A nyugati megfigyelők észlelték, hogy bár Kína gazdasága nem igazán pörög, de komoly erőforrásokat mozgósítva, több területen is elkezdte felhalmozni a tartalékait, amivel kezdi magára vonni a „globális figyelmet”. Úgy vélik, ez könnyen értelmezhető a tajvani és a nyugat elleni háború előfutáraként.
A Newsweek szerint a tartaléknak szánt anyagok között vannak üzemanyagkészletek, beleértve a kőolajat és a földgázt, értékes gyártási fémeket, mint a rezet, a vasércet és a kobaltot, illetve különösen az olyan nemesfémeket, mint az arany. A különlegességnek az Economist már azt tartja, hogy mindez olyan időszakban történik, amikor viszonylag drágák a nyersanyagok, és tekintettel Kína gazdasági problémáira, a felhalmozás nem tükrözi a növekvő fogyasztást.
Így jogosnak tartja a nyugati média azt a kérdést, hogy Kína miért kezdett bele az áruk felhalmozásába. Ez vajon csak „védelmi intézkedés”, vagy egy jövőbeli agresszióra utal? Bár az egyik legfontosabb katonai agytröszt, a RAND Corporation is szokatlannak tartja a jelenséget, de megállapítja, hogy
nincs bizonyíték arra, hogy Kína bármilyen mozgósítást hajtana végre a háború érdekében, és ez kevés bizonyíték a nemzet háborús felkészülésére”.
Mindenesetre adott a történelmi párhuzam, mikor 1938-ban és 1939-ben Németország jelentős készleteket halmozott fel, mielőtt megtámadta Lengyelországot. Például annak idején a Harmadik Birodalomközel kétszeresére növelte széntermelését, és elegendő rézkészlettel rendelkezett, hogy fedezze a háborús idők becsült fogyasztását csaknem kilenc hónapig.
Mit is csinál Kína?
Az ázsiai nagyhatalom viselkedése, miszerint kulcsfontosságú erőforrásokat halmoz fel, állítólag aggodalmakat váltott ki az Egyesült Államoknál. Az USA ezt a háborúra való felkészülésnek tekinti, de sokan úgy látják, hogy Kína a nemzeti tartalékok megerősítésével leginkább azt szeretné biztosítani, hogy a világ második legnagyobb gazdasága felkészült legyen a viharos geopolitikai környezetre, az éghajlatváltozásra és a természeti katasztrófákból eredő potenciális sokkhatásokra.
A hangsúly tehát kevésbé a küszöbön álló háborún, inkább a hosszú távú ellenálló képességen és a stratégiai pozicionáláson van.
Ezt támasztja alá egy kínai cikk, amelyben leírták, hogy a nyugati tőke miként próbálta megszerezni az irányítást Kína egyes élelmiszeripari ágazataiban. Az ázsiai ország tanult a globális tőkének a helyi piacok szétzilálásából, majd az azt követő felvásárlási gyakorlatából, és már tudja, hogy mindezt csak megfelelő tartalékokkal tudja kivédeni.
Mindenesetre a kritikus erőforrások felhalmozásával Kína egyértelmű jelzést ad a felkészültségéről és az eltökéltségéről, hogy megőrizze globális pozícióját.
Ez magában foglalja az állami olajtársaságoknak kiadott felkérést, hogy közel 8 millió tonna, azaz 60 millió hordó kőolajjal egészítsék ki a készleteiket. A Vortexa Kína stratégiai kőolajtartalékának a szintjét 290 millió hordóra becsüli, és az ország jelenleg nagyjából 11 millió hordó nyersolajat importál naponta. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok stratégiai kőolajtartaléka június végén 372 millió hordónál állt.
De hasonló utasítást kapott az állami tulajdonban lévő Sinograin mezőgazdasági vállalat is, miszerint növelje gabonaimportját.
Persze azt már megszokhattuk, hogy Kína nem ad számot arról, hogy pontosan mennyit is tartalékol. Az állam „szigorúan őrzi a vészhelyzeti készletekkel kapcsolatos információkat”, ami megnehezíti „készletszintjének mérését vagy nyomon követését” – írta a Reuters.
Általában a szakértők hajlamosak a készletezést egyben a háborúra való felkészülésképp értékelni, amikor várhatóan az adott konfliktus miatt az egyes nyersanyagok importja és hozzáférése korlátozottá válik.
Alapigazság, hogy a valódi konfliktusok előtt az országok általában lőszert és üzemanyagot halmoznak fel.
Az USA-ban már szinte biztos paradigmaként kezelik, hogy Hszi Csin Ping kiadta a parancsot, hogy a hadsereg 2027-re felkészüljön Tajvan megszállására, és addig várható is az invázió elindítása.
Egy másik magyarázat az, hogy az ázsiai nagyhatalom egy újabb gazdasági visszaesésre készül, és ezért nem szívesen tenné magát függővé a nyugati készletektől. Emellett még szigorúbb exportkorlátozásokkal is szembesülhet, különösen, ha Donald Trump visszatér a Fehér Házba.
Persze logikusnak tűnik az a magyarázat, hogy a készletezésre a geopolitikai fenyegetések miatt van szükség, de a The Diplomat felveti, hogy Kína ezzel próbálhat meg versenyelőnyt, vagy egyenesen ellenőrzést szerezni a piacokon.
Hatása a piacokra
Gazdaságilag a készletek felhalmozása az egyes iparágak számára áldás és átok is lehet. Egyelőre egyes cégek és piacok kiterjedt értékesítéseket hajtanak végre, de a hosszú távú kockázatok megsokszorozódnak, és a készletek felhalmozása végül gátolja az eladások növekedését.
A tartalékfelhalmozást érdemes talán úgy felfogni, hogy Kína szeretne minél nagyobb függetlenséget elérni az USA-tól, akitől további gazdasági támadásokra számíthat.
Emellett, az ázsiai nagyhatalom további intézkedéseket is tett. Az év elején hatalmas mennyiségű aranyat vásárolt, és eladta az amerikai államadósság-állományának egy részét, hogy védekezni tudjon a dollárszankciókkal szemben, amennyiben konfliktusba kerülne a Nyugattal.
Ezzel próbál reagálni arra a gyakorlatra, amit Ukrajna megszállása után az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókra mutatnak, amikor a nyugati szankciók gyorsan 350 milliárd dollárnyi orosz vagyont zároltak.
(Forrás: The Week)
