Némiképp meglepő aránnyal, de csont nélkül szavazta meg Ursula von der Leyent az Európai Parlament további öt évre. A bizottsági elnök 401 szavazatot kapott a 720 képviselő részéről, míg 284-en nemmel szavaztak, köztük a Patrióták Európáért frakció.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Lassan a végéhez közeledik az új európai vezetés kiválasztása. Az előző három napban megválasztották az Európai Parlament elnökét, az alelnököket és a quesztorokat (háznagyokat), míg korábban az európai állam- és kormányfők döntöttek az Európai Tanács elnökéről, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőről, most pedig az egyik, ha nem a legfontosabb pozícióról, az Európai Bizottság elnökéről szavazott az Európai Parlament.
A tét az volt, hogy az Ursula von der Leyen mögött hagyott viharos 5 éves ciklus további 5 évig folytatódhat-e. A szavazás előtt számos nyilatkozat látott napvilágot olyan pártok részéről, amelyek 2019-ben támogatták a kinevezését, hogy ezúttal nemmel fognak voksolni. Ilyen volt a skandináv jobboldal, a Patrióták Európáért, a Szuverén Nemzetek Európája és a Baloldal frakciójának egésze. A 720 képviselőből álló európai törvényhozásban 719-en szavazhatnak, ami azt jelentette, hogy Ursula von der Leyennek, miután az Európai Tanács (állam- és kormányfők) többsége támogatta a jelölését, a parlament többsége, azaz minimálisan 360 képviselő igen szavazatára van szüksége.
Miután 2019-ben az akkori parlamenti arányok szerint csupán 9 vokson múlt a megválasztása – tehát ha akkor a magyar kormánypártok nem állnak be mögé, már bukott volna –, így sokan azzal számoltak, hogy bár most is hasonlóan szoros eredmény születik, végül újra megszavazza őt a parlament. Ezt Von der Leyen is érzékelte, és az elmúlt hetekben rengeteg frakcióval, képviselővel ült le tárgyalni, még a NATO-csúcsot is kihagyta, és a szavazás előtti beszédében is próbált minden politikai erőnek ígérni valamit. Ennek úgy tűnik, meg is lett az eredménye: a vártnál jóval simábban, 401 szavazattal újra bizottsági elnökké választotta a parlament, azaz mintegy 55 százalék fejezte ki a támogatását, szemben a közel 40 százaléknyi elutasítóval (284 szavazat). Emellett 15 képviselő tartózkodott, 12 meg sem jelent, 7-en pedig érvénytelen voksot adtak le, így összességében 707 képviselő élt a szavazati jogával.
Ezt szemlélteti az alábbi ábra.
Az arányok értelmezését egyrészt megnehezíti, hogy az európai politikában a tengerentúlihoz hasonlóan nincs olyan kőbevésett frakciófegyelem, mint az egyes uniós tagállamokban, így rendszerint előfordulnak keresztbe szavazások az egy frakcióban ülő pártok részéről is. Másrészt
a voksolás titkos, így csak következtetni lehet, hogy mely képviselők, pártok szavaztak igennel, nemmel vagy érvénytelenül.
Ugyanakkor a néppárti, a szocialista, a liberális és a zöld frakciók már a voksolás előtt kifejezték a támogatásukat, ami így 453 igen szavazatot feltételezett, és ebből lett végül 401. A Von der Leyen által megszerzett voksok száma viszont ezek tükrében is beszédes, mivel az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, valamint az Újítsuk meg Európát frakció összesített mandátumszáma pont ennyi, így vagy arról van szó, hogy ez a három politikai erő igennel szavazott rá, vagy arról, hogy nem egy az egyben voksoltak ugyanabba az irányba, de az Európai Konzervatívok és Reformisták Szövetsége, illetve a Zöldek részéről is érkeztek szavazatok, amik így kiegyenlítették a szavazatszámot. Ez utóbbi a valószínűbb, mivel többek között a Giorgia Meloni-féle Olaszország Testvérei (FDI) a konzervatívok és reformerek részéről már a voksolás előtti is leszögezte, hogy Ursula von der Leyen mögött áll.
Így már más megvilágítást kap a 284 nemmel szavazó. Ebben feltehetően ott van a három, a néppárti-szocialista-liberális szupernagykoalíció által elszigetelni kívánt Patrióták Európáért, a Szuverén Nemzetek Európája, valamint a radikális baloldal frakciója, kiegészülve a függetlenek és a szupernagykoalíciót alkotók egy részével. A végeredmény mindenesetre jelentős előrelépés Ursula von der Leyen 2019-es szűk többségéhez képest, amihez az is hozzájárulhatott, hogy az újonnan felállt Európai Parlament nagy része újonc, és kevésbé ismeri ki magát az európai politikában, mint ahogy az új pártok száma is számottevő.
Mindenesetre a korábbi elnök győzelme bizonyítja, hogy képes eligazodni a stratégiai szövetségek berkeiben, és az EP összetett politikai környezetét is jól ismeri. Annak ellenére bizonyította ezt, hogy az Európai Parlament 8 frakciójából 4 nem teljes egészében állt be mögé, de a különböző politikai csoportoknak tett engedményei a kiegyensúlyozott megközelítéssel párosulva újabb 5 éves mandátumot jelentettek számára.
Így tehát már az alábbi pozíciókat sikerült betölteni:
Az Európai Bizottság elnöke: Ursula von der Leyen (Németország – EPP)
Az Európai Tanács Elnöke: António Costa (Spanyolország)
Külügyi és biztonságpolitikai főképviselő: Kaja Kallas (Észtország)
Az Európai Parlament elnöke: Roberta Metsola (EPP – Málta)
Az Európai Parlament alelnökei:
- Sabine Verheyen (Németország – EPP)
- Ewa Kopacz (Lengyelország – EPP)
- Esteban González Pons (Spanyolország – EPP)
- Katarina Barley (Németország – S&D)
- Pina Picierno (Olaszország – S&D)
- Victor Negrescu (Románia – S&D)
- Martin Hojsík (Szlovákia – Renew)
- Christel Schaldemose (Dánia – S&D)
- Javi López (Spanyolország – S&D)
- Sophie Wilmés (Belgium – Renew)
- Nicolae Ștefănuță (Románia – Zöldek)
- Roberts Zile (Lettország – ECR)
- Antonella Sberna (Olaszország – ECR)
- Younous Omarjee (Franciaország – Baloldal)
Az Európai Parlament quesztorai:
- Andrey Kovatchev (Bulgária – EPP)
- Marc Angel (Luxemburg – S&D)
- Miriam Lexmann (Szlovákia – EPP)
- Fabienne Keller (Franciaország – Renew)
- Kosma Zlotowski (Lengyelország – ECR)
Fő szabály szerint az alelnökökről való szavazáskor figyelembe kell venni az Európai Parlament aktuális arányait, viszont láthatóan a Patrióták Európáért és a Szuverén Nemzetek Európája egy alelnöki helyet sem kapott. Ezen óriási volt a felháborodás, mivel a Néppárt 3, a szocialisták 5, a liberálisok 2, az európai konzervatívok és reformerek 2, a Zöldek és a Baloldal 1-1 helyet kapott. Ennek az lehet az oka, hogy július 4-ig kellett bejelenteni a frakcióalakítást, és a Patrióták képviselőcsoportja július 8-án, a Szuverén Nemzeteké pedig 10-én alakult frakcióvá, így az alelnöki helyeknél valószínűleg a július 4-i arányokat vették figyelembe, amikor még az Identitás és Demokrácia (ID) sem bomlott fel.
Mi jön ez után?
Így, hogy továbbra is Ursula von der Leyen lesz az Európai Bizottság elnöke, egy hosszabb időszak következik, ami azzal kezdődik, hogy a következő héten felkéri a 27 tagállamot, jelöljenek biztosokat az újonnan felálló Európai Bizottságba, akikről az Európai Parlament a meghallgatásukat követően szavaz. Tekintettel arra, hogy az EP nyáron nem ülésezik, erre leghamarabb augusztus-szeptember környékén kerül sor, ami azt feltételezi, hogy az új Európai Bizottság megalakulása októberre tehető, azzal nem számolva, hogy az EP valamely biztosjelöltet vagy jelölteket megbuktat.
Kapcsolódó:
Borítókép: dreamstime
