Szerzők: Bácsi Attila, Karl Mátyás Gracián és Ladics Máté, a Makronóm Intézet elemzői 

A hindu nacionalista kormánypárt meggyengült, de hatalmon maradhat 

Június 1-jén véget értek a hat hétig tartó, a 970 millió potenciális szavazó miatt a világtörténelem eddigi legnagyobb demokratikus eseményének számító indiai országgyűlési választások. Bár az előzetes exit pollok a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi által vezetett Indiai Néppárt (Bháratíja Dzsanatá Párt, BJP) elsöprő többségét jelezték előre, az eredmények csalódást keltettek a párt számára.  
A BJP-nek még az abszolút többséget sem sikerült megszereznie, így koalícióra kényszerül. Modi a hindu nacionalizmust képviseli, és az utóbbi évtizedben igyekezett vallásosabbra formálni India döntően szekuláris demokráciáját. Emiatt nő a feszültség a hindu többség és a vallási kisebbségek, különösen a muszlimok között, ami fontos adaléka lehetett az ellenzék megerősödésének. 

India Modi vezetése alatt egyértelműen önálló hatalmi központtá vált, amely jóval elmarad az USA-tól, Kínától, de még az EU-tól is, mégis jelentős fejlődési potenciállal rendelkezik.  

A miniszterelnök 10 éve alatt a dél-ázsiai nagyhatalom gazdasága számottevő fejlődésen ment keresztül, az egy főre jutó nominális GDP több mint másfélszeresére nőtt. Bár Modit érték vádak a politikai és az üzleti szféra összefonódása miatt, az üzleti koncentráció és a korrupció mértéke is csökkent, valamint nőtt a vállalkozások diverzitása. A Goldman Sachs előrejelzése szerint India gazdasága évente átlagosan 6 százalékkal növekedhet a következő 5 évben, a középosztálya pedig 2027-ig mintegy 40 millió fővel bővülhet. A világ legnépesebb országának a geopolitikai szerepe is felértékelődött: kőolajat közvetít Oroszország és Európa között, de a Közel-Keleten is egyre aktívabb. Bár a BRICS-csoport alapító tagja, a Kínával való ellentétei, valamint a pragmatikus külpolitikája miatt a Nyugattal is jó kapcsolatokat ápol. A jelentős eredmények ellenére Indiának még számos kihívással kell szembenéznie különösen a munkahelyteremtés és a jövedelmi egyenlőtlenségek terén, amelyek megoldása létfontosságú a hosszú távú növekedés fenntartásához. 

India nem tudta tartani a lépést Kínával 

India minden sikere ellenére jelentős lemaradásban van fő nagyhatalmi riválisához, Kínához képest, és az ezredforduló óta ez az olló csak tovább nyílt. A kínai fejlődést nagyban ösztönözte a humán tőke fejlesztése és a nők széles körű bevonása a munkaerőpiacra, ezekben azonban India továbbra is jelentős hátránya van. Kína bőséges erőforrásokat fordított arra, hogy munkaerőállománya versenyképes legyen, és nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra. Ma már a népességének szinte az egésze írástudó, míg Indiánál ez az arány 76 százalékon áll. Az indiai munkaerő számottevő része (43 százaléka) ma is a mezőgazdaságban dolgozik, Kína viszont már az összeszerelési szektorból is megkezdte a feljebb lépést. Termelékenysége csaknem kétszerese az indiainak, ráadásul GDP-arányosan több mint két és félszer többet fordítanak K+F-re is. Míg Kínában szinte teljesen felszámolták a mélyszegénységet, Indiában a javuló trend ellenére a lakosság több mint 10 százaléka továbbra is kevesebb mint napi 2,15 dollárból él. 

A szolgáltatásexport lehet India igazi lehetősége 

A Kínához viszonyított gyengébb szereplés ellenére India vált a Nyugat egyik fő célpontjává a szolgáltatásexport terén. A reshoring és a friendshoring globális folyamatai ugyanis elsősorban a gyártási kapacitások áttelepítésére korlátozódnak, az irodai munkák kiszervezése azonban továbbra sem állt le.  

Indiának komparatív előnye van Kínával szemben, ha a szolgáltatásexportról van szó. Bár az oktatási rendszere elmarad a kínaitól, már csak a lakosságának méretéből adódóan is több millió diplomást bocsát ki évente,  

és sokan közülük STEM szakokon (tudomány, technológia, mérnöki és matematika) végeztek – egy 2020-as adat szerint háromszor annyian, mint az USA-ban. A gyarmati kor örökségeként az indiai munkavállalók a kínaiaknál jóval nagyobb mértékben beszélnek angolul, ami a kommunikációigényes szolgáltatásoknál megkerülhetetlen. Az országba már régóta könnyebb áthelyezni a fehérgalléros munkát, mint a fizikait, mivel a hiányos infrastruktúra az utóbbinál továbbra is akadályt jelent, ráadásul a munkaügyi jogszabályok is kevésbé korlátozók a fehérgalléros dolgozók számára. Eközben az olyan technológiák, mint a felhőalapú számítástechnika és a videokonferencia, megkönnyítették az ország hatalmas és jól képzett, de nemzetközi viszonylatban rendkívül olcsó munkaerő-állományának hasznosítását. Ezt elősegítve a kormány még a 2000-es években az IT- és szolgáltatási iparágak számára is elérhetővé tette az ún. SEZ-eket (különleges gazdasági övezeteket), amelyek olyan előnyöket kínálnak, mint az adómentesség, valamint az egyszerűsített megfelelési és szabályozási normák. Az ilyen kezdeményezések megkönnyítették a multinacionális vállalatok számára, hogy Indiában hozzák létre és bővítsék a tevékenységüket. Ezek fényében nem meglepő, hogy az indiai szolgáltatásexport globális részesedése dinamikusan növekszik (1. ábra), melyben az IT-szektor dominál, 45 százalékos részesedéssel. Mára ez a szegmens az ország GDP-jének a 7 százalékát teszi ki, 250 milliárd dollár hozzáadott értékkel. A második legnagyobb részesedést az üzleti szolgáltatások adták 25 százalékkal.  

Az indiai kormány a feldolgozóiparra koncentrál 

A kormány a gyorsan növekedő szolgáltatási ágazat helyett jelenleg inkább a szintén fontos feldolgozóipar támogatását helyezi előtérbe. Ennek hátterében az alacsony foglalkoztatottság áll – a feldolgozóiparba ugyanis jóval könnyebb bevonni a szakképzetlen munkaerőt, a kabinet fő célja pedig a foglalkoztatottság növelése, ezáltal a munkanélküliség visszaszorítása. Mindazonáltal nem előnyös csak az egyikre vagy a másikra támaszkodni. Ha India fejlett és stabil gazdasági nagyhatalommá szeretne válni, mindkét szektor fejlesztésére szüksége van. 

A globális képességközpontok (GCC-k) új lehetőségeket nyitnak 

Bár az állam egyelőre kevésbé aktív, a piac igyekszik kiaknázni az olcsó, de jól alkalmazható fehérgalléros munkaerőt, amit az ún. globális képességközpontok (global capability centers, GCC) elterjedése jelez. A GCC-k azzal, hogy nyugati szemmel átlagos irodai környezetet teremtenek az országban, az indiai magasan képzett munkaerő legvonzóbb célpontjává válnak, hatalmas tudásközpontokat létrehozva. A GCC-ket helyi cégek hozták létre, és multinacionális vállalatoknak adnak el magas szaktudást igénylő, de arányaiban olcsó, többnyire „back-office” jellegű szolgáltatásokat főként a K+F, a jog vagy a könyvelés területén. Az elmúlt években számos GCC nyílt India-szerte, ezeket a központokat pedig a nyugati vállalatok már nemcsak a nemkívánatos kötelező feladatok elvégzésére szánják, hanem olyan vállalatstratégiai szempontból fontos feladatokban is építenek rájuk, mint a rendszerek tervezése, a stratégiák kidolgozása vagy az új szoftverek fejlesztése. A mennyiségi kiszervezésről az értékorientáltra történő elmozdulás a GCC-ket a globális üzleti stratégiák szerves részévé tette. 

A GCC-k egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert: míg 2010-ben 700 ilyen központ volt országszerte, jelenleg mintegy 1600 működik, kétharmaduk pedig az IT-hez vagy banki, biztosítási tevékenységhez kapcsolódó feladatokat lát el (2. ábra). Ezzel India ad otthont a világban található összes GCC 45 százalékának. A Goldman Sachs munkatársainak egyötöde az ázsiai országban dolgozik, akárcsak a világ csiptervező cégeinek egyötöde. Becslések szerint az indiai IT-szektor 5,4 millió munkavállalójából mintegy 1,7 millió főt a GCC-k foglalkoztatnak, és az itt dolgozók fizetése több mint négyszerese az országos átlagnak. Mintegy 120 milliárd dollár értéket teremtenek és évente 11-12 százalékos növekedést mutatnak. Ennek köszönhetően India szolgáltatásexportja felpörgött: tavaly elérte a 338 milliárd dollárt, vagyis a GDP közel 10 százalékát, szemben a 2005-ös 53 milliárddal. Az ország mára a globális szolgáltatásexport 4,4 százalékát adja, ami jóval magasabb az áruexport mindössze 1,8 százalékos arányánál. 

India nem lesz a gyártás „új Kínája”, de a szolgáltatásokban az élre törhet 

Az ország szolgáltatásexportjában rendkívüli növekedési és munkahelyteremtési potenciál rejlik. Miközben a feldolgozóipar továbbra is prioritást élvez, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szolgáltatási ágazat hozzájárulását a GDP-hez, és azt a képességét, hogy jól fizető, képzett munkahelyeket teremt. Mindkét szektorra szükség van, így az ipar mellett a globális képességközpontok felemelkedésével és az üzleti szolgáltatások növekedésével a szolgáltatási ágazat is jelentős mértékben hozzájárulhat a gazdaság bővüléséhez.  

A szolgáltatási szektor növekedését ösztönző és támogató szakpolitikák kialakításával India hasonló gazdasági forradalmat robbanthat ki, mint amilyet a gyártás előretörése jelentett Kínának az elmúlt évtizedekben. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime