A világszerte megtapasztalt élelmiszerár-robbanás elgondolkoztatta a fogyasztókat. Kezdenek odafigyelni, mit is vásárolnak, nemcsak a pénztárcájuk alapján, hanem az egészségük érdekében is. Erre éreztek rá az ultrafeldolgozott élelmiszerek gyártói, amelyek a forgalomcsökkenésre előremeneküléssel válaszolnának, de ehhez új termékskálára, az alapanyagok és a késztermékek másfajta kezelésére kellene áttérniük.  

A Bloomberg összeállításában foglalkozott a nagy élelmiszergyártók nehézségeivel, az amerikai piac átalakulásával. Néhány héttel ezelőtt mutatta be negyedéves eredményét a PepsiCo – az Egyesült Államok legnagyobb élelmiszergyártója –, ám azok nem adnak okot optimizmusra.  

Az elmúlt évek áremelései után a fogyasztók egyre kevesebbet vásárolnak a PepsiCo élelmiszereiből és italaiból, ezek közé tartozik a Lay’s burgonyachips, a Doritos és a Mountain Dew. Különösen Észak-Amerikában volt érzékelhető a visszaesés, ahol mind az italok, mind a sós termékeik mennyisége csökkent. Persze a cég nominális bevétele az áremeléseknek köszönhetően enyhén emelkedett, de ezekben az inflációtól sújtott időkben ennél többet mond az értékesítési volumen.  

A vállalat vezetősége a gyengébb eredmények miatt a nehézségekkel küzdő amerikai vásárlókat okolta, akiket kedvezményekkel és hirdetésekkel próbálnak majd visszacsábítani. Persze  

annak belátása még odébb van, hogy a vevők a pénzükért nem csak mennyiséget, hanem minőséget is szeretnének. 

A Bloomberg beszámol arról is, hogy a tengerentúli kiskereskedelemben vannak sikertörténetek is. Idézik az egyik piackutatót, amely szerint az üzletek gyümölcs- és zöldségrészlegeiben az értékesítési volumen nő. Pedig ezek a termékek gyakran drágábbak, így megdől az árérzékenységre való hivatkozás. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy az emberek elkezdtek egyre többet főzni otthon, hogy kikerüljék az áraikat szintén folyamatosan emelő étkezdéket. Másrészt

érezhető a növekvő igény az egészségesebb étkezésre, aminek kulcsfontosságú részét képezi a friss alapanyag.   

Feltehetően a Covid alatti bezártság is sokakat megtanított főzni, kedvet csinált a saját művészkedéshez. Egyesek viszont elkezdték fontosnak tartani az egészségüket, és kerülik a magas zsír-, illetve cukortartalmú ételeket. 

A Bloomberg idézi a Goldman Sachs valamivel több mint egy éve közzétett jelentését, amelyben megjósolta a feldolgozott, eltartható élelmiszerek „egy főre jutó fogyasztásának lassulását”. Azaz a fenti folyamatok nem érhetik váratlanul a csomagolt élelmiszereket gyártó cégeket. A jelentésben a világjárvány előtti tendencia folytatásaként azt várták, hogy a fogyasztók több friss élelmiszert esznek – és hogy

a kiskereskedőknek oda kell figyelniük, miképp bővítik az üzleteik ezen részeit, miközben kisebbre vehetik azokat a pultokat, amelyek gyorsételeket kínálnak.  

Hogy a jelentésnek, vagy a kereskedői tapasztalatnak volt-e köszönhető, azt nem tudni, de az amerikai élelmiszeripari szövetség legutóbb már arról számolt be, hogy az élelmiszerboltok 44 százaléka növelte a friss termékeknek szánt helyet – és 19 százaléka csökkentette a feldolgozott árucikkekét. Ez láthatóan nem rövid távú trend, hiszen egy üzlet formátumának a változása hosszú távú befektetés az ingatlanokba, az energiaköltségekbe és a szakképzett munkaerőbe.  

A Bloomberg arra is felhívja a figyelmet, hogy itt nem csak a Whole Foods vásárlójáról beszélünk. (Ez az amerikai multinacionális áruházlánc az Amazon leányvállalata, amely a bioválasztékáról ismert.) Az alacsony árfekvésű szupermarketláncok is egyre több termékhűtőt telepítenek az üzleteikbe, és növelik a gyümölcsöt, valamint zöldséget árusító helyeket. A csomagolt élelmiszerek „behemótjainak” tehát ebbe a piaci trendbe kellene becsusszanniuk. A csomagolt élelmiszert gyártók ipari csoportja, a Consumer Brands Association a maga részéről azt állítja, hogy a tagjai jól teljesítenek, akár csökkennek a mennyiségek, akár nem. A tagok „választékot biztosítanak, innovációt hajtanak végre a fogyasztói igények kielégítése érdekében” – nyilatkozta a szervezet termékpolitikáért felelős alelnöke. 

Természetesen teljesen mások a friss élelmiszerek – amelyeket egy-két héten belül kell elfogyasztani –, mint a mesterséges tartósítószerekkel teli feldolgozottaké, amelyek ideálisak a hosszabb tároláshoz. Mivel fontos szempont a romlandóság, változtatnia kell a beszállítóknak, a gyártóknak és az elosztási logisztikának is. Ráadásul a nagy, feldolgozott élelmiszereket gyártó cégeknek a boltokban nincs meg ugyanaz a garantált polcterülete a friss részlegeknél. Eddig nem is volt példa arra, hogy a csomagolt élelmiszereket előállító nagyobb cégek közül bármelyik is komoly szerepet játszott volna ezeken a területeken.  

Emlékezhetünk arra a rosszul sikerül próbálkozásra, amikor 2012-ben a Campbell Soup másfél milliárd dollárért megvásárolta a Bolthouse Farmst, a bébisárgarépájáról és hűtött gyümölcsleveiről ismert, friss élelmiszereket gyártó vállalatot. Ezzel lépett volna be a legendás konzervlevesgyártó a „gyorsan növekvő, 12 milliárd dolláros csomagolt friss élelmiszerek piacára”. Hét évvel később több milliós veszteség mellett a Campbell’s eladta a céget, „mindössze” 510 millióért.  

A kudarc oka? A konglomerátum nem tudta kezelni „a friss termékektől függő és az anyatermészet kiszámíthatatlanságához kötődő márka buktatóit”. Ezek közé tartozott a termésgazdálkodás és a különböző árucikkek megromlása miatti visszahívás megszervezése.  

Ami kezdetben úttörő lépésnek tűnt Campbelltől, az inkább figyelmeztető történeté vált. 

Persze óvatosabb megközelítést is alkalmazhatnak a csomagolt élelmiszereket gyártók. Tavaly nyáron a Fresh Del Monte együttműködve a Kraft Heinzcel – amely szintén most számolt be mennyiségi visszaesésről – elkezdte kínálni a Lunchables felvágottakat és sajttálcákat friss ananásszal, klementinnel (citrusféle), almával és szőlővel. Ez nem tűnt radikális váltásnak, de az új, kombinált termék eltarthatósága immár csak 10 nap, szemben a normál Lunchables 90-110 napjával. Bár 1-2 dollárral többe kerül, úgy tűnik, az újítás működött néhány élelmiszerboltban, így a cég azt reméli, hogy őszre országosan is bevezeti ezt a termékét.  

A Bloomberg cikkének a szerzője szerint a PepsiCo, az üzletének fellendítésére a saját berkein belül találhatja a választ. Megemlíti a vállalat spanyol gazpachóját, az Alvalle-t, amelynek minden egyes összetevője „igazi” étel – paradicsom, pirospaprika, uborka, hagyma, extra szűz olívaolaj, borecet, só, fokhagyma és citromlé. Alacsony kalória-, magas rosttartalmú, friss és nem túlságosan feldolgozott. Ám ami a legfontosabb a szerző szerint, hogy nagyon jóízű; ha étteremben szolgálnák fel, nem lehetne megállapítani, hogy egy dobozos termékről van szó. Nem csoda, hogy ezt a PepsiCo délnyugat-európai vezetője néhány évvel ezelőtt „koronaékszernek” nevezte. Bár néhány európai országban elérhető, az Egyesült Államokban nem, ugyanis eddig elsősorban azokon a piacokon kínálták, ahol a gazpacho ismertebb, része a kulináris hagyománynak.  

Abban viszont egyetérthetünk a szerzővel, hogy az a cég, amelyiknek sikerült a Doritost (ízesített tortillachipsmárka) a vacsora alapelemévé varázsolnia, megtalálhatja a módját, hogy a gazpachót – és más friss ételeket – a kulináris hagyományok részévé tegye bárhol a világon. Főleg, ha a jövőbeni növekedése ettől függ. 

(Forrás: Bloomberg) 

 Kapcsolódó: