Norvégia vált Európa első számú szénhidrogén-beszállítójává. A skandináv ország rekordbevételeit jelenleg az olcsó orosz energiáról leváló Európa biztosítja, a jövőbeni forrásokat pedig a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen kritikusnyersanyag-készlete, valamint a megújulókkal működtetett high-tech szektora fogja garantálni. Mindezek birtokában Oslo szerepe egyre jobban felértékelődik úgy az európai, mint a világpolitikában.
Szerzők: Bácsi Attila és Santo Martin, a Makronóm Intézet elemzői
A kőolaj felfedezése új pályára állította a skandináv országot
Norvégiát manapság a világ egyik legsikeresebb és leggazdagabb országaként tartják számon, és szinte minden jóléti indexben a legjobban teljesítők között szerepel. Azonban ez nem mindig volt így: egy évszázaddal ezelőtt Norvégia közepesen fejlett európai országnak számított, amely főleg a halászatból tartotta fenn magát. Azóta viszont
számos szerencsés eseménynek és megfelelő, a válságokra jól reagáló gazdaságpolitikának köszönhetően a skandináv ország a 21. század eddigi egyik legnagyobb nyertesévé vált.
Norvégia gazdasági felívelésének első lépését az északi-tengeri kőolaj- és földgázlelőhelyek felfedezése jelentette az 1960-as években. Az ország felismerte a fosszilis energiahordozókban rejlő lehetőségeket, és hamar államosította az olaj termelését és eladását. Oslo engedélyezte a privát olajcégeknek a további olajmezők felderítését 50 százalékos állami részvétel ellenében, ezzel garantálva a külföldi cégek bevonzását az olajkitermelés felügyelete mellett. A többi olajhatalomhoz képest viszonylag hamar kiépítette a feldolgozó-infrastruktúrát, ezáltal nemcsak a nyers, hanem a finomított olajat is képes volt eladni az egyik legnagyobb piacnak, Európának. Norvégia a világ 13. legnagyobb olajtermelője és 9. legnagyobb földgáztermelője, amely a mindössze 5,5 millió fős népességéhez képest rendkívül figyelemreméltó. Az olajipar az ország teljes exportjának több mint 75 százalékát adja. Az olajfinomítás magas színvonala miatt Norvégia nemcsak a saját termelését, de nagy mennyiségű import nyersolajat is feldolgoz.
A norvég olajalap finanszírozza a jóléti intézkedéseket
A hirtelen jött, nagy mennyiségű olajból befolyt pénzt Oslo egyedi módon használta fel. Míg más országok nagymértékű szociális juttatásokat vagy fényűző látványosságokat építettek, addig Norvégia egy teljesen más utat jár: a befolyt összeget egy befektetési alapba helyezte.
A norvég olajalap a világ legnagyobb szuverén vagyonalapja, értéke megközelítőleg 1400 milliárd dollár.
Az alap 69 országban több mint 9 ezer részvényt tulajdonol, így a világ összes részvénytársaságának 1,5 százalékát birtokolja. Értékének legfeljebb 3 százalékát utalja át évente a norvég költségvetésbe, amellyel az ország a jóléti állami intézkedéseit (pl. ingyenes oktatás, nyugdíj) fedezi. Az olajalap emellett egyfajta lengéscsillapítóként is funkcionál az esetleges makrogazdasági sokkokkal szemben, valamint számos technológiai, illetve zöldfejlesztést is jelentősen felgyorsít.
Oslo az élen jár a zöldátállásban is
Az ilyen zöldfejlesztések közé tartozik Norvégia nagymértékű vízenergia-potenciáljának kihasználása, amellyel az ország a megújuló energiafelhasználás zászlóshajójává vált. Norvégiában közel 1800 vízerőmű működik, ezek átlagosan 130 TWh-t termelnek évente, ami a teljes energiatermelésének mintegy 90 százalékát biztosítja.
Ezt egészíti ki a szélenergia, amellyel Norvégia a világon a legnagyobb arányban használ megújuló forrásokat az energiamixében.
A skandináv ország a megújuló energia adaptációja mellett az e-mobilitásban is élen jár: célul tűzte ki, hogy 2025-re minden eladott új személygépkocsi és könnyű tehergépjármű karbonsemleges lesz, és ehhez számos ösztönzőt is bevezetett. Tavaly már az országban eladott új autók több mint 90 százaléka elektromos volt, részesedésük a teljes gépjárműállományból pedig messze Norvégiában a legnagyobb (29 százalék). Oslo a nagy mennyiségű és olcsó energiájának köszönhetően az energiaéhes adatközpontokat is elkezdte befogadni, amelyek óriási mennyiségű adatot tárolnak a globális techcégeknek. Az előrejelzések szerint a norvég adatközpontok piacán 2029-ig közel 2 milliárd dollárnyi beruházás valósul meg, a jelentőségük pedig egyre jobban felértékelődik, ugyanis ezek képezik a mesterséges intelligencia alapját. Norvégia emellett vezető szerepet tölt be az offshore szélerőművek fejlesztésében is: a Hywind Tampen az első olyan vízen úszó szélerőműpark, amely megújuló energiát biztosít az offshore olaj- és gázipari platformok számára. Támogatja továbbá az innovációt és a kutatást-fejlesztést, például a teljesen zöld energiatárolók értékláncának kialakításában, amely a fenntartható ásványkitermeléstől az újrahasznosításig terjed.
Az ukrajnai háború miatt Norvégia szerepe felértékelődött
A háború kitöréséig Oroszország után Norvégia volt az EU második legfontosabb energiaszállítója. Az ország részesedése az EU-s olajimportból a háború előtt folyamatosan csökkent, a 2000-es évek elején még közel 20 százalék volt, de 2020-ra már 10 százalék alá esett. Mindeközben az unió teljes gázimportjának 20 százalékos részesedését sikerült megőriznie.
Az orosz–ukrán konfliktus azonban teljesen átalakította Európa energiapiacát, amelynek következtében Norvégia lett a legnagyobb európai beszállító, és hatalmas gazdasági haszonra tett szert.
A gázexportból származó jövedelmek 130 milliárd dollárra ugrottak 2022-ben, ami majdnem háromszorosa volt az előző évinek és több mint tízszerese a 2020-as értékének (1. ábra). 2023-ra már Norvégia biztosította a teljes EU-s gázimport (vezetékes és cseppfolyós) 30 százalékát. A gáz mellett a kőolaj is fontos szerepet játszott az Oroszország elleni szankciókban, így Oslo olajexport-bevételei másfélszeresükre, 54 milliárd dollárra emelkedtek.
Mindennek következtében Norvégia kereskedelmi mérlege példátlan többletet mutat, amely GDP arányosan 2022 óta folyamatosan magasabb az elmúlt 40 év értékeinél (2. ábra). Ha az állami olajalap a vagyonát a korábbiakhoz hasonló sikerrel menedzseli, az stabil hátteret teremthet a norvég jólét megőrzéséhez és növeléséhez.
Európa kritikusnyersanyag-kamrája
Norvégia sikertörténete itt nem áll meg: nemcsak a szénhidrogének, de az egyéb nyersanyagok terén is megnyerte a geopolitikai lottót, ezzel pedig bebiztosította magának a vezető szerepet a karbonsemleges korra is. Az utóbbi években számos felfedezés történt, amely még előnyösebb pozícióba emelte az országot. Tavaly ugyanis felfedeztek egy legalább 70 milliárd tonnányi foszfátot tartalmazó lelőhelyet. Ez a mennyiség a világon eddig ismert foszfáttartalékokkal egyenértékű, így Norvégia jelen állás szerint a globális készlet felét birtokolja, amellyel komfortosan tudná biztosítani a növekvő foszfátigényeket a következő 50 évben. A tartalékok értékét nagyjából 24 000 milliárd dollárra becsülik, ami a kőolajtelepeknél is nagyobb értéket jelent. A foszfát az egyik legfontosabb anyag, amelyet a lítiumion-energiatárolók egyik típusában, az ún. LFP-kben (lítium-vas-foszfát) használnak. Emellett foszfát a műtrágyák egyik legfontosabb alapanyaga is.
A foszfát mellett számos más ritkaföldfém és egyéb kritikus nyersanyag is megtalálható az országban (többek között grafit, kobalt, nióbium, a platinacsoportba tartozó elemek, titán, vanádium, földpátásványok, réz és nikkel) – ráadásul folyamatosan fedeznek fel új készleteket. A közelmúltban például újabb jelentős ritkaföldfém-lelőhelyet találtak, amely egyike azon kevés készleteknek, ami nem áll még Peking ellenőrzése alatt, így ennek hasznosítása kulcsfontosságú a Nyugat és főként Európa számára. A ritkaföldfémek és a kritikus ásványi anyagok iránti kereslet várhatóan exponenciálisan növekszik az elkövetkező években, ahogy a tiszta energiára való átállás felgyorsul.
Látható tehát, hogy
Norvégia Európa egyik fő fosszilisenergia-beszállítójából a kontinens zöldátállásának megkerülhetetlen szereplőjévé válik, így az elkövetkező évtizedekben Oslo szerepe jelentősen felértékelődik úgy az európai, mint a világpolitikában.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
