A G20-államok közül Oroszországban az egyik legalacsonyabb az államadósság. A GDP-arányosan 14,9 százalékos tartozással egyértelműen ők a legjobbak, az egy főre jutó nominális adósságban csak India és Indonézia mutat kisebb értékeket.  

Büszkélkednek is az oroszok ezzel a ténnyel, és van is mire, hiszen Oroszország csillagászati államadósságot örökölt a Szovjetuniótól, és ettől sikerül megszabadulni Putyin első két elnöki ciklusának idején. 2014 után az országnak változtatnia kellett a pénzügyi stratégiáján, aminek meglett az eredménye.  

A háború és a szankciók ellenére tavaly az előző évhez képest az oroszok nemcsak GDP-arányosan tudták csökkenteni az adósságukat, hanem az év eleje óta nominálisan is. Az ottani jegybank szerint július 1-jén az ország külső adóssága elérte a 306,1 milliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy 2023 decemberéhez képest 3,4 százalékkal (10,7 milliárd dollárral) csökkent. Ez az egyik legalacsonyabb érték 1993-tól, és 2005 óta az egy főre jutó adósság tekintetében is.  

Oroszországban az egy főre jutó külső tartozás 2013-ban volt a legmagasabb – 5072 dollár. Innen különösen szembetűnő, hogy jelenleg mindössze 2076 dollár jut minden oroszra. Nominálisan csak India (1316 dollár/fő) és Indonézia (1747) áll jobban, de ezen országok gazdasági teljesítménye nagyon messze van az oroszokétól. Így nem csoda, hogy India (86,5 százalék) már nem áll annyira fényesen a GDP-arányos államadósság tekintetében, míg Indonézia alig negyvenszázalékos értéke szolidnak mondható. 

Mindenesetre a G20-országok egy főre jutó államadósság-átlaga 23 ezer dollár felett van, de néhány vezető gazdaságában 100 ezer feletti. Az Egyesült Államokban 104,5 ezer dollárt tesz ki, és a G20 országai közül Szingapúrban a legmagasabb – 149,3 ezer dollár fejenként. Az egy főre jutó államadósság mértéke nem haladja meg az 5 ezer dollárt Törökországban (2,8 ezer), Kínában (3 ezer) és Dél-Afrikában (4,5 ezer).  

Az oroszok úgy gondolják, hogy Mihail Gorbacsov előtt még nem volt magas az adósság, utána pedig csillagászativá vált, mivel Oroszország megörökölte a Szovjetunió külföldi tartozását. Amíg a volt Varsói Szerződés számos országának az adósságát egyszerűen leírták, addig Oroszországét is, de nem akkora arányban.   

Már Putyin első elnöki ciklusa alatt gondot fordítottak a kérdésre, a külföldi adósság problémáját a szovjet tartozás törlesztésével oldották meg. A természeti erőforrások bérleti díját visszaadták a kincstárnak, emellett szigorú adókat vezettek be az olajiparra. 

Az államadósság tekintetében foglalkoztak a magánadóssággal is. 2014 után, amikor a Nyugat először vezetett be szankciókat, Oroszország elkezdett megszabadulni a vállalati tartozástól, többek között állami ellenőrzés alatt fejleszteni kezdték a belföldi hitelezést.  

Korábban az volt az általános, hogy az ottani bankok és vállalatok külföldön vettek fel hitelt, Oroszország pedig nyugaton tárolta a pénzét. Működni kezdtek a belső hitelezési mechanizmusok, ezzel egy időben a kormány elkezdett gondoskodni arról, hogy a vállalatok fizessék ki a külső adósságaikat.  

Az oroszok úgy vélik, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy különösebb gond nélkül léphettek az ukrajnai konfliktusba, anélkül, hogy a külső adósság kiszolgálása miatt kellene aggódniuk. Tulajdonképpen az alacsony adósságszint miatt tudnak a háború alatt is foglalkozni az infrastrukturális fejlesztéssel vagy a szociális kérdésekkel, emellett jut pénz a háborúra is.  

Persze a viszonylagos jó gazdasági helyzetet segíti a háborús gazdaság okozta konjunktúra is. Általában a fegyveres konfliktusok befejeztével egyetlen ország sem tudta jól megoldani a visszatérést a normális gazdaságra. Az oroszok azonban azzal számolnak, hogy amennyiben a gazdasági szankciókat akár csak részben is feloldják, a beruházások ismét áramlani fognak külföldről és növekedni fog az orosz cégek kapitalizációja. Számítanak az öböl menti országok befektetéseire is.