A Reuters felmérése szerint a közgazdászok egyre növekvő többsége úgy véli, hogy az amerikai jegybank (Federal Reserve/Fed) idén csak kétszer, szeptemberben és decemberben fog kamatot csökkenteni, mivel a rugalmas amerikai fogyasztói kereslet a mérséklődő infláció ellenére is óvatos megközelítést indokol. 

Az elmúlt hónapokban csökkenő árnyomás és a munkaerőpiac gyengeségének közelmúltbeli jelei a gazdaságpolitikát meghatározó Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) több tagjának is „nagyobb bizalmat” adott abban, hogy az infláció jelentős gazdasági lassulás nélkül visszatér az amerikai jegybank 2 százalékos céljához. 

A piacok megragadták ezt a lehetőséget, és idén két-három kamatcsökkentést áraztak be, mintegy 2 százalékkal emelve a részvényeket, és több mint 25 bázisponttal nyomva lefelé a 10 éves kincstárjegy hozamát ebben a hónapban.  

A Reuters mérése szerint a közgazdászok azonban az elmúlt négy hónapban kitartottak a mindössze két kamatcsökkentésre vonatkozó várakozások mellett, és mára szinte teljes konszenzus alakult ki erre vonatkozóan. 

A vártnál erősebb júniusi kiskereskedelmi eladások azt sugallják, hogy a fogyasztói kiadások továbbra is rugalmasak, ami a közvélemény-kutatás konszenzusos véleményével együtt – amely szerint a munkanélküliségi ráta nem fog sokat emelkedni a jelenlegi 4,1 százalékról – a türelem mellett szól. 

A prognózisokban egyre nagyobb az összhang 

Míg a Reuters július 17–23-i közvélemény-kutatásában mind a 100 közgazdász azt mondta, hogy a Fed július 31-én változatlanul hagyja a kamatlábakat,  

több mint 80 százalékuk (100-ból 82) azt jósolta, hogy az első 25 bázispontos csökkentésre szeptemberben kerül sor, ami az 5,00–5,25 százalékos sávba szorítja a szövetségi alapkamatot.  

Ez pedig már egy erősebb többség a múlt havi közel kétharmados arányhoz képest. Míg 15-en arra számítottak, hogy az első kamatcsökkentésre novemberben vagy decemberben kerül sor, mindössze hárman mondták, hogy a Fed jövő évig várna. „A célsáv 25 bázispontos csökkentésére számítunk a szeptemberi és a decemberi FOMC-ülésen, hacsak az inflációs adatok nem okoznak jelentős felfelé irányuló meglepetést” – írta Jonathan Pingle, a UBS vezető amerikai közgazdásza. 

A közgazdászok közel háromnegyede (100-ból 73) két 25 bázispontos kamatcsökkentést jósolt idén, többet, mint a júniusi felmérésben szereplő mintegy 60 százalék. A legutóbbi felmérésben részt vevő közgazdászok közül hetvenen azt mondták, hogy a csökkentésekre szeptemberben és decemberben kerülne sor. 

A kilátások nagy része a héten megjelenő kulcsfontosságú adatoktól függ, beleértve a második negyedévi bruttó hazai termék (GDP) és a személyi fogyasztási kiadások (PCE) árindexének júniusi adatát. 

Csak ne lenne ennyire makacs az az infláció 

Míg az amerikai gazdaság az elmúlt negyedévben várhatóan éves szinten 2,0 százalékkal bővült, ami gyorsabb az első negyedévi 1,4 százalékos ütemnél, addig a PCE-infláció – amelyet a Fed 2 százalékban céloz meg – várhatóan csak kismértékben, éves szinten 2,5 százalékra csökkent júniusban a májusi 2,6-ról – jósolja a Reuters külön felmérése.  

A PCE (Personal Consumption Expenditures) infláció egy olyan mutató, amely az Egyesült Államokban a személyes fogyasztási kiadások árindexének változásait méri. Ez az index azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak az árváltozását követi nyomon, amelyeket a háztartások fogyasztanak. A PCE inflációt gyakran az amerikai Federal Reserve (a központi bank) használja inflációs célok meghatározására, mivel átfogóbb képet ad a fogyasztói árak alakulásáról, mint más inflációs mutatók, például a Fogyasztói Árindex (CPI). Néhány kulcsfontosságú jellemzője a PCE inflációnak: 

1. Széleskörű Lefedettség: a PCE index szélesebb áruk és szolgáltatások körét fedi le, beleértve azokat a kiadásokat is, amelyeket a fogyasztók közvetetten fizetnek, például az egészségügyi szolgáltatások esetében, ahol a biztosítótársaságok közbeiktatásával történik a fizetés. 

2. Súlyozási Különbségek: a PCE infláció eltérően súlyozza az egyes kiadási tételeket a CPI-hez képest, figyelembe véve a fogyasztói kiadások változásait és az új termékek piacra kerülését. 

3. Időszakos Korrigálás: a PCE index gyakrabban frissíti a fogyasztási kosár összetételét, hogy pontosabban tükrözze a tényleges fogyasztói szokásokat. 

A PCE inflációs mutatót két változatban is közlik: 

1. PCE Price Index (PCE árindex): a teljes személyes fogyasztási kiadások árindexe. 

2. Core PCE Price Index (mag PCE árindex): az energia és élelmiszerárak nélküli árindex, amely jobban tükrözi a hosszú távú inflációs trendeket, mivel ezek az árak gyakran volatilisek és rövid távon jelentős ingadozásokat mutathatnak. 

A legutóbbi felmérés medián előrejelzései szerint az infláció egyik mérőszáma – a fogyasztói árindex (CPI), a mag CPI, a PCE és a mag PCE – sem fogja elérni a 2 százalékot legalább 2026-ig. A közgazdászok alig több mint fele (30-ból 17) szerint az év hátralévő részében az infláció inkább magasabb lesz az általuk előrejelzettnél, mint alacsonyabb. „Az inflációt idén nagyon nehéz volt előre jelezni, és kiszámíthatatlanul viselkedett. A bérleti díjak például sokkal kitartóbbak voltak, mint bárki várta” – mondta Chris Low, az FHN Financial vezető közgazdásza, majd hozzátette: „amíg mérsékelt növekedésünk van, a Fed türelmes lehet” 

A felmérésben szereplő medián előrejelzések szerint a Fed 2025-ig minden negyedévben egyszer fog kamatot csökkenteni, így a szövetségi alapkamat 2025 végére a 3,75–4,00 százalékos sávba kerül. 

Az amerikai gazdaság az előrejelzések szerint idén 2,3 százalékkal bővül, ami gyorsabb, mint amit a Fed tisztviselői jelenleg 1,8 százalékos inflációmentes növekedési ütemnek tekintenek.  

Az Európai Unió számára rendkívül fontos a Federal Reserve kamatdöntése, mivel az közvetlen hatással van az európai gazdaságra és pénzpiacokra. Az amerikai kamatok emelkedése vonzóbbá teheti az amerikai befektetéseket, ami erősítheti a dollárt az euróval szemben. Ez drágítja az európai exportot és növeli az importköltségeket, ami hatással lehet az európai inflációra és gazdasági növekedésre. Ezen kívül a Fed döntései befolyásolják az Európai Központi Bank (EKB) politikáját is, hiszen az EKB-nak figyelembe kell vennie a globális gazdasági helyzetet és a monetáris politika nemzetközi hatásait. 

Források: Reuters 

Kapcsolódó: 

Borítókép: dreamstime