Az Egyesült Államok demokratikus ellensúlyként kezelné Indiát Kínával szemben, de az ázsiai hatalmak inkább a nagyobb gazdasági együttműködés és a kevesebb stratégiai konfliktus felé haladnak – írta az Asia Times portál annak kapcsán, hogy július 25-én az indiai pénzügyminiszter, Nirmala Sitharaman jóváhagyta az országába érkező kínai közvetlen befektetéseket, amiket a 2020-as kínai–indiai határösszecsapások óta fagyasztottak be.
Arról már a Reuters számolt be, miszerint India gazdasági főtanácsadója, V. Anantha Nageswaran elmondta, hogy „globális exportjának növelése érdekében Újdelhi vagy beépülhet Kína ellátási láncába, vagy elősegítheti az onnan érkező közvetlen külföldi befektetéseket”. Ezzel tulajdonképpen India lemásolná számos délkelet-ázsiai ország stratégiáját, amelyek szintén a Kínával való együttműködés felpörgetésével növelték az exportjukat az USA-ba.
Igaz, ebben az indiai kormányon belül sincs egyetértés, hiszen míg a pénzügyminiszter, Nirmala Sitharaman támogatta Nageswaran javaslatát, addig a héten Piyush Goyal kereskedelmi miniszter úgy nyilatkozott, hogy „jelenleg nem szándékoznak újragondolni a kínai befektetések támogatását”.
Mindenesetre az amerikai diplomácia összehúzta a szemöldökét erre a hírre, mint ahogy nem igazán tetszett neki Modi miniszterelnök legutóbbi találkozása sem Putyinnal. Az Asia Times még július 11-én meglebegtette, hogy
„Modi arra kérte Putyint, segítsen Indiának megoldani a régóta fennálló határvitáját Kínával”.
Jelenleg ez az egyik legfontosabb katonai konfliktus Ázsiában, bármennyire is korlátozták (a határvidéken a katonák nem viselhetnek lőfegyvereket vagy szöges botokat), mert szembeállítja a régió két legnagyobb országát. Bármennyire informális is lenne az orosz közvetítés, mindenképp diplomáciai forradalmat vonna maga után, hiszen semmissé tenné Amerika azon reményét, hogy az ázsiai országokat Kína ellen fordítsa.
Bár a délkelet-ázsiai államok között számos konfliktus létezik, egy törésvonal meghatározó: a muzulmán és a nem muzulmán kultúrkör. Emellett létezik egy demográfiai kényszer is a nem muzulmán országokban, ide lassan belevehetjük Indiát is, ugyanis ezekben az államokban sokkal kisebb a népesség növekedése, mint a muzulmánokban. Talán ez lehet az első, ami a stratégiai közeledés felé tolhatja Indiát, Oroszországot és Kínát.
Mindezek mellett az ukrán háború is összehozta ezeket a leendő riválisokat. India étvágya megnőtt a kedvezményes orosz olaj iránt, 2023-ban 67 milliárd dollárra növelte az Oroszországból származó importját a 2022-es 8,7 milliárdról. Az ázsiai ország tulajdonképpen Oroszország elosztó ügynökeként működik, ugyanis továbbadja az onnan importált olajat és a finomított olajtermékeket a harmadik országoknak, köztük olyanoknak, amelyek „erkölcsi okokból” elutasítják az oroszokkal való közvetlen üzletelést.
Az Asia Times azt is kiemeli, hogy India a határvita ellenére soha nem csatlakozott a Nyugathoz abban, hogy elítélje Kínának az ujgur muszlim lakosságával szembeni bánásmódját. Persze Indiában is látják, miképp használhatók fel a „demokratikus értékek” egy-egy állam megbüntetésére. Erre Anthony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere is ráerősített 2022-ben, amikor kijelentette: „Rendszeresen együttműködünk indiai partnereinkkel ezeknek a közös (emberi jogi) értékek mentén, és ennek érdekében figyelemmel kísérünk néhány, a közelmúltban bekövetkezett aggasztó fejleményt Indiában, beleértve az emberi jogok megsértésének növekedését egyes kormányzati, rendőrségi és börtönőri tisztviselők részéről.”
Az ország külügyminisztere, Subrahmanyam Jaishankar erre azt válaszolta, hogy India is mondhatna néhány dolgot az Egyesült Államokban tapasztalható emberjogi visszaélésekről.
Kína a kereskedelem fokozásával közeledne Indiához
A világ két legnépesebb országának a közeledése a kereskedelem területén kétségkívül pozitív kilátásokkal kecsegtet. India az exportipara támogatásánál függ a kínai ellátási láncoktól, onnan importál alkatrészeket és beruházási javakat. Késztermékeket szerel össze a fejlett piacok számára, csakúgy, mint Mexikó, Vietnám, Indonézia és más kínai kereskedelmi partnerek.
A kínai export Indiába és a globális dél néhány kiválasztott országába
A grafikonból is látszik, hogy India Kínából származó importja több mint kétszeresére nőtt a Covid-járvány óta. Ez érthető, mivel az utóbbi exportkereskedelmének a nagy része az Egyesült Államokból és Európából a globális dél felé tolódott el.
A félkész termékek exportját jól mutatja az is, hogy India kivitele az Egyesült Államokba a Kínából származó importtal párhuzamosan nőtt. Az alábbi táblázat ezek havi volumenét mutatja dollármilliókban.
Kína exportja Indiába, India kivitele az USA-ba
Azért nem egy súlycsoport
Az Asia Times rámutat a két ország jelenlegi egyenlőtlen adottságaira is. Bár a népességük egyenlő, India egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számolva körülbelül a hatoda Kínáénak.
India további hátránya, hogy míg Kína a világ infrastrukturális bajnoka, a déli szubkontinensnek 1,7 ezermilliárd dolláros a befektetési hiánya az alapvető infrastruktúráknál, beleértve az utakat, a vasutakat, a vizet és a széles sávú internetet.
A Világbank 2022-es jelentése szerint „Indiának a következő 15 évben 840 milliárd dollárt – vagyis átlagosan évi 55 milliárdot – kellene befektetnie a városi infrastruktúrába, ha ki szeretné elégíteni a gyorsan növekvő városi lakossága szükségleteit. Ezzel szemben a kormány évente mindössze 16 milliárd dollárt költ erre.”
A brit gyarmati időszakból megmaradt a leromlott vasúti rendszerük, és mindössze napi 4 kilométernyi vágányt bővítenek – ehhez képest a kínai sínfektető gépek egyenként napi 8 kilométert tudnak letenni. Így nem csoda, hogy Kína nagy sebességű vasútja kilenc óra alatt képes megtenni a Peking és Kanton közötti 2300 kilométert. Egy kicsit rövidebb út Újdelhiből Bangalore-ba négyszer annyi időt vesz igénybe.
További jelentős különbség, hogy míg Kína a 125 ország közül a legjobb 20-ban van a táplálkozás minőségét tekintve a World Hunger Index szerint, addig India a 111. A Világbank adatai szerint a két ország lakossága nagyjából megegyezik, de Kínában a felsőfokú végzettségűek aránya 2022-ben elérte a 72 százalékot, szemben az indiai 31-gyel. (A felsőoktatásba beleszámolnak minden harmadik szintű vagy posztszekunder oktatást, amit elvégeztek a középiskola befejezését követően.) A másodlagos kínai egyetemeken ráadásul hozzáértő mérnököket képeznek, míg az ugyanilyen indiai képzés a tekintélyes műszaki intézeteken kívül kevésbé megbízható. India 2009 óta nem vett részt a tanulói kompetencia PISA-tesztjén, amikor is a 72. helyen végzett a 73 ország közül, míg Kína Szingapúr után a 2.
Indiának leginkább a befektetésekre és a technológiatranszferre van szüksége
Az Asia Times bájos elképzelésnek minősíti az amerikaiak azon szándékát, hogy India majd ellensúlyt nyújthat Kína ázsiai befolyásával szemben. Idéznek egy véleményt a The Wall Street Journal (WSJ) rovatvezetőjétől, aki szerint „India felemelkedése olyan Ázsiát teremthet, amelyet az amerikaiak mindig is látni akartak. A hatalmas gyorsasággal fejlődő Kínának az az illúziója, hogy uralni tudja az egész kontinenst, és rendet teremthet benne. India felemelkedése – és ezt fogja kísérni Vietnám, Indonézia valamint sok más ázsiai állam – és gazdasági fejlődése a maga teljes potenciáljával véget vet ennek az illúziónak. Amint India fejlődik, megmutatja Kínának, hogy a hegemónia felé vezető útja lezárult.”
Az Asia Times szerint a WSJ rovatvezetőjének vágyálmával ellentétben Kína exportképessége egy olyan mágnes, amely Ázsia összes gazdaságát bevonzza a gazdasági szférájába. Az amerikai véleményvezér szerintük abban téved, hogy Kína nem akar „rendet erőltetni” a kontinensre. Persze fontos számára, hogy a szomszédjai miképp kormányozzák az országukat, de Ázsiát csupán a szélesebb gazdasági szférájába kívánja bevonni azokat.
Kína gazdasági lábnyoma Közép-Ázsiában
Persze a gazdaságon kívül vannak más okai is annak, hogy a Modi-kormány közeledne Kínához.
Amerika Afganisztánból való megalázó kivonulása instabilitást hagyott maga után Közép-Ázsiában. A tengerentúli invázió törekedett a tálibok megsemmisítés ére, akik végül („nektek óráitok vannak, nekünk időnk”) visszatértek a hatalomba, és ez potenciális bázist biztosíthat a szomszédos országok iszlamista radikálisainak például Kínában, Pakisztánban, Türkmenisztánban vagy Üzbegisztánban. Kína, Oroszország és India számára ez egy elsőrendű stratégiai kihívás, mivel mindhárom országban jelentős muszlim kisebbség él.
Tény, hogy 2022 óta megerősödött Kína gazdasági jelenléte a régióban. Az ország Közép-Ázsiába és Törökországba irányuló exportja megháromszorozódott az elmúlt négy évben.
Az ázsiai nagyhatalom az afganisztáni összeomlást követően elkezdett vasutakat, utakat és széles sávú internetes hálózatot építeni, emellett igyekszik olyan országokba befektetni, amelyek a jövőben az instabilitás forrását jelenthetik.
India legnagyobb belső problémája továbbra is a 14 százalékos muzulmán lakosságának indulata.
Ahogy említettük, Kína, India és Oroszország közös érdeke Ázsia muszlim lakosságának stabilizálása, de csak Kínának vannak olyan forrásai, amelyek ezt a gazdasági fejlesztéseken keresztül el is tudják érni.Felvethetünk egy furcsa gondolatot. A múlt század nyolcvanas éveiben Japán jelent meg az Egyesült Államok kihívójaként, ám a fejlődésük rohamos ütemét a 90-es években sikerült visszafojtani. Most Kína van ugyanilyen pozícióban, és sokak szerint az USA részéről hasonló szándékkal véghez vitt lépésekkel szintén megállítható az ország felemelkedése. Ám úgy tűnik, ennek az az ára, hogy Indiát kellene megerősíteni, viszont ekkor egy érdekes helyzet alakulhat ki. Az kétségtelen, hogy le lehet fojtani ezen gazdaságok felemelkedését. Egy-egy országot kordában lehet tartani, de Ázsia egészének a szerepe felértékelődik, és túlszárnyalja a Nyugat kapacitásait. Ezzel a Nyugat nem nyeri meg a gazdasági háborút, esetleg időt kaphat egy új stratégia kidolgozására.
(Forrás: Asia Times)
