A mesterséges intelligenciának nem kell lerombolnia a jelenlegi rendszert ahhoz, hogy hasznos legyen, csak ki kell egészítenie azt.  

„A könyvek hamarosan elavultak lesznek az iskolákban” – vélekedett Thomas Edison 1913-ban. Úgy vélte, hogy a mozgókép leváltja majd a szövegeket, és szükségtelenné teszi a tanárokat, és szerinte ez egy évtizeden belül megtörténik. 

Egy évszázaddal később Edison nem hajlandó beismerni a tévedését – bár nem az igazi válaszolt az Economist tudósítójának, hanem egy chatbot, amit arra tanítottak be, hogy meghatározó történelmi személyek szerepét játssza például a diákoknak.  

A ChatGPT alapú Khanmigo chatbot, vagy más néven tanító asszisztens például segít megoldani matematikai problémákat vagy összerakni egy történetet.  

A mesterséges intelligencia (MI) azonban elősegítheti a változást. Például általában egy harmincfős osztály diákjai igencsak vegyesek. Van, aki gyorsabban megérti az anyagot és unatkozik az órán, másoknak ez sokkal lassabban megy. Ez akkor igazán problémás, ha az órai anyagok egymásra épülnek – mint például a matematika esetén –, így aki lemarad, annak nehéz lesz behoznia a lemaradást. Az oktatási szoftverek azonban kiküszöbölhetik ezt a problémát, hiszen segítségükkel mindenki a saját tempójában tanulhatna. 

A hagyományos iskolákban elsősorban a matematikában vehetnének részt ezek a szoftverek, persze ezt nem úgy érdemes elképzelni, hogy többé nem lesz szükség tanárra. 

 A szoftver inkább csak besegít, tehát heti ötből három matematikaórát a tanár, a többit pedig a szoftver tartana. Az alkalmazások által kínált feladatokat az algoritmusok a tanuló képességeihez és tudásához mérten generálnák.  

Emellett nemcsak az iskolában, de otthon is nagy hasznát vehetik a különböző lehetőségeknek.  

A modernebb rendszer támogatói szerint nem csupán a tanórák alakulnak át, hanem maga az iskolarendszer is, például megszűnhet az órarend. Végül is egy irodalomban jártas és szorgalmas diákot miért marasztalnánk magyarórán, ha helyette gyakorolhatna matematikát is, amiben le van maradva?  

A támogatók szerint ez a fajta szabadság nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerekek egész nap a képernyőt bámulják. Az iskolai napokat úgy akarják megszervezni, hogy az önálló tanulással töltött idő és a csapatmunkát elősegítő csoportos projektekkel töltött órák egyensúlyban legyenek. Ez a túlterhelt tanárok válláról is levenné a teher egy részét, és több idejük lenne felkészülni egy-egy órára.  

A meglévő e-tanulási eszközök nagyrészt a matematikában, az alapműveltségek elsajátításában és némi természettudományos ismeretek elsajátításában nyújtanak segítséget. Az MI legújabb változatai viszont már a humán tudományokban is otthon vannak. Madeline Bartsch,  

egy indianai angoltanár elmondta, hogy egy hóeséses napon lemondta a szemináriumát, és megkérte az otthon ragadt középiskolás diákjait, hogy a Khanmigo segítségével vitassák meg Ambrose Bierce, egy 19. századi amerikai író novelláját. A chatbot a témára és a szerzői szándékra vonatkozó pontos kérdésekkel irányította a beszélgetést, például hogy a korszak, amelyben Bierce élt, hogyan befolyásolta a történet megírásának módját.  

Bartsch elmondta, hogy a chatbot messze felülmúlta a várakozásait. „Sok olyan kérdést tett fel, amelyeket én is szerettem volna” – mondta. 

Néhány évvel ezelőtt a Szilícium-völgyben divatosak voltak a kis és „személyre szabott” magán- és charteriskolák (olyan közoktatási intézmények az Egyesült Államokban és néhány más országban, amelyek különleges engedélyekkel működnek). 

Ezek közül sokan bezártak, és ekkor a támogatók gyakran a rugalmatlan tanárokat és szülőket, valamint a szűkös költségvetést okolják. A The Economist írója szerint az egyik nyilvánvaló probléma az, hogy a generatív MI még mindig gyakran téved és valótlan dolgokat állít, ez pedig összezavarhatja a tanulókat. 

Az iskola nem csak a tanulásról szól 

John Pane, a RAND munkatársa szerint rengeteg oktatástechnikai termék jól működik, ha azokat a fejlesztők szándékainak megfelelően működtetik. A probléma az, hogy valahányszor a fiatalok önállóan tanulnak, nem mindig használják rendeltetésszerűen azokat. 

Justin Reich, a Teaching Systems Lab munkatársa szerint „robotokkal beszélgetni unalmas. A diákok azért tanulnak algebrát, mert szeretik a tanárukat, és mert törődnek a körülöttük lévő társaikkal.”  

Ennek ellenére a szkeptikusok is elismerik, hogy az új technológiáknak helye van az osztálytermekben. Többek között azért is, mert többek szerint az egyéni oktatás mindig hatékonyabb, mint a csoportos. 

Dr. Reich azonban úgy gondolja, hogy ez nincs teljesen így. Az oktató bátoríthatja a gyermeket, valamint a diákok az érvelést is gyakorolhatják csoporttársaikkal. Dan Meyer korábbi matematikatanár egyetért ezzel, hiszen a diákok nemcsak a tanórai kérdésekre keresik a válaszokat nap mint nap, hanem arra is, hogy „ki vagyok én”. 

Tehát a MI-t leginkább az iskolarendszerek kiegészítésére lehetne használni. Az olyan népszerű mesterségesintelligencia-termékek, mint a MagicSchool és a TeachMate, már most is segítenek a pedagógusoknak tesztek gyors elkészítésében.  

Ahogy a videóban is látható, nagyon sokoldalú a MagicSchool. A szoftver interaktív leckéket, teszteket és különféle forrásokat kínál a tanulók számára. Tartalmaz elemzési és jelentési funkciókat is, amelyek segítik a pedagógusokat a tanulói előrehaladás nyomon követésében és az oktatás személyre szabásában. Emellett más oktatási platformokkal is integrálható, és felhasználóbarát felületet biztosít mind a tanárok, mind a diákok számára. 

Még a tanárokat is kritizálná

Sokan nagy reményeket fűznek a mesterséges intelligenciához. A Teachfx amerikai startup arra kéri a pedagógusokat, hogy töltsék fel az óráikról készült hangfelvételeket egy biztonságos szerverre, ahol a mesterségesintelligencia-szoftver hozzáférhet. Ez alapján statisztikai adatokat készít az előadókról, például hogy pontosan mennyi időt beszéltek a tanóra alatt. Számolja, hogy hányszor álltak meg, hogy feltegyenek egy kérdést az osztálynak, és hogy adtak-e elég időt a tanulóknak a válaszadásra.  

Néhány újonnan megjelenő szoftver kifejezetten az oktatókkal történő együttműködésre készült, nem pedig helyettesítésre. A Stanford Egyetem egyik csapata olyan mesterséges intelligencián dolgozik, amelynek célja, hogy távolról, például Zoomon keresztül segítse az órát. A szoftverük a háttérben futna – mondja Demszky Dóra, a Stanford Egyetem munkatársa –, és az oktató képernyőjén jelenne meg a válasz arra a kérdésre, amelyet a tanár feltett. 

Más kutatók olyan eszközöket adnának az oktatók kezébe, amelyek segítenék őket például abban, hogy egy óra alatt nyomon követhessék, hogy mely diákokat nem szólították még fel. A boulderi Coloradói Egyetem tudósai egy olyan MI-megoldáson dolgoznak, amelynek célja, hogy a tanulókat arra késztesse, hogy minél aktívabban részt vegyenek a csoportmunkában. Az eszköz végighallgatná az egyes csoportok tanácskozásait, csendben maradna, ha jó úton haladnak, de közbeszólna, amennyiben segítségre van szükségük. Ha úgy gondolja, hogy tévúton járnak, a tanárral is konzultálhat.  

Tammy Sumner, az eszköz egyik alkotója elmondta, hogy a prototípus csak a hangokra figyel, de szerinte tovább lehetne fejleszteni olyan szenzorokkal, amelyek segítenek érzékelni, hogy a diákok hová néznek vagy mutatnak.  

Dr. Reich szerint a technológiától nem teljes átalakulást, inkább hatékonyságjavító kiegészítést érdemes várni. Vannak jól megszokott eszközök a tantermekben, mint például a csengő, ami jó úgy, ahogy van. Sokkal reálisabb azt várni, hogy a technológia javítani fogja a tanulást és tanítást azon módszerekkel együtt, amiket már generációk óta csinálnak.