Ismét káoszba fulladt az elnökválasztás Venezuelában, miután sem az ellenzék, sem a Maduro-kormány nem ismeri el a vereségét. Guyana részéről ez aggasztó, különösen a Venezuelával való területi konfliktus tárgyát képező Essequibo régió helyzete miatt, amelyre Maduro igényt tart, mivel annak ellenőrzése értékes tengeri olajlelőhelyekhez biztosít hozzáférést.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Nem történt semmi meglepő: Venezuelában ismét eluralkodott a káosz, ezúttal a július 28-án lebonyolított választások kapcsán. A választási bizottság és az ellenzék Edmundo González vezetésével más-más, egymásnak teljesen ellentmondó eredményeket tett közzé. Az utóbbiak úgy vélik, hogy González nyerte a választást a szavazatok 65 százalékát megszerezve, míg Maduro az elnöki hivatal szerint a voksok 51,2 százalékával nyert.
Az egész világ fokozottan figyel, de leginkább Guyana és az USA. Előbbinek évszázados területi vitája van Venezuelával az Essequibo térség kapcsán, amely értékes olajlelőhelyekhez biztosít hozzáférést. Utóbbi pedig nem szeretné, ha a hátsó udvarában instabil helyzet alakulna ki, ami – mivel olajban gazdag térségről beszélünk – adott esetben felverheti az olajárakat.
Ez a november 5-i amerikai elnökválasztás közeledtével a demokrata adminisztrációnak és a potenciális elnökjelöltnek tovább ronthatná a pozícióját.
A választás körülményei
Venezuelában július 28-án tartottak elnökválasztást egy olyan politikai környezetben, ahol a hivatalban lévő Maduro-kormányzat ellenőrizte a teljes hatalmat és elnyomta a politikai ellenzéket. A jelenlegi elnök a harmadik egymást követő ciklusért mérettette meg magát, míg Edmundo González az Egységes Platformot, a fő ellenzéki politikai szövetséget képviselte. Az egyik győzelemre esélyes jelöltet, María Corina Machadót 2023 júniusában a kormány állítólagos politikai bűncselekmények miatt eltiltotta a részvételtől.
María Corina Machado ellenzéki vezetőt eltiltották a választáson való indulástól (Forrás: dreamstime)
A választások előtt végzett közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy González nagy fölénnyel nyer, csakhogy a kormány által ellenőrzött Nemzeti Választási Tanács (CNE) olyan részleges eredményeket közölt, amelyek Maduro szoros győzelmét mutatták. Nem véletlen, hogy a világ vezetői túlnyomórészt szkeptikusan nyilatkoztak az állítólagos eredményekről, és nem ismerték el azokat. A The Washington Post arról számolt be, hogy Oroszország, Kína, Irán, Kuba, Bolívia és Honduras is gratulált Madurónak, és Vlagyimir Putyin szerint itt az idő, hogy a két ország kapcsolatai stratégiai szintűek legyenek. Argentína, Costa Rica, Peru és Chile azonban nem ismerte el az eredményt.
Az ellenzék által közreadott választási eredmények (Forrás: X)
A helyzetet bonyolítja, hogy González és Maduro egyaránt a választás győztesének kiáltotta ki magát.
A hivatalos és nem hivatalos eredmények között óriási a szakadék: az előbbiek annak ellenére jelentették ki Maduro győzelmét, hogy egyes közvélemény-kutatók szerint González a szavazatok közel kétharmadát szerezte meg. A Meganalisi közvélemény-kutató cég szerint például Maduro csupán a voksok 14 százalékát tudhatta magáénak. A hatóságok közlése értelmében azonban a két jelölt között szoros eredmény született: Maduro a szavazatok 51, míg González a 44 százalékát szerezte meg, ami az elnök beszéde szerint bizonyítja az ország választási rendszerének transzparenciáját.
Annak ellenére, hogy az állami televízióban leadott eredmények százalékos arányait összeadva közel 110 százalékot kapunk. Elég nehéz elképzelni, hogy a venezuelai választók 110 százaléka vett részt a voksoláson.
A választási bizottság elnöke, Elvis Amoroso elmondta, hogy a választópolgárok 59 százaléka adta le a szavazatát, és a voksok 80 százalékát összesítették, ami „az adattovábbítási rendszer elleni agresszió” miatt csúszott órákat – emiatt a legfőbb ügyésznél vizsgálatot kezdeményeztek a terroristaakciónak titulált cselekménnyel szemben.
A választás tisztasága miatt kirobbant botránynak azonban szélesebb nemzetközi aspektusai vannak, és ezek közül talán a legfontosabb az olajra vonatkozó szankciók feloldása. Azonban az Egyesült Államok vélhetően nem ismeri el a hivatalos eredményeket, így a büntetőintézkedéseiken sem enyhítenek.
Az állami televízió által levetített eredmények (Forrás: X)
A szankciók hazája
2015-ben az USA szankciókat vezetett be bizonyos venezuelai tisztviselőkkel szemben, válaszul az emberi jogok megsértésére és az antidemokratikus cselekedetekre.
2017-ben Trump elnök aláírt egy végrehajtási rendeletet, amely pénzügyi retorziókat alkalmazott Venezuelával szemben, amelyek az ország állami tulajdonú olajvállalatát, a PDVSA-t célozták meg, és korlátozták az amerikai pénzügyi piacokhoz való hozzáférést.
2019-ben az Egyesült Államok további büntetőintézkedéseket hozott, beleértve a venezuelai olajexportra vonatkozó embargót, amely jelentősen befolyásolta az ország gazdaságát. A szankciók keretében amerikai vállalatoknak tilos volt a dél-amerikai országból származó olajat és gázt importálni, valamint exportálni, emellett az ország államkötvényeivel való kereskedés és az aranypiaci ügyletek is tiltottak voltak. Ezek az intézkedések 2015 és 2022 között több mint 642 milliárd dollár veszteséget okoztak Venezuelának.
Szavazóurna az elnökválasztáson (Forrás: dreamstime)
Azonban 2023 októberében – némi meglepetésre – Washington, saját szorult helyzetére tekintettel, átmenetileg feloldott bizonyos szankciókat főként az ország olaj- és gáziparát, illetve aranypiacát érintően.
Joe Biden a felszínen annak hatására döntött így, hogy Maduro megegyezett az ellenzékkel és engedélyezte a választáson való indulásukat, valamint öt politikai foglyot szabadon engedtek. Fontos pontja volt az egyezségnek, hogy Maduróék engedélyezzék Machado elnökjelöltként való indulását, mivel a mostani voksoláson potenciálisan ő lett volna a méltó kihívója a jelenlegi elnöknek.
A tavaly októberi enyhítés engedélyezte az amerikai cégeknek a venezuelai olaj és gáz importját, ahogy az arany- és az államkötvénypiacot is megnyitotta. Azonban a dél-amerikai országból érkező olajexport már ez előtt is napi 750–800 ezer hordó közé esett, mivel a legnagyobb vevő, Kína addig sem vette figyelembe az amerikai korlátozásokat, így jelentősen, mintegy 20 dollárral olcsóbban jutott hozzá.
Az ázsiai nagyhatalom olajigénye 2021-ben napi 14,9 millió, 2022-ben 14,3 millió hordó volt, amit egyrészt a venezuelai Merey nyersolajból, másrészt az orosz olajból elégített ki, az irániról (amelyet 13 dolláros diszkonttal vehettek meg) nem is beszélve.
Venezuela tehát Kína egyik nagy olajellátója, napi 430 ezer hordót szállít Kelet-Ázsiába közvetlenül és átrakodókikötőkön át. Így az amerikai szankciók enyhítése mögött vélhetően ott volt az a szándék is, hogy ha a dél-amerikai ország máshol jobb áron adhat el olajat, akkor talán Kína, az USA fő versenytársa, nem tud kedvezményesen vásárolni.
Az Egyesült Államok tavaly októberi lépésétől sokan azt várták, hogy ettől a globális olajpiac megnyugszik, mivel Venezuela büszkélkedhet a világ legnagyobb kőolajtartalékával (becslések szerint 300 milliárd hordónyi ki nem termelt olajat rejt az Orinoco-öv részben a szárazföld, részben a Karib-tenger mélyén).
Erre szükség is volt, mivel Biden 2022-es közel-keleti körútja ellenére a szaúdiak vissza akarják fogni a saját kitermelésüket, mivel nekik hasznukra válik a magas olajár.
Azóta pedig a tavaly október 7-i gázai események az ellátásbiztonsági kérdéseket is felértékelték. Amerikában ráadásul közeleg az elnökválasztás, így fel kellene tölteni a stratégiai üzemanyag-tartalékokat, pótolva a benzin árának alacsonyan tartására felhasznált készleteket.
Venezuela nagy problémája, hogy árat nem tud emelni, de eladhatna sokkal több olajat. Itt jön azonban a másik gond, nevezetesen, hogy hiába a hatalmas készletek, a kitermelés nem nő.
A 2000-ben még 3,2 millió hordó/napos nyersolaj-kitermelés 2023 szeptemberére 735 ezerre csökkent. A 2014-ben az országban működött 80 fúrótoronyból már csak egy üzemel, vagyis nincsenek új kutak. Ráadásul az Orinoco-öv hatalmas készletei geológiai okokból csak költséges módszerekkel nyerhetők ki, a kitermelés felpörgetéséhez pedig komoly beruházásokra lenne szükség.
A Biden-adminisztráció azonban kijelentette, hogy azonnal visszaállítják a szankciókat, ha a Maduro-kormányzat nem teljesíti a vállalásait – ez meg is történt a február 13-i határidő lejártával, így Venezuela az amerikai büntetőintézkedéseket tekintve ugyanoda került vissza, ahol az októberi feloldás előtt volt.
Washington azt követően állította vissza a szankciókat, hogy az ország legfelsőbb bírósága fenntartotta az ítéletét, és Machadót 15 évre eltiltotta a közhivatalok viselésétől, így nem indulhatott az idén júliusi elnökválasztáson.
Az amerikai pénzügyminisztérium február 13-ig adott haladékot a tengerentúli vállalatoknak, hogy zárják le az ügyleteiket a venezuelai Minerven állami bányászati céggel. A Fehér Ház bejelentette, hogy visszaállítja a venezuelai olajiparral szembeni büntetőintézkedéseket, ha a caracasi vezetés nem oldja fel az ellenzék fő jelöltjére vonatkozó tiltásokat.
Venezuela azonban felkészült minden eshetőségre Pedro Tellechea olajügyi miniszter szerint, aki elmondta, hogy az erőteljes iparuk kész szembenézni minden helyzettel.
Ezt a kijelentését arra alapozhatta, hogy a tavaly októberi feloldás óta a venezuelai olajexport valamelyest emelkedett az USA-ba és Európába. Tellechea szerint az Egyesült Államok is meg fogja érezni az országa energetikai szektorát sújtó szankciókat.
Jelenleg azonban a büntetőintézkedések miatt továbbra sem tudják értékesíteni az olajat, pedig ez a gazdaság fontos bevételi forrása lenne – ezzel magyarázható, hogy a Maduro győzelmi hírére érdemben nem reagált az olajpiac, a Brent továbbra is 80 dollár körül mozog.
Maduro úgy tűnik, további 6 évre az elnöki székben maradhat (Forrás: dreamstime)
Maduro győzelmével fokozódhat az Essequibo feletti területi vita
A Guyana által ellenőrzött Essequibo régió helyzete egy évszázada jelent feszült helyzetet Venezuelával, ami 2023-ban eszkalálódott.
Jelen állás szerint az 1899-es párizsi választott bírósági ítélet szabályozza a terület jogállását, azonban ettől függetlenül Venezuela igényt tart a területre, és ezt a követelését 1962-ben meg is újította, 2018-ban pedig egészen a Nemzetközi Bíróságig (ICJ) vitték az ügyet.
Ez utóbbira annak hatására került sor, hogy a 2010-es években a területtől nem messze eső vizeken jelentős olajlelőhelyeket fedeztek fel. 2015-ben az ExxonMobil végzett olajfúrást Guyana partjainál, és a becsléseik szerint a terület 11 milliárd hordónyi olaj kitermelésére alkalmas. Az ország, annak ellenére, hogy Dél-Amerika egyik legszegényebb állama, figyelemre méltó átalakuláson ment keresztül. Az olajboom a leggyorsabban növekvő gazdasággá tette, 2022-ben és 2023-ban a legmagasabb reál-GDP-növekedési rátát produkálta a világon.
A felfedezés kiélezte a szomszédos Venezuelával régóta fennálló határvitát, mivel ez utóbbi büszkélkedhet a világ legnagyobb olajtartalékával. Guyana gazdasági fejlődése lenyűgöző, becslések szerint az új olajfeltárások 2025-re 300–1000 százalékkal növelhetik az ország GDP-jét, amivel a világ 20 legnagyobb olajtartalékát magáénak tudó államai közé kerülhet.
Az olaj már most is évente 1 milliárd dollárt hoz, és becslések szerint 2040-re 7,5 milliárdot fog termelni. Ezek szerint Guyana a világ negyedik legnagyobb tengeri olajtermelőjévé válik, azonban a gyenge demokratikus intézmények és az ország etnikai megosztottsága akadályozhatja a fejlődést.
Az USA-val kötött szövetsége és a nemzetközi közjog viszont támogatja Venezuelával szemben. Guyana újonnan szerzett olajvagyona egyszerre ígér jólétet és kihívásokat, hiszen ez lehet az ország sorsdöntő pillanata, amivel a globális olajipar jelentős szereplőjévé válhat.
Az olajkitermelő régió Guyana területének a 40 százaléka, a 800 ezer fős népességből 125 ezren élnek itt.
Tavalyi a vita azután eszkalálódott, hogy Guyana fúrási engedélyt ki adott ezeken a vitatott vizeken, amire válaszul a Maduro-kormány decemberben népszavazást kezdeményezett. A referendum eredménye vitatható, mivel a részvétel meglehetősen alacsony volt (51,01 százalék), ennek ellenére Caracas kijelentette, hogy a döntő többség támogatja a terület Venezuelához csatolását. A Maduro-kormány ezt követően további lépéseket tett, és különböző térképeket hozott nyilvánosságra, amelyek a terület elcsatolását bizonyították.
Erre a lépésre azonban a világ nagyobb országai felsorakoztak Guyana oldalán: Európából Franciaország és az Egyesült Királyság, amely hadihajót küldött a térségbe, Észak-Amerikából az USA, amely közös hadgyakorlatba kezdett Guyanával, míg Latin-Amerikából Brazília, amely fegyveres erőket küldött a régióval közös határra.
A Mercosur csoport, azaz a Dél-amerikai Közös Piac ugyan felszólította a feleket a deeszkalációra és a békés, tárgyalóasztal melletti rendezésre, de hiába.
Az ICJ is figyelmeztette Venezuelát, hogy kerülje a közvetlen beavatkozást, mert még 2024 elejére tárgyalást terveznek. A felek között még 2023 decemberében sor került egy találkozóra a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (CELAC) kezdeményezésére. Ekkor úgy tűnt, sikerül deeszkalálni a helyzetet, mivel a kiadott közös nyilatkozatban mindkét ország kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaznak erőszakot és a nemzetközi joggal összhangban rendezik a területi vitát azzal, hogy elismerik az ICJ joghatóságát.
Guyana térképe még az 1900-as évekből (Forrás: dreamstime)
Ám az a bökkenő, hogy Venezuela nem ismerte el a Guyanával hozott közös nyilatkozatot, és az idén márciusban a korábbi népszavazásra hivatkozva megszegte a közös nyilatkozatban foglaltakat majd februárban elfogadtak egy törvényt, amelynek értelmében Essequibo Venezuela részét képezi mint az ország 24. állama. Ezzel az illegális expanzióval lényegében megsértették Guyana szuverenitását és területi integritását.
Azóta azonban nem történt konkrét lépés, és a régió de facto továbbra is Guyana része.
Caracas és Georgetown között azóta csend uralkodik, aminek az egyik oka lehet a június 28-i elnökválasztás, amit a választási bizottság bejelentése szerint Maduro megnyert. Ha elismerjük hivatalos végeredménynek a regnáló elnök győzelmét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor veszi elő ismét az Essequibo kártyát, és szánja el újabb lépésre magát: Maduro feltehetően nem nézi majd ölbe tett kézzel, hogy Guyana ráteszi a kezét az értékes tengeri olajlelőhelyek.
Kapcsolódó:
Borítókép: dreamstime