Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet junior elemzőjének írása

A kubai exodus 

Az országban 2021-ben megszűnt a 62 éve tartó Castro-hatalom, amikor Raúl Castro lemondott a kommunista párt főtitkári pozíciójáról, és a helyére Miguel Díaz-Canelt választották meg. Az ezt követő években Kuba megnyílt a világ felé, elfogadta a melegházasságot és megengedte a privát üzletek működését, amelynek köszönhetően külföldi vállalatok is megjelenhettek az egyik legizoláltabb országban. 

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ezek a változások kedvezően hatottak a gazdaságra és a lakosságra, de éppen az ellenkezője történt. Az EfE hírügynökség számításai szerint  

2022-ben és 2023-ban 1,8 millió fő, azaz Kuba teljes lakosságának a 18 százaléka hagyta el az országot. Ilyen mértékű drasztikus népességcsökkenés nagyon ritka,  

és hasonlóan nagy arányban leginkább történelmi katasztrófák, például a tatárjárás, a II. világháború vagy az orosz–ukrán háború idején volt megfigyelhető. 

Az EfE kalkulációi az Egyesült Államok kivándorlási adatain alapulnak. Az USA hivatalos számai szerint 2021 októbere és 2024 áprilisa között Kuba lakosságának a 6,7 százaléka, azaz 738 ezer fő vándorolt az Egyesült Államokba. Ez tovább erősítette azt a tendenciát, miszerint a kubai migránsok harmada az USA-ba települ. Ezeket az adatokat extrapolálták a halálozási és születési trendekkel, így jött ki az 1,8 millió fő. 

Kubát még az ág is húzza 

A válság fő oka a koronavírus-járvány okozta gazdasági leállás volt, amely megállította a turizmust, valamint jelentősen megemelte az élelmiszerek, az energiahordozók és legfőképpen a szállítási költségek árát. Ez teljesen elapasztotta az amúgy is vészesen alacsony devizatartalékokat. A helyzetet rontották a már 60 éve fennálló, Donald Trump által tovább szigorított szankciók.  

Míg egyes országok az Egyesült Államoktól életmentő segélyeket és támogatást kaptak, Kuba e büntetőintézkedések miatt ezekből nem részesült.  

A válság során az állam megpróbálta a peso értékének csökkentésével újra beindítani a gazdaságot, de ez inflációspirált eredményezett. 2021-ben végén Kuba inflációja majdnem elérte a 77 százalékot. A válság következtében tüntetések és zavargások alakultak ki, és jelenleg is gyakoriak az akár 8 órás áramkimaradások, valamint a víz- és élelmiszerhiány. 

Az államvezetés nem is próbálja megállítani a kivándorlást, mivel az ország gazdaságának a nagy része a külföldön élő kubaiak hazautalásaiból származik. Egy kubai, aki az USA-ban dolgozik és pénzt küld a családjának, nagyobb összeget biztosít a gazdaság számára, mint egy Kubában élő munkás. A válság előtt a kubai hazautalások mértékét nagyjából 3 milliárd dollárra becsülték, ami az ország akkori exportja 24 százalékának felelt meg. Ez az arány a válság utáni években vélhetően jelentősen megnőtt. Mivel a kubai állampolgárok 85 százalékának van külföldön élő rokona, a helyiek csak a hazautalásokból tudják megvásárolni a létszükségletet jelentő termékeket az elszállt árak miatt. Lényegében az ország élhetetlenné vált, tombol a szegénység, így nem véletlen, hogy aki teheti, igyekszik elmenekülni.   

Aki mostanában Kubába látogat, az a fiatalok szinte teljes hiányát tapasztalhatja az utcákon.  

Ennek fényében nem meglepő ez a drasztikus elvándorlási szám. Ez azonban fenntarthatatlan, és a demográfiai válság alapjaiban rengetheti meg a kubai társadalmat az elkövetkezendő évtizedben. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Unsplash