európában. Ekkor „a kommunizmussal szembeni puhánysággal” vádolták Trumant és adminisztrációját, akinek a népszerűsége zuhanni kezdett. Emiatt 1952-ben, a második ciklusa végén jelezte, hogy nem indul újra – ekkor a támogatottsága 31 százalékra zuhant az 1945-ös 81 százalékos csúcsról. 

Érdekesség, hogy 1951-ben fogadták el a 22. alkotmánykiegészítést, amely megtiltja, hogy bárki kettőnél több ciklust töltsön be az Egyesült Államok elnökeként. Trumanra azonban ez a rendelkezés még nem vonatkozott volna. 

És a többiek… 

A fent részletezett két elnökön kívül James Buchanan (1857–61), Rutherford B. Hayes (1877–81) és Calvin Coolidge (1923–29) volt az, aki inkább hátat fordított a Fehér Háznak, miután az elnöki megbízatása lejárt. 

Megemlíthető még Theodore Roosevelt, aki az 1904-es megválasztását követően 1908-ban már nem indult. Ő viszont 1912-ben ismét szerencsét próbált – mint harmadik párti jelölt –, azonban ez a kísérlet meghiúsult. 

A 25. alkotmánykiegészítés rejthet még egy csavart 

Van még egy forgatókönyv, amelyet az Egyesült Államok alkotmányának 25. kiegészítése tesz lehetővé. Ha ezt az alelnök a kabinet többségének támogatásával életbe léptetné, akkor a regnáló elnököt „pozíciójának betöltésére alkalmatlanná” nyilváníthatnák, és ez esetben Kamala Harris venné át az elnöki tisztséget. 

Erre korábban sohasem került sor, igaz, a kongresszus republikánus képviselői már javasolták a Biden-adminisztráció minisztereinek, hogy fontolják meg e lehetőség kihasználását. 

Ohio kicsit bekavar 

A Demokrata Párt nemzeti bizottsága virtuálisan jelöltette Joe Bident a 2024-es elnökválasztásokra jelöltként. Ennek célja, hogy megkerüljék azt az ohiói törvényt, amely előírja, hogy augusztus 7-ig jogilag hitelesíteni kell a kiállított elnökjelöltet.  

Ellenkező esetben ebben az államban nem kerülhet fel a szavazólapokra a jelölt neve. A demokraták gyűlése, ahol az elnökjelölt állításról szóló hivatalos szavazás lesz, csak augusztus 19-én kezdődik, mivel a hagyomány szerint az elnököt adó párt konventjére csupán az ellenzékben lévő – jelen esetben tehát a Republikánus – párt eseménye után kerülhet sor. Így ha idáig várnának a jelöléssel, Bidenre hivatalosan már nem lehetne érvényes voksot leadni Ohio államban. 

Habár Ohio kormányzója, Mike DeWine megígérte, hogy valamilyen módon elhárítják ezt az akadályt – ahogyan korábban Alabamában ezt meg is tették –, a Demokrata Párt nem kívánta megvárni a folyamat lezárását. Ezt Jamie Harrison, a demokrata nemzetgyűlés elnöke azzal indokolta, hogy korábban, „amikor cselekvésre volt szükség, azt a republikánusok elmulasztották”, így szerették volna mielőbb megoldani a problémát úgy, hogy ne kelljen az ellenpárt lépéseire várni. 

A virtuális eljárás nagyon hasonlít a 2020-ban alkalmazott módszerhez, amikor a Covid–19-járvány miatt a konvenció csak online zajlott. Chicagóban a demokraták továbbra is megtartják a jelölőgyűléseken megszokott, államonkénti és név szerinti szavazást a Demokrata Nemzeti Bizottság egyik tisztviselője szerint, bár ez már csak formalitás lesz, és inkább a hagyományok miatt, ceremoniálisan kerül rá sor. 

(Forrás: Reuters; Ballotpedia; Foreign Policy; Britannica; Britannica; Britannica; AP News) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime