Egyre több megrendelés érkezik az európai szélenergia-ipar részéről a kínai cégek felé. Az óriási gyártási kapacitással büszkélkedő távol-keleti vállalatok azt fontolgatják, hogy Európába helyezik át az üzemeiket, a növekvő piaci igények hatékonyabb kielégítése érdekében.
A kínai szélturbinagyártók ebben a hónapban kapták meg első németországi megrendelésüket, miközben egyre nagyobb lendületet vesznek az európai piacon. Ezzel pedig fokozzák az európai gyártók aggodalmát, amelyek attól tartanak, hogy ezáltal egzisztenciális fenyegetéssel néznek szembe.
Nagy a feszültség Peking és Brüsszel, a világ két legnagyobb szélerőműpiaca között az Európai Bizottság szubvencióellenes vizsgálata miatt.
A kontinens napenergia-iparát megrázta, amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt a politikai döntéshozók lépéseket tettek a kínai import visszaszorítására, aminek köszönhetően számos európai gyártó összeomlott.
A kínai szélturbinagyártók rárúgták az ajtót Európára
A távol-keleti gyártók, a Goldwind, a Mingyang Smart Energy és a Windey eddig az európai szélenergia-kapacitás kevesebb mint 1 százalékát adták, de a megrendeléseik csak 2023-ban már 1,2 GW-ot tettek ki, derül ki a WindEurope adataiból. Korábban tíz év alatt telepítettek ekkora kapacitást.
Idén eddig a kínai gyártású turbinák európai megrendelései elérték az 546 megawattot. Ebbe beletartozik a német Luxcara vállalatnak a hónap elején a Mingyanggal kötött 296 MW összkapacitású szélturbinákra vonatkozó megrendelése. Ez volt az első, kínai gyártású turbinák rendeléséről szóló megállapodás Németország részéről. A német kormány közölte, hogy alaposan megvizsgálja a döntést.
Az európai ipari tisztviselők szerint Kína maradni szeretne a kontinensen.
„Ha egyszer kinyitod az ajtót, nem tudod többé becsukni” – mondta Wolfram Axthelm, a német BWE szélenergia-ipari szövetség ügyvezető igazgatója, hozzátéve, hogy
a hazai túlkapacitás miatt a kínai riválisok az európai piacot igyekeznek elárasztani.
Az iparág európai képviselői szerint a távol-keleti gyártók olyan ösztönzőket kínálnak, mint például a halasztott kifizetések vagy az európai versenytársakénál akár 50 százalékkal alacsonyabb árak. A Globális Szélenergia Tanács szerint Kína mintegy 82 GW termelési kapacitással büszkélkedhet, ami több, mint amennyit a piaca tavaly fel tudott szívni, és közel négyszerese az európainak.
A Kínai Szélenergia Szövetség részéről azt nyilatkozták, hogy nem támogatja országa szélturbinagyártóit, és hozzátették, hogy az ázsiai nagyhatalom versenyképessége a piacának a méretéből adódik, ami alacsonyan tartja a költségeket.
„Az EU kínai szélenergia-ipari cégek ellen indított szubvencióellenes vizsgálata nem szolgálja sem Európa szélenergia-fejlesztési céljait, sem a globális éghajlatváltozási célok elérését” – mondta Csin Haj-jen, a szövetség főtitkára. Hozzátette, hogy Európának Kínából kell vásárolnia berendezéseket, és ennek elmulasztása veszélyeztetné az EU szélenergia-bővítési céljait „az európai szélenergia-termelő kapacitás hiánya miatt”.
A német gyártók is Kínától tanulnának
Az olyan vezető szélerőműprojekt-fejlesztők, mint a német EnBW és a BayWa, eddig nem használtak a kínai turbinákat. Július elején azonban a szintén német RWE tengeri szélerőművekért felelős igazgatója, Sven Utermöhlen egy LinkedIn-bejegyzésben elmondta, hogy június végén látogatást tett a Mingyang üzemeiben, hogy jobban megismerje a termékeiket.
Az RWE, a világ második legnagyobb tengeri szélerőműpark-fejlesztője részéről a Reutersnek elmondták, hogy továbbra is a bevált cégekkel kíván együttműködni. Az erős piaci növekedés azonban azt jelenti, hogy meg kell vizsgálniuk, hogy az ázsiai beszállítók „képesek-e megfelelni a technológiai, minőségi, biztonsági és költséghatékonysági követelményeinknek”. Az ugyancsak német Luxcara cég szerint a Mingyang volt az egyetlen olyan vállalat, amely garantálta egy 18,5 MW-os modell 2028-ig történő leszállítását.
Egy 18 MW-os tengeri turbina több mint 30 ezer háztartás ellátásához elegendő energiát képes termelni.
A kínai vállalatok ambícióit a termelésük nagysága is igazolja. A Mingyang 260 méteres rotorátmérőjű tengeri turbinákat gyárt, amelyek az iparág legnagyobbjai közé tartoznak.
Vajon Európába települnek a kínai gyártók?
A gigantikus méretű berendezések szállításának nehézségei ellenére a Mingyangnak és a legtöbb távol-keleti turbinagyártónak nincsenek gyártólétesítményei Európában. A Goldwind egyik részlege, a Vensys a kivétel: a spanyolországi Ferreirában található üzemében egy 86 méteres szélturbinalapát-modell gyártását tervezi – osztották meg még júniusban a Reutersszel.
A Zhenshi Holding Group márciusban vásárolt egy Airbus-üzemet szintén Spanyolországban szélturbinalapátok gyártása céljából – közölte a Colliers ingatlanközvetítő cég, amely tanácsadóként működött közre a tranzakció során. Jevgenija Goliseva, a szélturbinák szervizelésében segédkező, megújuló technológiával foglalkozó ONYX Insight stratégiai és operatív alelnöke szerint
a vállalatoknak helyi gyártásra lenne szükségük. Enélkül nehezen tudnák karbantartani a berendezéseket, mivel így az alkatrészeket hatalmas távolságokra kell szállítaniuk.
A kínai szélturbinagyártó Sany tavaly jelezte, hogy mérlegeli egy európai üzem építését. A cég a Siemens Gamesa és a Nordex korábbi vezetőit alkalmazta, hogy megerősítse helyi csapatát, derült ki a LinkedIn-profiljuk alapján. A Mingyang szerint a kínai verseny előnyös Európa számára, bár megértik, hogy nem mindenki fogadná őket szívesen.
„Néhány versenytárs nem akarja, hogy Európában legyünk. Ez érthető – mondta Csang Csi-jing, a cég technológiai igazgatója a Reutersnek. – Ha a Nyugat igényt tart a turbináinkra, mi készen állunk.”
(Forrás: Reuters)
Kapcsolódó:
Borítókép: dreamstime
