Két érdekes cikk is foglalkozik az orosz reálbérek növekedésével, a fogyasztás bővülésével. Az orosz Vzgljad portál büszkén ad számot, hogy a szankciók ellenére (vagy inkább a szankciók ösztönzésére) milyen sikereket értek el a szegénység leküzdésében. A Financial Times pedig meglepő objektivitással írja le az orosz valóságot, igaz, figyelmeztet a gazdaság túlhevülésére. Már csak ezt felejtette leírni, hogy a büntetőintézkedéseknek nem sok értelmük volt. 

Oroszország csökkentette a szegénységet, mindenki képes élelmet venni 

Az orosz Vzgljad portál az ottani statisztikai hivatal, a Rossztat adatai alapján jelenti ki, hogy az idén már minden orosz családnak volt elég pénze élelmiszerre. Nem volt mindig így, húsz évvel ezelőtt a háztartások 4,4 százaléka mondta azt, hogy nem jut élelmiszerre, és még tavaly is a válaszadók 0,1 százaléka felelt így. A Rossztat szerint 2023-ban Oroszországban a háztartások élelmiszer-kiadásainak az aránya 34,5-ről 33,2 százalékra csökkent, ami közép-európai viszonylatban is magasnak tűnik. Persze itt is vannak regionális különbségek, például az észak-kaukázusi körzetben élők a kiadásaik 43,1 százalékát költötték élelmiszerre.  

Az oroszok fontos szerepet tulajdonítanak az élelmezésbiztonságnak. Hogy ezt minél inkább megnövelhessék, az nagyban köszönhető a 2014-ben bevezetett szankcióknak, amikor is rákényszerültek a saját mezőgazdaságuk fejlesztésére. Az önellátás annyira sikerült, hogy globálisan az egyik legnagyobb élelmiszer-exportőrré váltak. Az önellátásuk szintjét mutatja, hogy tavaly gabonából 185,5, növényi olajokból 221,1, halakból 153,2, cukorból 103,2, húsból 101,6, tejtermékből 85,7 százalékos szinten tudták ellátni az országot.  

Persze ez csak az egyik mérvadója a szegénységnek, vizsgálták azokat is, akiknek ugyan megvan a betevőjük, de már nehezen tudnak ruhát venni vagy megfizetni a lakhatásukat és a kommunális szolgáltatásokat. Tavaly a háztartások 11,2 százaléka tartozott ebbe a csoportba, szemben az egy évvel korábbi 12,9-cel. Itt is lehet látni az elmúlt évtizedek fejlődését, hiszen 2012-ben 20,5 százalékos volt az arányuk, míg 20 évvel ezelőtt megdöbbentően sok, 37.  

Mi itt, az EU-ban kicsit nehezen tudjuk megemészteni azt az adatot, miszerint az orosz háztartásoknak majdnem a fele nem tudja megvenni a tartós fogyasztási cikkeket. Ezek aránya 49,7 százalékról 48,7-re csökkent.  

Azon háztartások aránya is alacsonynak tűnik, amelyek úgy nyilatkoztak, hogy volt pénzük minden szükséges árucikk megvásárlására – ezek aránya az egy évvel korábbi 2,7-ről 3,4 százalékra nőtt. Vélhetően nem csak az oroszok életfeltételei javulnak, vele együtt az igényeik is nőnek, mivel egy év alatt két százalékponttal – 36,6 százalékra – emelkedett azon családok száma, amelyek 2023-ban úgy nyilatkoztak, hogy nincs autójuk, lakásuk vagy nyaralójuk. 

Mindenesetre a Rossztat adatai szerint a szegénységi szint 2023-ban 8,5-re mérséklődött a 2022-es 9 százalékról, ami igen kedvező a 20 évvel ezelőtti 17,6-hoz képest.  

Azt az oroszok is elismerik, hogy a szegénység csökkentését a hadigazdaságra való átállás segítette. Szinte teljes a foglalkoztatottság, a munkanélküliségi ráta történelmi 2,6 százalékos mélyponton van, a munkaerő akut hiánya pedig szépen emeli a béreket. Tavaly a nominális átlagkereset 14,6, míg a reálbér 8,2 százalékkal nőtt. A hadiipari komplexumokhoz és az importhelyettesítéshez kapcsolódó iparágakban pedig a fizetések gyorsabban emelkedtek. 

Azt azért elismerik, hogy a nem dolgozó nyugdíjasok és az egyszülős családok körében meredeken növekszik azok aránya, akiknek van pénze élelmiszerre, de ruhavásárlásra, lakhatáshoz kapcsolódó és a kommunális szolgáltatások kifizetésére már nem jut. 

A fogyasztás fellendül, a gazdaságot a túlmelegedés veszélye fenyegeti 

A Financial Times az írását egy hangulatos képpel kezdi, megszólít egy szentpétervári vendéglőst, aki az ukrajnai invázió kezdetén a legrosszabbtól tartott. Közvetlenül a háború kitörése után, 2022 márciusában a külföldi látogatók eltűntek, a kamatlábak megugrottak, és Oroszországban is mindenki a nyugati szankcióknak köszönhető gazdasági összeomlásra számított. De az elmúlt két évben a helyzet teljesen megfordult.

Az oroszok tele vannak extra készpénzzel – és alig várják, hogy megváljanak tőle. 

A hadigazdaság és az ezzel együtt kialakuló, széles körben elterjedt munkaerőhiány béremelésre kényszerítette a vállalkozásokat is. Denis Manturov miniszterelnök-helyettes szerint a védelmi szektorból mintegy 160 ezer szakember hiányzik, annak ellenére, hogy az elmúlt másfél évben félmillióan vándoroltak át a polgári állásaikból erre a területre. A munkaügyi minisztérium előrejelzése szerint 2030-ra 2,4 millió fős munkaerőhiány várható. 

A Rossztat adataiból kiderül, hogy a háborús időszakban a reálbérek csaknem 14, a fogyasztás (beleértve az árukat és szolgáltatásokat) pedig körülbelül 25 százalékkal nőtt. Emellett az idei évre további, akár 3,5 százalékos reálbér-emelkedés várható, a rendelkezésre álló reáljövedelem várhatóan 3 százalékos megugrása mellett.  

A bérek emelkedésével az oroszok többet költenek utazásra és szabadidős tevékenységekre 

A brit napilap hoz egy-két extrém példát is a fizetésemelésekre, például a kamionsofőrök átlagbére 38 százalékkal nőtt az előző évhez képest. De rámutat arra is, hogy akik a textiliparban 2021 decemberében csak havi 250–350 dollárnyit kerestek rubelben, most már akár 1400-at (120 ezer rubelt) is kaphatnak.  

Tehát az oroszok több mint 13 százaléka „jónak” ítéli meg a pénzügyi helyzetét, ami a legmagasabb arány 1999 óta – írja a Rossztat. A „rossznak” vagy „nagyon rossznak” minősítők szintén történelmi mélyponton, 14, illetve 1 százalék környékén vannak. 

Meddig tarthat a buli, és milyen következményei lehetnek? 

Egyes közgazdászok már idén ősszel lassulást jósolnak. Rámutatnak, hogy a fellendülést nagyrészt az állami kiadások, a védelmi iparba történő közvetlen befektetések, valamint az egyéb ágazatok, például a mezőgazdaság, az infrastruktúra és az ingatlanpiac támogatása fűtötték.  

Az ilyesfajta fejlődésben mindig benne van a kiegyensúlyozatlanság. A nagy kiadási boom ugyanis átgyűrűzött a gazdaság más ágazataira, és eddig nem igazán tudták csökkenteni az inflációt, ami aggasztja a kormányt és a jegybankot is. Az utóbbi nemcsak ezzel, hanem a 8,7 százalékos emelkedő maginflációval is küzd, ennek érdekében 2023 decembere óta 16 százalékon tartja a kamatlábat, amit nemrég emelt 18-ra. 

Oroszország megpróbálja megfékezni az inflációt a túlzott kiadások közepette 

Az utolsó háború előtti évhez, 2021-hez képest a költségvetési kiadások 20 százalékkal nőttek, miközben az állam részesedése a gazdaságban a becslések szerint elérte az 50-70 százalékot. A fegyveres konfliktussal kapcsolatos kiadások az invázió előtti 23 százalékról mostanra csaknem 40-re emelkedtek. 

A fogyasztás közelmúltbeli fellendüléshez nagymértékben hozzájárultak a támogatott jelzáloghitel-programok. Olcsó kölcsönöket kínáltak az új építkezésekhez, például júniusban a hitel 8 százalék alatt volt, szemben a 16 százalékos kamatlábbal. Az Oroszországban tartott jelzálogkölcsönök összértéke tavaly 34,5 százalékkal nőtt. Bár ezt a programot a jegybank többszöri kérésére július 1-jén fokozatosan kivezették, a hatásai tartósak maradtak. 

A hároméves költségvetési terv 2025-re a kormányzati kiadások csökkentését irányozta elő – jelezve, hogy a hatóságok arra számítottak, hogy addigra véget ér a háború –, az adóemelésre irányuló közelmúltbeli erőfeszítések pedig arra utalnak, hogy a kabinet most pesszimistább. Ennek az egyik oka az igencsak megemelkedett kiadási szint. 

A jegybank vezetése igyekezett nyíltan visszaszorítani a magasabb állami kiadásokat, kevés sikerrel. Ehelyett továbbra is hagyományos monetáris politikai intézkedéseket alkalmaznak, például a kamatemelést, hogy megakadályozzák a gazdaság túlmelegedését és az infláció felfutását. 

A fogyasztók újdonsült gazdagsága a társadalmat is átalakítja 

Természetesen a legnagyobb jövedelmi változás a katonaságnál dolgozók, valamint a kék- és szürkegalléros munkavállalóknál tapasztalható.  

„Az emberek magasabb fizetéseket kapnak. Őrülten fogyasztanak, és ez a fogyasztás belső keresletet generál.” 

A kiskereskedők és a szolgáltató vállalkozások sietnek a fogyasztók igényeinek kielégítésével. Sorban nyílnak a kis üzletek, az idén csak a Rostic’s, az orosz KFC utódja 100 új egység nyitását tervezi, miközben az országban soha nem volt megszokott az elvihető kávé vásárlása. Virágzik a belföldi turizmus is, amit a szankciók és az utazási korlátozások segítenek. Az sem érdekli őket, hogy megugrottak a repülőjegyárak, ennek ellenére az országon belüli járatok iránti kereslet megugrott.  

Az alacsonyabb jövedelműek egyre inkább a tartós fogyasztási cikkeket keresik, mind nagyobb az igény a jobb lakások vagy autók, valamint a szolgáltatások iránt, beleértve a lakásfelújítást. Sokan már eleve a drágább termékeket keresik.  

A gazdagok pedig azzal szembesülnek, hogy az oroszországi tőkekiáramlás lelassult, mivel az inváziót követően ezt a jegybank a pénzügyi stabilitást veszélyeztető kockázatnak tartotta.

Ha korábban valakinek volt pénze, azt elvitte egy ciprusi számlára, vagy lakást vásárolt Montenegróban, csakhogy most ez a pénz az országban marad.

A felső szegmensben egyértelmű, hogy sok pénz van az embereknél, de nincs mire költeniük, így élményeket keresnek. 

Változás van a gyermeknevelésben is. Megnőtt az oroszországi magániskolák iránti kereslet, és már rekordszámú szülő fizet tandíjat. A művészeti piacon pedig az egyes alkotásokért szintén soha nem látott összegeket kérnek a gyűjtőktől, ám ez sem riasztja el a vásárlókat.  

Az aggódó közgazdászok figyelmeztetnek, hogy idővel Oroszország az iráni forgatókönyvet élheti át, miszerint a sok pénz csapdájába esik az ország, ami túlzott ingatlanárakat, felfújt tőzsdei értékeket és alacsony életszínvonalat eredményezhet.  

Az orosz gazdaság egyik legnagyobb problémája az, hogy ebben az egyenletben a nagy ismeretlen változó a háború, ugyanis az egész gazdasági helyzet a frontvonalon zajló eseményektől függ.  

Kapcsolódó: