Kína és az Egyesült Államok között erősödik az űrverseny. Bázisokat hoznának létre, ahonnan elindíthatnák a Holdról, az aszteroidákról és azon túli objektumokról az erőforrások kitermelését. Idén június 25-én az emberiség újra fent járt a Holdon, a kínai Chang’e 6 robotizált űrszonda az égitest déli sarkának egyik medencéjéből 1,9 kilogrammnyi kőzetmintát gyűjtött, majd juttatott vissza a Földre, újabb kínai űrelsőséget begyűjtve ezzel.
A kínaiak az általuk vezetett Nemzetközi Holdkutató Állomás (ILRS) helyszínéül a Hold déli sarkát jelölték ki. A programjuk nemzetközi, hiszen olyan partnerek vesznek részt benne, mint Oroszország, Venezuela, Dél-Afrika vagy Egyiptom. Az ázsiai nagyhatalom tudatosan lép ki az űrbe, ugyanis stratégiai tervet fogalmazott meg az űrgazdaság kiépítésére, hogy ezen a területen is vezető szerephez jusson.
Szeretne ásványi anyagokat feltárni és kinyerni az aszteroidákból vagy a Holdból, ahol még kihasználná az ott található megfagyott vizet. A következő lépésben tovább menne a Marsra, valamint a Mars és a Jupiter közötti aszteroidákra.
Kína a tervei szerint 2026-ban indítaná a robotizált Chang’e 7-küldetést, amely a Hold Shackleton-kráterének megvilágított peremén landolna, nagyon közel a Hold déli sarkához. Ennek a nagy kráternek a peremén van egy folyamatosan megvilágított pont, egy olyan területen, ahol a nap fénye hosszú árnyékokat vet, amelyek eltakarják a táj nagy részét.
Ez egy vonzó hely a leszálláshoz – nemcsak a megvilágítás, hanem az árnyékos kráter belsejében található megfagyott víz miatt is. A víz nélkülözhetetlen lesz a Holdkutató Állomás felépítéséhez és működtetéséhez, hiszen ez felhasználható ivóvíznek, oxigénnek és rakéták üzemanyagához.
További lépésként azt tervezik, hogy legkorábban 2028-ra elindítják a Chang’e 8-at, amely a jég és egyéb erőforrások kinyerésére fog törekedni, és egyfajta tesztkörnyezetben bemutatja, hogyan lehetséges ezeket emberi előőrs támogatására felhasználni.
Merész elképzelés, mivel az Egyesült Államoknak is hasonló ambíciói vannak. Ők is bázisokat hoznának létre a Hold déli sarkán – és erre szerintük is a Shackleton-kráter az ideális hely.
A NASA jelenleg további partnereket keres a 2020-ban létrejött az Artemis-űrprogramhoz, amelyben meghatározzák, hogyan kell felhasználni a Holdon található erőforrásokat. Ehhez eddig 43 ország csatlakozott.
Csakhogy ez a program, amelynek célja, hogy ebben az évtizedben embereket vigyen a Holdra, technikai problémák miatt évről évre egyre késik.
Persze normális, hogy bármilyen bonyolult űrprogramban tapasztalunk némi késést. A következő küldetés, az Artemis II. űrhajósokat visz majd körbe a Hold körüli pályán. Ámanélkül, hogy leszállnának rajta, mivel ezt az egyszerűbb küldetést is legalább 2025 szeptemberéig elhalasztották.. Az Artemis III., amely az Apollo-program óta az első embert szállítaná a Holdra, a tervek szerint legkorábban 2026 szeptemberében esedékes Ám ehhez a SpaceX cég leszállóegységének is el kellene készülni, így sokkal reálisabb a tényleges amerikai holdra szállásra sokkal reálisabb a 2027-es, sőt inkább a 2028-as időpont.
Geopolitika az űrben
Noha miközben az Artemis-program éveket csúszik, Kína nagyjából a korábban bejelentett ütemezés szerint teljesítheti azon tervét, hogy 2030-ra embert juttasson a Holdra. A két szuperhatalom között ezen a fronton is elkezdődött a vetélkedés, ami kísértetiesen hasonlít a hatvanas évek szovjet–amerikai űrversenyére. Egyelőre a szakértők nagyobb esélyt adnak az USA-nak, hogy embereket juttasson a Holdra a 2020-as évtized vége előtt.
Azt viszont látják a szakértők, hogy Kína űrprogramja következetes, és kitartóan, nagyjából a tervek szerint fejlődik. Úgy tűnik, hogy küldetéseiknél (egyelőre) nem tapasztalták meg azokat a komoly technikai problémákat, amelyekkel más nemzetek (amerikai, orosz, izraeli, indiai), illetve űrvállalkozások szembesültek – vagy lehet, hogy csak nem értesülünk róluk.
Amit biztosan tudunk, az az, hogy Kína jelenlegi űrállomása, a Tiangong – ami lefordítva Mennyei palotát jelent – átlagosan 400 kilométeres magasságban üzemel. A tervek szerint az évtized végére legalább három taikonauta (azaz kínai űrhajós) állandó lakhelye lesz. Mire ez megtörténik, az azonos magasságban keringő igencsak öregedő, így az űrhajósokat egyre jobban veszélyeztető biztonsági problémákkal küzdő Nemzetközi Űrállomást nyugdíjazni kell, amely majd irányított módon a Csendes-óceánba zuhan.
Ahogyan utaltunk rá: a geopolitika hasonló módon tért vissza az űrkutatásba, mint az 1950-es és 60-as évek űrversenyekor. Nagy az esély arra, hogy az amerikai Artemis III.-, valamint a kínai Chang’e 7- és Chang’e 8-küldetés ugyanarra a helyre pályáznak, mindkettő a Hold déli pólusánál található, vélhetően vízjeget is rejtő Shackleton-kráter közelében szállna le.
Jó leszállóhelyként csak a kráterperemek adottak, mert az ottani napsütésre szüksége van a bázisoknak, így lehet, nem lesz más megoldás, mint hogy a két nagyhatalom egyezteti egymással a terveit. Ezt nevezhetjük akár a diplomácia új korszakának is, hiszen a nemzeti prioritások fenntartása mellett előfordulhat, hogy közös alapelvekben kell megállapodniuk a holdkutatással kapcsolatban.
Kína hosszú utat tett meg első műholdja, a DongFangHong 1 1970. április 24-i felbocsátása óta. Míg addig nem volt szereplője az 1960-as és 70-es években a Hold felé irányuló űrversenynek, most már biztosan az.
(Forrás: Asia Times)
