A globális észak és dél közötti gazdasági egyenlőtlenségek már régóta tudományos viták és politikai aggodalmak tárgyát képezik. A legújabb tanulmányok feltárják, hogy az egyenlőtlen csere mechanizmusa révén a globális észak elképesztő mértékben részesül a globális dél munkájából és erőforrásaiból. A Nature Communications című szaklapban megjelent új tanulmány szerint a fejlett nyugati piacok a nominálbérek közötti hatalmas különbségeknek köszönhetően elszívják a globális dél gazdagságát. 

A tanulmány a globális dél kifejezést a szakirodalomban használt általános országkategóriától jóval szélesebb értelemben használja, hozzá veszi az ún. „félperiféria államait”, vagyis Kelet-Közép-Európa nagy részét, köztünk Magyarországot, Lengyelországot és Romániát is. A kategorizálás lentebb látható. 

Egyenlőtlen csere: az alapkoncepció 

Az egyenlőtlen csere azt a folyamatot jelenti, amikor a globális észak gazdagabb nemzetei kihasználják a globális dél jelentősen alacsonyabb költségekkel járó munkaerejét és erőforrásait, ami aránytalanul nagy hasznot hoz az előbbiek számára. Ezt a dinamikát a szisztematikus béregyenlőtlenségek és a nemzetközi kereskedelem árkülönbségei táplálják.  

A tanulmány legfontosabb megállapításai kiemelik, hogy 2021-ben a globális észak nettó 826 milliárd órányi munkaerőt tulajdonított el a globális déltől. Az északi bérszínvonalakkal számolva ennek a kisajátított munkaerőnek a bérértéke 16,9 ezermilliárd eurót tett ki. 

A kizsákmányolás nem csak az alacsony képzettséget igénylő szektorokra korlátozódik. A fejlett országok a magas képzettségű munkaerőt is kihasználják a fejlődő államokban, ahol a bérek jóval alacsonyabbak. Az Apple korábbi vezérigazgatója, Steve Jobs megjegyezte, hogy vállalatának 30 ezer mérnökre van szüksége; ahogyan ő fogalmazott: „Amerikában nem lehet ennyit felvenni.” Tim Cook jelenlegi vezérigazgató megjegyezte, hogy az Apple gyártása nagy mennyiségű magasan képzett munkaerőre támaszkodik Kínában a fejlett mérnöki munka, a szerszámkészítés és az innováció terén. „Az Egyesült Államokban tarthatnánk egy találkozót a szerszámkészítő mérnökökkel, és nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnánk tölteni a termet. Kínában több futballpályát is meg tudnánk tölteni velük.” 

Példák a munkaerőcsere egyenlőtlenségére: 

• Magas képzettségű munkaerő: az északi országok 2021-ben 4-szer annyi magas képzettségű munkaerőt importáltak a délről, mint amennyit exportáltak. 

• Alacsony képzettségű munkaerő: a különbség még szembetűnőbb az alacsony képzettségűek esetében, ahol az arány 29:1. 

A munkaerő-ráfordítás nagyságrendje 

2021-ben 9,6 ezermilliárd munkaórát fordítottak a világgazdaság javainak és szolgáltatásainak előállítására, és ennek a munkaerőnek a 90 százaléka a globális délről származott. Ez a munkaerő minden képzettségi szintre kiterjedt, beleértve a magasan képzett munka 76, a közepesen képzett 91 és az alacsonyan képzett 96 százalékát.  

E jelentős hozzájárulás ellenére a déli munkavállalók a globális jövedelemnek csupán a 21 százalékát kapták, ami rávilágít a jólét eloszlásában mutatkozó erős egyenlőtlenségre. 

A déliek hozzájárulása számos ágazatra kiterjed: mezőgazdaság (99 százalék), bányászat (99), feldolgozóipar (93), szolgáltatások (80) és egyéb (89). Ez megcáfolja azt az elképzelést, hogy a dél elsősorban az alacsonyan képzett vagy az elsődleges szektorban dolgozó munkaerőt biztosítja, mivel a magasan képzett és a harmadlagos szegmensben is jelentős a részvétele. 

Béregyenlőtlenség: a valódi hajtóerő 

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy hiába a világgazdaságban betöltött kulcsszerep, az azonos képzettségű munkákért a déli bérek 87–95 százalékkal alacsonyabbak, mint az északiak.  

Az eltérést ágazatonként is megvizsgálták, és a különbség így is közel megegyező mértékű, vagyis a déli bérek 83–98 százalékkal alacsonyabbak ugyanazon ágazaton belül is. Ezek a bérkülönbségek a déli munkaerő szisztematikus alulértékeltségére utalnak, amelyet a történelmi és geopolitikai hatalmi egyenlőtlenségek okoznak. 

Mindez azt eredményezi, hogy a déli munkavállalók, akik a világ munkájának a 90 százalékát végzik, a gazdasági előnyök töredékét kapják.  

A globális északnak az olcsó déli munkaerőre való támaszkodása gyakorlatilag kiszipolyozza az utóbbiak termelőkapacitását, amelyet egyébként a helyi szükségletek kielégítésére és a fejlődés előmozdítására lehetne felhasználni. 

Nem ma kezdődött, de a helyzet egyre durvább 

1995 és 2021 között az északi országokban a bérek több mint 11-szer nagyobb mértékben emelkedtek, mint a déliekben. Eközben az említett időszakban a globális észak nettó munkaerő-felvétele a dél országaiból több mint kétszeresére nőtt. Az elsajátított munkaerő bérértéke az 1995-ös 7,5 ezermilliárd euróról 2021-re 16,9 ezermilliárdra nő. Ez a tendencia a jövőre nézve komoly kérdéseket vet fel a globális gazdasági egyensúly és igazságosság tekintetében.  

„A bérértéket tekintve a munkaerő elszívása a globális délről 1995 óta több mint a duplájára nőtt” – állítja a tanulmány szerzője, Jason Hickel professzor, a L’Institut de Ciència i Tecnologia Ambientals (ICTA-UAB) és az LSE (London School of Economics and Political Science) vendégfőmunkatársa. 

Ez azt jelenti, hogy az észak–déli bérkülönbségek 1995 és 2021 között drámaian megnőttek, minden képzettségi kategóriában és ágazatban annak ellenére, hogy a az utóbbi relatív helyzete némileg javult. 

Ez a munkaerő mozgósítható lenne a szükségletek kielégítésére és a déli országok nemzeti fejlesztési céljainak elérésére (ha a déli országoknak és az onnan érkező munkavállalóknak nagyobb befolyásuk lenne a termelés felett), ehelyett az északiak fogyasztásának és felhalmozásának támogatására használják fel azt. 

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a déli munkavállalók részesedése a déli GDP-ből jelentősen alacsonyabb a globális átlagnál, átlagosan 47,5 százalék volt a 2017–2021-es időszakban, míg az északiak részesedése az északi GDP-ből átlagosan 54,7 százalék ugyanebben az időszakban. Ez azt jelzi, hogy a déli dolgozó réteg gyengébb a nemzeti tőkével szemben. Mindkét esetben romlott a dolgozók helyzete az 1990-es évek vége óta: délen 1,3, északon pedig 1,6 százalékponttal. 

Na de mennyit ér a munka ott, ahol az érte kapott jövedelmet elköltik? 

Ezek a bérkülönbségek lassan csökkennek, mivel a fejlődő világ sokkal gyorsabban növekszik, mint az egyre inkább stagnáló fejlett, és kialakulnak a középosztályok, amelyek további felzárkózó bővülést táplálnak. 

A közgazdászok megpróbálták figyelembe venni a nominális jövedelmek közötti különbségeket, amikor összehasonlították, hogy egy átlagos bércsomagból milyen árukat lehet vásárolni, ahelyett, hogy egyszerűen dollárra cserélnék, és úgy vetnék össze a jövedelmeket. 

Ilyen szempontból Kína ma a világ legnagyobb gazdasága, Oroszország pedig nemrégiben megelőzte Japánt, és a vásárlóerő-paritással kiigazított PPP (purchase power parity) szerint a negyedik legnagyobb lett. Hasonlóképpen, Oroszország és Mexikó épp most szorította ki az Egyesült Királyságot az első tíz globális termelőhatalom közül, és a nyolcadik, illetve a hetedik helyre lépett előre. Kína a világ, Oroszország pedig Európa legerősebb ipari nagyhatalma, annak ellenére, hogy utóbbi technológiailag elmarad a Nyugat mögött. 

 

Nominálisan azonban Kína várhatóan csak 2075 körül érheti utol az Egyesült Államokat, mivel a globális déli országok bérei továbbra is jelentősen elmaradnak a nyugatiakétól. Ennek eredményeként a vagyon a fejlődő piacokról Nyugatra áramlik, mivel az ottani vállalatok a különbségek kihasználása érdekében gyárakat létesítenek a globális délen.  

Ugyanakkor 1995 és 2003 között a kínai átlagos nominális minimálbér folyamatosan nőtt, 169 jüanról (25 dollár) 301-re (41 dollár), ami kilenc év alatt 78 százalékos növekedés. Amióta azonban Kína 2004-ben kihirdette az új minimálbér-szabályozást, a nominális minimálbér-növekedés kilőtt, több mint 200 százalékkal emelkedett, és 2012-ben elérte a 944 jüant (130 dollár). 

Ugyanez történt Oroszországban is, ahol a Szovjetunió 1991-es bukása óta nagyságrendekkel nőttek a fizetések. A közelmúltban azonban a háború okozta orosz gazdasági fellendülés és a robbanásig feszített munkaerőpiac gyorsan felfelé hajtotta a reálbéreket, amelyek januárban csaknem 9 százalékkal nőttek éves szinten. 

Ma az MSA Advisory tanácsadó cég szerint az átlagbér Kínában 265 ezer jüan, azaz kiigazítatlanul 36 600 dollár évente. Oroszországban az átlagkereset évi 1,24 millió rubel, azaz kiigazítatlanul 14 771 dollár. A kiigazított jövedelmek ennek valamivel több mint a dupláját teszik ki, így az orosz bérek vásárlóerő-paritáson számolva megegyeznek az uniós átlagjövedelmekkel. Azonban mindkét ország nagy jövedelmi egyenlőtlenségekkel és regionális különbségekkel küzd, ami a fejlődő státuszukból adódik. 

Ha a fejlett észak nem tesz ellene, a dél fog felébredni 

Az észak–déli munkaerő-áramlás aránya a jövőben lassulhat, ahogy a régiók közötti kereskedelem növekszik.  

A Kelet és Nyugat közötti geopolitikai összecsapás részeként, amely az ukrajnai háború kezdete óta kiéleződött, az olyan vezetők, mint Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök aktívan támogatják a globális dél országai közötti szorosabb együttműködést az olyan el nem kötelezett szervezetek megerősítésével, mint a kibővített BRICS+, a G20, az Eurázsiai Gazdasági Unió (EUU), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és mások.   

A helyzet rávilágít a jelenlegi globális fogyasztási minták fenntarthatatlanságára, amelyek nagymértékben függnek a déli munkaerő kizsákmányolásától. 

Az egyenlőtlen cseremechanizmus nélkül az északi gazdaságok kemény választás elé kerülnének: vagy felére csökkentik a fogyasztást, vagy megduplázzák a munkaidőt (és/vagy a termelékenységet).  

A geopolitikai környezet azonban átalakulóban van, és egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a globális délen belül a saját, belső gazdasági kapcsolataik megerősítésére. Az olyan kezdeményezések, mint a BRICS+ és a Sanghaji Együttműködési Szervezet célja az északi gazdaságoktól való függőség csökkentése és a dél–dél együttműködés előmozdítása. Ezek az erőfeszítések pedig fokozatosan megváltoztathatják az egyenlőtlen csere dinamikáját, ami potenciálisan igazságosabb globális gazdasági kapcsolatokhoz vezethet. 

Valamit kezdeni kell a helyzettel 

A tanulmány megállapításai aláhúzzák az egyenlőtlen csere mélyreható és tartós hatását a globális vagyoneloszlásra. A déli munkaerőnek a globális észak általi kizsákmányolása nemcsak a déliek szegénységét és elmaradottságát állandósítja, hanem fenntartja az északiak magas fogyasztási szintjét és gazdasági növekedését is. Ennek az egyensúlytalanságnak a kezelése összehangolt erőfeszítéseket igényel a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok előmozdítása, a déli bérek növelése és az ottani gazdaságok képessé tétele terén arra, hogy visszaszerezzék a termelőkapacitásukat. Csak ilyen intézkedésekkel haladhatunk egy igazságosabb és fenntarthatóbb globális gazdaság felé. 

A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható: Nature Communications. 

Egyéb forrás: Intellinews

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr