Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Az előre hozott elnökválasztás július 5-i második fordulójában némi meglepetésre az egyetlen reformista jelölt került ki győztesen: Masoud Pezeshkian szívsebész, jelenleg parlamenti képviselő. Így neki kell majd betöltenie mérsékeltebb formában a Raiszi által hagyott űrt. Az új elnök kritikusa a rezsimnek, főként annak nem transzparens struktúráinak, emellett kiáll a nők elnyomása ellen. Megválasztása fordulatot jelent elődje keményvonalas politikájához képest, de mivel Hamenei is érzékeli, hogy Iránban nő a társadalmi elégedetlenség, így lényegében annak ellenére is bevált a terve, hogy nem a konzervatív táborból került ki a győztes: mindenképpen egy mérsékeltebb elnökre volt szükség, de nem annyira kritikusra, mint Ali Laridzsáni volt házelnök, aki ugyan bejelentkezett elnökjelöltnek, de az Őrök Tanácsa azt nem hagyta jóvá.  

A választás kontextusa 

2024-re Irán Izraellel és a Nyugattal szembeni magatartása agresszívabbá vált. Kezdetben a jemeni húszik fokozták a nemzetközi hajók elleni támadásaikat a Vörös-tengeren, májustól mind a húszik, mind az iraki Irán-barát síita milíciák a dél-izraeli Eilat kikötője elleni támadásokkal és az északi Haifa városát és a Földközi-tengeren lévő célpontokat célzó kísérletekkel kezdtek el dicsekedni. Június 13-án, miközben a Hezbollah még mindig óvatosan tartózkodott attól, hogy olyan nagyvárosokat bombázzon, mint Haifa vagy Tel-Aviv, a magas rangú parancsnok, Sami Talib Abdallah célzott meggyilkolására válaszul mégis a támadások fokozásába kezdett.

Irán első fordulós választási eredményei tartományonként (Forrás: wikipédia)

Az összes incidens közül azonban a legfontosabb talán az volt, hogy válaszul Izrael április 1-jei merényletére, amikor meggyilkolt egy IRGC tábornokot Irán damaszkuszi konzulátusán, Irán első alkalommal támadta meg közvetlenül Izraelt. Az április 13-i támadás során mintegy háromszáz ballisztikus rakétát, cirkálórakétát és drónt indítottak. Azzal a szándékkal, hogy Izraelt elrettentse a hasonló cselekedetektől, Irán támadása a nagyon radikális elnök, az ultraradikális parlament és az IRGC együttes befolyása alatt indult.

Ezt a támadást az előzetes figyelmeztetéseknek és az amerikai, jordán, emirátusi és szaúdi együttműködésnek köszönhetően sikerült meghiúsítani. Mégis, ez az iráni kockázatvállalás szintjének megugrását jelentette, kihívást jelentve nemcsak Izraelnek, hanem Joe Biden amerikai elnöknek is, aki kifejezetten figyelmeztette Iránt, hogy ne csatlakozzon a gázai háborúhoz. Izrael válasza a támadásra szimbolikus volt, egy központi iráni nukleáris létesítményt védő radarrendszer megsemmisítésével. Azzal akarták elrettenteni Teheránt, hogy megmutatták: a legjobban védett célpontjaik is védtelenek. 

Irán újonnan megválasztott reformista elnöke, Maszúd Pezeskian (Forrás: flickr)

Az elnöki publikáció 

Raiszi azért tudott sikeres lenni, mert növelte a befolyását azáltal, hogy hatékony szövetséget hozott létre az IRGC néhány magas rangú tisztjével, a külügyminiszterrel és a Paydari Fronttal. Pezeskian viszont most a rezsim reformjára törekszik, így ebből a szempontból Raiszi elnökségéhez képest egy jóval pragmatikusabb elnöki ciklus várható Iránban, ami kiolvasható az elnök friss, a Tehrantimeson megjelent publikációjában, ahol vázolja elnöksége prioritásait. Az esszé azért érdekes, mert habár az érdemi külpolitikai irányvonalat a legfelsőbb vezető szabja, az új elnök víziói több helyen szembehelyezkednek az addigi iráni magatartással, megpróbálva újradefiniálni Irán geopolitikai helyzetét. 

Az elnök célja a nemzeti egység és a világgal való konstruktív alapokon álló kapcsolattartás. Hangsúlyozza a konszenzusra való nyitottságát belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. Érdekes kérdés, hogy a rezsim keretein belül az alapvetően új irányt képviselő elnöknek milyen lesz a szerepfelfogása. Ami a külpolitikai irányvonalát illeti, publikációjában alapvetően a méltóságra, a bölcsességre és a körültekintésre építené a külpolitikát.  

Ami igazán érdekes és néhol ütközik a legfelsőbb vezető iránymutatásával, hogy az új elnök egyensúlyt szeretne teremteni valamennyi országgal.  

A központi narratívát annyival viszi tovább, hogy ciklusa alatt kiemelt helyen fogja kezelni a szomszédokkal való kapcsolatokat és törekedni fog ezek továbbfejlesztésére. Mindezt egy erős régió létrehozásáért, ami szerinte nem működik úgy, hogy ha egy ország hegemón és dominanciát folytat a többiekkel szemben. Egy ilyen régiót úgy lehet kialakítani, hogy ha az itteni országok értékes erőforrásaikat nem az egymással szembeni fegyverkezési és más erodáló versenyekre pazarolják. 

Irán második fordulós választási eredményei tartományonként (Forrás: wikipédia)

A védelmi költségvetés csökkentése az egyik módja a gazdaság fellendítésének.  

A védelemnek hatalmas szelete van a költségvetésben, részben Szíria, a Hezbollah és a húszik támogatása miatt. A rendkívüli sebezhetőség érzésén felül Teherán elkötelezett az iránt is, hogy megvalósítsa Khomeini ajatollah vízióját, miszerint az iszlám forradalmat és a síita hitvallást az egész iszlám világba exportálja. A gazdaság gyors javulásának egyetlen módja mélyreható strukturális reformok nélkül az lenne, ha újra belépne a nukleáris megállapodásba, hogy megkönnyítse az amerikai embargó megszüntetését. Ebben az összefüggésben Pezeskian eszköz Hameneinek, és ha minden más kudarcot vall, a legfelsőbb vezető bármikor ráfoghatja az elnökre. 

Az esszében említésre kerül Törökország, Szaúd-Arábia, Omán, Irak, Bahrein, Katar, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, valamint a regionális szervezetek, mint aamelyekkel el kell mélyíteni a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat. Szükség van közös vállalati befektetésekre, melyek elvezetnek a közös kihívások kezeléséhez, a párbeszéd és a bizalomépítés pedig a fejlesztés regionális keretének kialakításához. Pezehskian szerint erre azért van szükség, mert a régiót túl sokáig sújtotta háború, felekezeti konfliktusok, terrorizmus és szélsőségesség, kábítószer-kereskedelem, vízhiány, menekültválságok, a környezet leromlása és külföldi beavatkozások. 

Az egyes etnikumok megoszlása Iránban (Forrás: wikimedia)

Egyre nagyobb közeledés Kínához és Oroszországhoz

Kína és Oroszország kapcsán leszögezi, hogy következetesen mellettük állt a kihívásokkal teli időkben, amit értékelnek. A Kínával kötött 25 éves ütemterv jelentős mérföldkő egy kölcsönösen előnyös átfogó stratégiai partnerség kialakításában, és remélik, hogy egyre több területen tudnak majd együttműködni Pekinggel. 2023-ban Kína kulcsszerepet játszott a Szaúd-Arábiával fenntartott kapcsolatok normalizálásának elősegítésében, bemutatva konstruktív vízióját és előremutató megközelítését a nemzetközi porondon.  

Kína és Irán még tavaly márciusban 25 évre szóló együttműködési megállapodást kötött egymással.  

A megállapodás kiterjed az energiaügy, az infrastruktúra, a mezőgazdaság, az egészségügy, a kultúra, a kiberbiztonság és a más országokkal való együttműködés területére. Az egyezménynek köszönhetően Irán az Új Selyemút kínai infrastrukturális projekt részesévé válik. 

Oroszország értékes stratégiai partnere és szomszédja Iránnak, és az új kormány továbbra is elkötelezett marad az együttműködés kiterjesztése mellett. Az új elnök békére törekszik az orosz–ukrán háborúban, és kész aktívan támogatni a cél elérését célzó kezdeményezéseket. A két- és többoldalú együttműködés továbbra is prioritás Oroszországgal, különösen olyan kereteken belül, mint a BRICS, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU). Tavasszal 19 új együttműködési megállapodást írt alá Oroszország és Irán kőolaj- és gázügyekben, valamint az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális és pénzügyi kérdésekben.

Ezek azok a területek, amelyeket a két ország az új, 20 évre szóló átfogó együttműködési megállapodásukban kulcsfontosságúként határozott meg. A szerződés, amelyet Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője hivatalosan január 18-án hagyott jóvá hasonló az Irán és Kína közötti 25 évre szóló átfogó együttműködési megállapodáshoz. Külön hangsúlyt fektettek a felek a globális földgázszektoron belüli együttműködésre és annak ellenőrzésére. Oroszország a világelső, Irán pedig a második a földgáztartalékokat tekintve – az előbbi körülbelül 37 ezer milliárd, az utóbbi 32 ezer milliárd köbméter tartalékkal rendelkezik, így egyértelmű, hogy ezek kulcskérdések voltak.  

A kiterjesztett együttműködést Moszkva még 2022 júliusában alapozta meg, amikor a két állam földgázipari zászlóshajója, a Gazprom és az Iráni Nemzeti Olajvállalat (NIOC) aláírt egy 40 milliárd dolláros egyetértési nyilatkozatot.  

A Kreml ezt jelentős lépésnek tekintette annak érdekében, hogy Oroszország és Irán megvalósíthassa egy OPEC-hez hasonló kartell létrehozását a gázellátás területén. Az Öböl-államok Exportáló Fórumának (GECF) megalapításával a „gáz-OPEC” lehetővé tenné a globális földgáztartalékok nagy részének és a gázárak ellenőrzését a következő években. Oroszország, Irán és Katar együttesen a világ gáztartalékának 60 százalékával rendelkezik, és ez a három ország játszott döntő szerepet a GECF megalapításában, amelynek 11 tagja viszont a globális tartalékok 71, a piaci termelés 44, a gázvezetékek 53 és az LNG-export 57 százalékát biztosítja. 

Az elmúlt években Irán európai kapcsolatait számos konfliktusterhelte. Miután az Egyesült Államok 2018 májusában kilépett a JCPOA-ból (Joint Comprehensive Plan of Action), az európai országok tizenegy kötelezettséget vállaltak Irán felé, hogy megpróbálják megmenteni a megállapodást és enyhíteni az Egyesült Államok szankcióinak az iráni gazdaságra gyakorolt ​​hatásait. Ezek a kötelezettségvállalások magukban foglalták a hatékony banki tranzakciók biztosítását, a vállalatok hatékony védelmét az amerikai szankciókkal szemben, valamint az iráni befektetések előmozdítását.  

Mindezek ellenére Teherán konstruktív párbeszédet szeretne folytatni az európai országokkal, hogy kapcsolataikat a kölcsönös tisztelet és az egyenlőség elvein alapuló helyes útra tereljék.  

Az európai országoknak fel kell ismerniük, hogy az iráni egy büszke nép, amelynek jogait és méltóságát többé nem lehet figyelmen kívül hagyni. Irán és Európa számos együttműködési területet fedezhet fel, ha az európai hatalmak megbékélnek ezzel a valósággal, és félreteszik az önbizalommal járó erkölcsi felsőbbrendűséget. Az együttműködési lehetőségek között szerepel a gazdaság és technológia, az energiabiztonság, a tranzitútvonalak, a környezetvédelem, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, a menekültválság és más területek.  

Iránban 1979 óta most volt a legalacsonyabb a választáson való részvétel (Forrás: wikipédia)

Az Egyesült Államoknak is fel kell ismernie a valóságot, és meg kell értenie, hogy Irán nem reagál a nyomásra. 2015-ben jóhiszeműen csatlakoztak a JCPOA-hoz, és kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget is tettek. Az Egyesült Államok azonban jogtalanul kilépett a megállapodásból pusztán hazai viszályok és a bosszúállás miatt, több száz milliárd dolláros kárt okozva gazdaságuknak. Az USA fokozta a nyomást azáltal, hogy nemcsak gazdasági háborút folytat Irán ellen, hanem állami terrorizmusban is részt vett Kassem Szulejmáni tábornok meggyilkolásával.  

Az új elnök szerint Irán védelmi doktrínája nem foglalja magában a nukleáris fegyvereket, és sürgeti az Egyesült Államokat, hogy tanuljon a múltbeli téves számításokból, és ennek megfelelően alakítsa ki a politikáját. A washingtoni döntéshozóknak fel kell ismerniük, hogy az az irányvonal, amely a regionális országok szembeállítására helyezi a hangsúlyt, nem járt sikerrel, és a jövőben sem lesz sikeres. A néhai Raiszi, a Forradalmi Gárda néhány tábornoka, a néhai külügyminiszter és a Paydari Front mind ellenezte a 2015-ös nukleáris megállapodáshoz való újbóli csatlakozást. E keményvonalasok befolyása alatt Irán jelentősen növelte a 60 százalékkal dúsított urán mennyiségét.  

Május elejére legalább 142 kilogrammal rendelkezett, amely 90 százalékosra tovább dúsítva már három nukleáris robbanófejhez lenne elegendő. Amint arra a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség rámutatott, egyetlen ország sem dúsított még ilyen szintre uránt, hacsak nem akart nukleáris arzenált létrehozni.  

A választási kampány során Pezeskian utalt arra, hogy támogatja a gazdaságot segítő nukleáris megállapodást, és úgy tűnik, kész egy pragmatikusabb tárgyalási álláspontot képviselni. Eddig a legfelsőbb vezető a radikálisabb elemeket támogatta. A pragmatikus elnök közvélemény általi támogatása azonban egyre nehezebbé teszi az amerikai javaslatok elutasítását. Irán még Raiszi és külügyminisztere alatt is újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel, és Ománban titkos tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államokkal kötendő nukleáris megállapodásról. 

Jól látható, hogy a második fordulóban sem lett sokkal magasabb a részvétel. A legmagasabb részvétel ezúttal is elsősorban a keleti tartományokban volt (Forrás: wikipédia)

5 évig reformpárti elnöke lesz Iránnak 

Úgy tűnik, hogy a legfelsőbb vezető olyan választási folyamatot akart szervezni, amely az elhunyt ultraradikális elnököt olyasvalakivel váltja fel, aki támogatná őt, amikor visszatér korábbi, mérsékeltebb szemléletéhez. Első választása Ghalibaf tábornok személyében azonban kudarcot vallott, így vagy az ultraradikális Dzsalili vagy a reformista Pezeskian maradt. Tekintettel ezekre az alternatívákra, aligha kétséges, hogy Hamenei az utóbbit választotta. Szűk köre világossá tette, hogy Dzsalili és a Paydari Front túl veszélyes. A választók megnyerésén túl ez a dinamika magyarázza, miért engedték, hogy egy reformista induljon, és miért bátorították a konzervatív (de nem ultrakeményvonalas) Ghalibafot, hogy jelöltesse magát.  

Kapcsolódó: 

Borítókép: flickr