A NASA Messenger küldetése felfedte, hogy a Merkúr, a Naprendszer legapróbb bolygója, amely a legközelebb van a Naphoz, 16 km vastag gyémántköpenyt tartalmazhat. Persze e felfedezés miatt még nem lesz olcsóbb a földi gyémánt… 

A Merkúr régóta zavarba ejti a tudósokat, mivel számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek nem jellemzőek a Naprendszer többi bolygójára. Például nagyon sötét a felszíne és rendkívül sűrű a magja, ami a Merkúr vulkáni korszakának korai végét jelzi.  

Azt már régebben megállapították, hogy a Merkúr legalább 3 milliárd éve és lehet hogy még ma is zsugorodik. A kisbolygó úgy néz ki, mint egy kiszáradt, töpörödött alma, kérgét ráncok, sebhelyek, sziklák borítják. 

A NASA még az 1970-es években indította a Mariner 10 küldetését a Merkúr vizsgálatára. Akkortájt, 1974-ben a Mariner 10 kilométernyi mély hasadékokat fényképezett le a Merkúr felszínén. Az ilyen sebhelyek akkor alakulnak ki, amikor a lehűlés során a bolygó belseje összehúzódik, hasonlatosan ahhoz, mint amikor a bőr ráncosodik.  

A rejtvények között vannak a Naprendszer legbelső bolygójának felszínén található grafitfoltok is, ami a szén egy fajtája. Ezek a foltok azt sugallták a tudósoknak, hogy a Merkúr korai történetében volt egy szénben gazdag magmaóceánja. Ez feltehetően a felszínre úszott, és ezzel hozta létre a grafitfoltokat, a Merkúr felszínének sötét árnyalatát hozta.  

Vélhetően ugyanez a folyamat egy szénben gazdag köpeny kialakulásához is vezetett közvetlenül a felszín alatt. Az eredményeket értékelő csapat úgy véli, hogy ez a köpeny nem grafén, amint azt korábban gyanították, hanem egy másik, sokkal értékesebb szén allotrópból, a gyémántból áll.  

A NASA Messenger űrszonda által gyűjtött geofizikai adatokat figyelembe véve, valamint a számításaik szerint a köpenymag határán uralkodó nyomás új becslése alapján, és annak tudatában, hogy a Merkúr szénben gazdag bolygó, a köpeny és a mag közötti határfelületen kialakuló széntartalmú ásvány az gyémánt, nem pedig a grafit.  

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a gyémánt kitermelése és szállítása a földre rendkívül bonyolult és költséges folyamat lenne, nem beszélve a szükséges technológiai fejlesztésekről, amelyek évtizedekig tarthatnak. Továbbá a Merkúr szélsőséges hőmérsékleti viszonyai és a Naprendszeren belüli távolsága miatt a bányászati műveletek megvalósítása a jelenlegi technológiánkkal rendkívül valószínűtlen a következő évtizedekben. Mindezek miatt a Merkúron található gyémántok elérhetősége aligha befolyásolja jelentősen a földi gyémántpiacot, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a költségek és a logisztikai akadályok sokkal nagyobbak lennének, mint a lehetséges haszon. 

A Messenger (Mercury Surface, Space Environment, Geochemistry és Ranging) 2004 augusztusában indult, és ez lett az első űrszonda, amely a Merkúr körüli pályára állt. A 2015-ben véget ért küldetése, feltérképezte a kis bolygót, a sarkokon az árnyékban bőséges vízjeget fedezett fel, és döntő fontosságú adatokat gyűjtött össze a Merkúr geológiájáról és mágneses teréről. 

Kapcsolódó: