Az Európai Unió 15 milliárd dolláros bírságának kalapácsa a Big Tech ellen a végéhez közeledik, a mesterséges intelligenciára (MI) vonatkozó szabályozás pedig éppen akkor lép hatályba, amikor a technológia nagy nyertesei, mint a Microsoft és az Nvidia a gigabefektetéseik után próbára teszik a pénzügyi piacok türelmét. Az új szabályok célja az átláthatóság fokozása és a deepfake-hez hasonló visszaélések által jelentett kockázatok kezelése, miközben a befektetéseket és az innovációt is igyekszik előmozdítani egy olyan régióban, ahol nincsenek technológiai bajnokok. A jogsértések akár az éves bevétel 7 százalékát kitevő bírságot is jelenthetnek. 

Fennáll azonban annak a veszélye, hogy ezek az új szabályok csak tovább mélyítik a transzatlanti technológiai szakadékot  

– fejti ki aggályait Lionel Laurent a Bloomberg véleményrovatának munkatársa.  

Mi az a Big Tech? 

A „Big Tech” egy gyűjtőfogalom a nagy technológiai vállalatokra, amelyek széles körben használt hardvereket és szoftvereket gyártanak, és általában nagy befolyásuk van a technológiára, az internetre és a gazdaság egészére. A kifejezés a leggyakrabban öt technológiai vállalatra utal: Amazon, Apple, Google (vagy Alphabet), Meta (korábban Facebook) és Microsoft. A nagy internetes brandek döntő többsége ezekhez a vállalatokhoz tartozik: például a YouTube (Google), az Instagram és a WhatsApp (Meta), valamint a LinkedIn (Microsoft). 

Az európai startupok ahelyett, hogy fürkésznék a lehetőségeket az amerikai technológiai világ jelenlegi ingadozásában, elmondásuk szerint épp az EU mesterséges intelligenciáról szóló törvényének bonyolultságával küzdenek. A kockázatalapú megközelítés ugyanis növeli az adatok átláthatóságára, közzétételére és felügyeletére vonatkozó követelményeket attól függően, hogy a felhasználási eset minimális (pl. spamszűrők), korlátozott (pl. chatbotok) vagy magas kockázatú (pl. álláskeresés) – egyes felhasználási eseteket pedig egyszerűen betiltanak. A meghatározások széles körűek, és előfordulhat, hogy a magas kockázatú rendszerek becsült 5–15 százalékánál jóval többen kerülnek ilyen kategóriába, ami a kis cégeket euróban számolva hat számjegyűnél is magasabb megfelelési költségekkel terhelheti.  

Az EU mesterséges intelligenciáról szóló törvénye tiltja az MI bizonyos felhasználási módjait. Ezek közé tartoznak az olyan, MI-vel működő rendszerek, amelyek manipulálják az emberek döntéseit vagy kihasználják a sebezhetőségüket, azok, amelyek szociális viselkedésük vagy személyes tulajdonságaik alapján értékelik vagy osztályozzák az embereket, valamint az olyanok, amelyek előre jelzik egy bűncselekmény elkövetésének a kockázatát. 

A túlszabályozás megfojtja az innovációt 

Emellett ott van az olyan általános célú mesterséges intelligenciával – mint például a ChatGPT – kapcsolatos bürokrácia, amely a képzési adatok nyilvánosságra hozatalát és a szerzői jog tiszteletben tartását követeli meg. Elvileg ez egyértelműen jó ötlet, de nem szándékolt következményei lehetnek annak a döntésnek, hogy a „rendszerszintű kockázatot jelentő” nagy teljesítményű modellek számára egy extra alkategóriát hoznak létre, amely egy éven belül az összes nagy modell esetében normává válhat. Az extra követelmények visszatarthatják a növekedést, és a kis fejlesztőket egy piaci résben tarthatják, ahelyett, hogy arra ösztönöznék őket, hogy megszerezzék a brüsszeli jóváhagyási pecsétet.  

Mindenesetre nem kis aggodalomra adhat okot, hogy még a jogszabály mögött álló eredeti európai bizottsági javaslat kidolgozója is azt mondja, hogy a törvény hatálya végül túl széles lett. „A szabályozási lécet talán túl magasra tettük” 

 – mondja Gabriele Mazzini egy brüsszeli kávézóban, csak egy kőhajításnyira a törvényt márciusban jóváhagyó Európai Parlamenttől. „Lehetnek olyan vállalatok Európában, amelyek egyszerűen azt mondhatják, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló törvényben nincs elég jogbiztonság ahhoz, hogy továbblépjenek.” 

 

Mazzini attól tart, hogy ez a végén a nagy amerikai technológiai cégek bebetonozását eredményezheti, amelyeknek kellően mély zsebük van ahhoz, hogy megbirkózzanak a bonyodalmakkal, és ha kell, bírságokat fizessenek, miközben továbbra is befektetnek a technológiai határterületekbe. Szerinte  

a jelenlegi problémáért részben az az ösztönzés a felelős, hogy ahelyett, hogy csökkentenénk a szabályozást, folyamatosan újakat hozunk, de az is gond, hogy nem ismerjük első kézből a startupok működését. 

Az ilyen hatások természetesen már az uniós szabályozási örökség más részein is tapasztalhatók, a GDPR átfogó adatvédelmi törvény, valamint az olyan „kapuőr” cégeket célzó új szabályok, mint az Apple vagy a Meta. Az eurómilliárdos nagyságrendű bírságok nem igazán csorbították a Big Tech dominanciáját. A versenyellenes magatartásra és a személyes adatok nem megfelelő felhasználására vonatkozó szigorúbb szabályok jót tesznek, de a szélesebb körű technológiai versenyben kompromisszumokkal járnak. 

Félünk tőle, ezért szabályoznánk, de közben a világ elhalad mellettünk 

Ha az MI-szabályok különösen aggasztók az olyanok számára, mint Mazzini, az azért van, mert ez a technológia a jelenlegi formájában sokkal inkább gyerekcipőben jár, mint a közösségi média vagy az e-kereskedelem – ez, valamint a magas geopolitikai és gazdasági tét még fontosabbá teszi, hogy „nagyon átgondoltan szabályozzuk” – mondja Mazzini. 

A fenti ábra azt mutatja, hogy az Egyesült Államok dominál a kockázati tőke bevonásában, különösen a mesterséges intelligencia területén, ahol 2022 óta a finanszírozás kétharmada az USA-ból származik.  

Olyan magas rangú tisztviselők, mint Mario Draghi, megkongatták a vészharangot, miszerint míg az EU szabályoz, addig mások innoválnak, és hogy a régió gazdaságának szüksége van arra a fajta termelékenységi lökésre, amelyet a mesterséges intelligencia biztosíthat.  

Még ha pesszimista becslések szerint a technológia végül csak 1 százalékkal járulhat hozzá a GDP-növekedéshez, akkor is érdemes lenne megragadni egy olyan időszakban, amikor például Németország gazdasága zsugorodik. 

A károk és az előnyök közötti egyensúly azonban még javítható. Tobias Haar, az Aleph Alpha német startupcég általános jogtanácsosa szerint erre az egyik ötlet az lehetne, hogy az EU-s szervek vagy nemzetállamok a kisebb cégeknek segítenének a megfelelési költségek pénzügyi terheinek viselésében, és olyan eszközöket biztosítsanak, amelyek támogatnák az aggódó ügyfeleket abban, hogy „AI Act-szakértőkké” váljanak. 

Ha ez nem sikerül, egy másik ötlet az lehetne, hogy a gyorsan változó technológiával foglalkozó szabályokra egy lejárati dátumot írnának elő. 

(Források: Bloomberg; Artificial Intelligence Act)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dall-e