Amennyiben valóban kitörne egy fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Kína között, Washington hetek alatt kifogyna a lőszerből. A hadihajók elleni rakéták például csak néhány napra elegendők. Aztán vége is lenne a háborúnak.

Nincs felkészülve sem több párhuzamos konfliktusra, sem egy Kína elleni háborúra az Egyesült Államok hadserege – állapította meg egy kongresszusi bizottság abban a jelentésben,amelyet a napokban hoztak nyilvánosságra Washingtonban.

A 114 oldalas dokumentum szerint több háborús forgatókönyvet is megvizsgáltak, de mindegyik végeredménye ugyanaz lett: az USA hadereje 3-4 héten belül kifogyna a lőszerekből egy Kína elleni háborúban, ha pedig egyszerre kellene csatáznia Oroszországgal és Kínával, az esélyei még rosszabbak lennének.

Lesújtó adatok

A Biden-kormány ugyan a hivatali ideje alatt letett egy nemzetvédelmi stratégiát az asztalra, ám ez azelőtt történt, hogy kitört volna az ukrajnai háború és az izraeli konfliktus. Vagyis annyiban mindenképpen elavultnak tekinthető, hogy egyáltalán nem tud érdemben reflektálni a megváltozott geopolitikai helyzetre, a megírásakor pedig Kínát állította a középpontba, nem foglalkozva érdemben az esetlegesen kialakuló párhuzamos háborúk gondolatával. A bizottság az „elégtelen” jelzővel illette a stratégiát, rámutatva a Közel-Kelettel és Oroszországgal szembeni célkitűzések hiányára.

„A bizottság úgy véli, hogy az amerikai hadseregnek nincsenek meg a szükséges képességei és a kapacitása sem az elrettentéshez, sem a sikeres harci cselekmények végrehajtásához” – tartalmazza a jelentés, hangsúlyozva, hogy a Pentagonnak mindent meg kell tennie a fegyver- és lőszergyártás kapacitásnövelésének érdekében.

Vélemény: az ilyen jelentések után mindig felerősödnek azok a kongresszusi és szenátusi hangok, amelyek az eddiginél is nagyobb költségvetést sürgetnek a Pentagonnak. Miután a jelentések végeredménye mindig ugyanaz, több fegyvert és több lőszert követelve, alapos a gyanú, hogy a végső szövegezésnél az asztalok mögött a fegyvergyárak nagyhatalmú lobbistái is ott állnak, magyarán: a jelentés tartalma nem feltétlenül tükrözi a valós viszonyokat, és alapvetően a profitról szól, semmint a védelmi törekvések mögött meghúzódó biztonsági tartalomról.

A jelentés arra is rámutat, hogy az Egyesült Államoknak vissza kell kanyarodnia a párhuzamos konfliktusok megvívásának tervezéséhez – ez esetben fel kell készülnie egy Kína, egy Oroszország, egy Irán, sőt egy Észak-Korea ellen egy időben vívott háború lehetőségéhez. Bár ezek a konfliktusok időben és térben egy idő után valószínűleg világháborúvá olvadnának össze, esetükben mind a taktikát, mind a fegyverzetet tekintve különböző megközelítésre van szükség.

A bizottsági munka konklúzióinak természetesen máris vannak ellenzői. A republikánusok alapvetően egyetértenek a védelmi képességek izmosításával, ugyanakkor úgy vélik, hogy a hadsereg duzzasztása helyett a stratégiák precizitásán kell igazítani, felkészülve arra, hogy a jövő konfliktusaiban az erőforrások már nem állnak korlátlanul rendelkezésre. Elbridge Colby, aki a Trump-féle nemzetbiztonsági stratégia kidolgozásáért felelt még 2018-ban, utalva a prioritásokra, úgy fogalmazott:

Nem tudunk megvívni egy párhuzamos háborút. Ázsia jelenleg fontosabb számunkra, mint Európa.

Azt a bizottság is tényként közölte, hogy az Egyesült Államok erőforrásai meglehetősen hiányosak egy több kontinensen vívott háborúhoz. Éppen ezért azt tanácsolta, hogy a NATO védelmi tervezői határozottan jelöljék ki, miben kell erősítenie a szövetség európai szárnyának ahhoz, hogy az (hagyva az USA-t Kínára koncentrálni) végre csökkenteni tudja függőségét az amerikai hadseregtől.

A problémák azonban egy egy helyszínes háborúval sem szűnnének meg. Mint kiderült, Kína egymagában is olyan kemény dió, amelybe a Pentagonnak rövid időn belül beletörne a foga.

Ugyanaz a nóta

Az igazán furcsa a jelentésben az, hogy semmi újdonságot nem tartalmaz. A nyolcfős bizottság megállapította, hogy a lőszerkészletek katasztrofális hiánya jelentősen lerövidítheti egy Kína elleni háború időtartamát. Konkrétan idézte két nemzetbiztonsági elemző 2022-es jelentését, amelyben azok éppen erre a problémára mutatnak rá. (Kérdés, hogy az elmúlt két esztendőben történt-e érdemi előrelépés az ügyben – a gond ugyanis annak ellenére fennáll, hogy Washington az Ukrajnának szánt fegyvercsomagok miatt fokozta a hadiipari kapacitását.)

Sőt: tavaly áprilisban az amerikai agytröszt, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (Center for Strategic and International. Studies – CSIS) szintén kiadott egy jelentést, amelyet ezek szerint most is írhatott volna. A CSIS több tucat forgatókönyvvel szimulált egy kínai inváziót Tajvan ellen, majd az abból kirobbanó USA–Kína háború első heteit. Az eredmény kiábrándító volt:

a háborús stratégia az Államok lőszerhiánya miatt gyakorlatilag egy hónapnál kevesebb idő alatt megbukna,

és egyes esetekben, például a nagy hatótávolságú precíziós rakéták tekintetében, ez mindössze egy hétig tartana. A szimulációkban – amelyben katonai és civil szakértők irányították a hadműveleteket – minden egyes verzió esetén az USA több mint 5000 ilyen rakétát lőtt ki kínai célpontokra három hét alatt – hogy aztán rájöjjön, nincs mivel tovább tüzelni. Ugyanez vonatkozott minden olyan lőszerre, amely nélkülözhetetlen lenne egy hasonló háborús konfliktusban. A hadihajók elleni támadórakéták esetében még rosszabb volt a helyzet: azt a készletét az Egyesült Államok az összes szimulációs verzióban egyetlen hét alatt használta el. A mostani jelentés pontosan ugyanezt az egy hetet jelölte meg ugyanezen rakéták esetében.

Mindeközben Kína nem követte el ugyanezt a hibát. Amerikai kormánybecslések szerint Peking ötször olyan gyorsan szerez be csúcskategóriás fegyverrendszereket, mint az USA, a készleteit pedig évtizedek óta szisztematikusan növeli. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ázsiai nagyhatalom a Tajvani-szorosban gyakorlatilag a saját területén háborúzna, az Egyesült Államoknak azonban 11 ezer kilométerrel a saját portájától és ipari bázisától kellene megoldania a folyamatos utánpótlást, a kirobbanó konfliktus valóban egy gyötrelmesen hosszú és reménytelen háború képét vetíti elénk.

Keleten a helyzet

A jelentés szerint az Egyesült Államok nincs egyedül a bajban, a szövetségesei éppen úgy küszködnek a kapacitásproblémákkal, mint a NATO-főnök Washington. Példaként a Royal United Services Institute 2022-es jelentését említették az ukrajnai háborúról, amely lehangoló képet festett az akkori (és javarészt mostani) állapotokról, azt állítva, hogy a donbászi harcok csúcspontján Oroszország két nap alatt több lőszert használt fel, mint amennyit az egész brit hadsereg fel tud mutatni.

A bizottság megállapította: a védelmi ipar egésze olyan rossz állapotban van, hogy még békeidőben sincs kapacitása a hazai igények kielégítésére. „A fenyegetések és a gyors technológiai fejlődés alapvető változtatásokat igényelnek a Pentagon működésében” – írja, majd ötletet is tálal a megoldásra. Az egyik ilyen nem meglepő módon éppen a kínai modell átvétele lenne: az ottani ipari gigavállalatok eleve olyan struktúrával rendelkeznek, hogy a civil szektor mellett katonai megrendeléseknek is eleget tudnak tenni. Ez teszi lehetővé, hogy egy háború kirobbanása esetén az egész ipar pillanatok alatt át tudna állni haditermelésre, jelentős előnyhöz juttatva ezzel Pekinget.

A jelentés legjelentősebb, egyben záró konklúziója az, hogy az Egyesült Államoknak felpörgetett fegyverkezésbe kell kezdenie ahhoz, hogy megfeleljen a jelen és a jövő várható háborús kihívásainak. „Azonnali strukturális változtatásokat és beruházásokat kell végrehajtanunk, ahelyett, hogy a következő Pearl Harborra vagy szeptember 11-re várunk ölbe tett kézzel” – áll a közleményben.

***

Fotó: Flickr