Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása  

Amikor multipoláris világrendről, az Egyesült Államok erodálódó hegemón hatalmáról és legfőbb kihívójáról, a potenciális szuperhatalmi versengésben való vetélytársáról, Kínáról gondolkodunk, akkor minden egyes alkalommal eljutunk a demográfia kérdésköréig: az ugyanis hosszú távon kockázatként jelenik meg, amely veszélyeztetheti Peking nagyhatalmi ambícióit. Kína termékenységi rátája már évtizedekkel korábban a helyettesítési szint alá csökkent, és mindössze 1,09, ami az egyik legalacsonyabb arányszám globális összevetésben.  

Az Economist Intelligence Unit (EIU) elemzése korábban megállapította, hogy Kína népessége minden jel szerint elérte a csúcspontját, és 2035-ig 1,39 milliárd fölött marad. Az országra vonatkozó demográfiai előrejelzés szerint a népessége 1,41 milliárdról 2035-re 1,39 milliárd alá csökken a kevesebb újszülött és az elöregedő népesség miatt. Ennek ellenére a belátható jövőben is megtartja a világ második legnagyobb népességű országának pozícióját, ami jelentős piaci méreteket biztosít. 

A házasságkötések erősen összefüggnek a gyermekvállalási hajlandósággal (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Csökkenő születésszám 

A születések számának visszaesése az elöregedés mellett az a szegmens, ami miatt a népesség tovább csökken. A kormány már eddig is próbált beavatkozni, hogy valamilyen módon ösztönözze a gyermekvállalást, de ennek eddig korlátozott volt a hatása.

Jól látható, hogy az 1980-ban bevezetett egygyermekes politika hosszú távú következménye a mostani helyzet. A kínai vezetés 2015-ben el is állt ettől a szabályozástól, a  házaspárok azonban a különböző piaci felmérések alapján a magas gazdasági költségeket jelölték meg a kevesebb gyermek vállalásának fő okaként.

Az adatok azt is mutatják, hogy a második és további gyerekek születésének az aránya stagnál, ami arra utal, hogy a születésszabályozás 2013-ban és 2015-ben bevezetett lazítása korlátozott hatást váltott ki. Kínában 2035-re várhatóan több mint 450 millió 60 év feletti lesz, ami a teljes népesség 32,7 százaléka, míg a 65 évesek és idősebbek aránya 25,1 százalék lesz. 

Kína társadalma, hasonlóan a fejlett világ társadalmaihoz egyre gyorsuló ütemben öregszik el (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Ha árnyaljuk a képet a demográfiai problémákat illetően, akkor szembesülünk azzal, hogy a népesség fogyása önmagában a kisebb gond, a probléma fő eredője az elöregedés gyorsuló üteme. Ennek számos következménye van, a munkaerőpiactól kezdve az innováción keresztül a termelékenységi és a gazdasági növekedésig.

Ha növekszik az időskori függőségi ráta, az hatalmas gazdasági terhet jelent a mindenkori aktívak számára a munkaerőpiacon. Nem beszélve arról, hogy ha fokozatosan öregszik a munkaerő, az csökkenti az innovációs készséget, ebből következően pedig a termelékenység növekedését.

Igaz, bizonyos munkafolyamatok az automatizáció, a robotika és a mesterséges intelligencia segítségével kiválthatók lesznek, és az új típusú munkahelyek elterjedése olyan képzettséget, szakmai tudást, felkészültséget igényel, amellyel az elöregedő társadalmak nem tudnak majd megbirkózni. 

A korszellem egyre inkább arra ösztönöz, hogy ne alapítsunk családot, helyette építsünk karriert. Kínában ennek következménye a háztartások átlagos méretének csökkenése (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Rövid távon Kína túléli a demográfiai krízist 

Ha rövid távon gondolkodunk, akkor az országot óriási katasztrófa, demográfiai krízis nem fenyegeti, pedig Washington előszeretettel használja a demográfiakártyát Pekinggel szemben. Mivel Kína versenyképességi fenyegetése nem szűnik meg hirtelen, ez az érvelés ország alacsony termékenységének fényében is kikezdhető.

Az ázsiai nagyhatalom évtizedek alatt tudatos stratégiák mentén felépített gazdasági ereje rövid távon nem erodálódik pusztán a népesség elöregedése miatt.

Maga az elöregedés a század második feléig nem jelent érdemi kihívást Pekingnek. 

A dolgozó 15 és 64 év közti korosztály egyre gyorsuló ütemben való csökkenése is jelzi, hogy Kína demográfiai krízissel néz szembe, miközben a 15 év alattiak és a nyugdíjasok száma növekszik (Forrás: Our World in Data)

A történelem az élet tanítómestere: demográfiai krízis mint casus belli 

Cicero Kr. e. 55-ben íródott A szónok című művében találkozhatunk a méltán híres mondással: „historia est magistra vitae”, azaz a történelem az élet tanítómestere. Ez két világ- és egy hidegháború után kikezdhető állítás, de kiválóan alkalmazható a demográfiai krízis kontextusában.

A történelem során volt már arra példa, hogy egy nagyhatalmi ambíciókat dédelgető állam vezetői pánikba estek a demográfiai mutatók láttán, amit meggondolatlan események sorozata követett. Erre talán a legjobb példa II. Vilmos Németországa, amely 1914-ben háborúba sietett, részben attól tartva, hogy ha továbbra is kivár, akkor a hatalma csökkenni fog. Ez adott esetben Pekingben is megtörténhet, ha a Kínai Kommunista Párton és legfőképp Hszi Csin-pingen, valamint tanácsadói körén úrrá lesz a pánik a siralmas népesedési mutatók láttán. 

Ezért kell hangsúlyozni mind Peking, mind Washington irányából, hogy rövid távon Kína demográfiai problémái a hatalmi képességeit nem erodálják. 

Számos oka vannak, hogy a demográfiai gondok rövid távon nem fognak érezhetően begyűrűzni a gazdaság teljesítményébe. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy Kínában van egy 5 és 15 év közötti generáció, amely az elkövetkező években kerül a munkapiacra, és képes lesz enyhíteni a demográfiai nyomást. 

A kínai népességpiramis 2024-ben az ENSZ előrejelzései szerint az alábbi ábrán látható módon néz ki:

Az Alfa-generáció 5-15 éven belüli munkaerőpiacra kerülésének köszönhetően rövid távon Kína nem szembesül súlyos demográfiai problémákkal (Forrás: Egyesült Nemzetek Szervezete, Noahpinion)

Ezen jól látszik, hogy Kínában jelenleg a munkaerőpiacon aktív fiatal dolgozó nemzedék relatíve kicsi, viszont az utánuk következő fiatalabb (alfa generáció), náluk jóval nagyobb. Ennek rövid távon az lesz a következménye, hogy amint az alfák elérik a munkaképes kort, és belépnek a munkaerőpiacra, azzal időlegesen stabilizálják az ország demográfiai helyzetét.

A munkaképes korú népesség az előrejelzések szerint a következő néhány évben növekszik, majd lassú csökkenésnek indul. Ez az évtized végéig kedvező szinten fogja stabilizálni Kínát.

Ha ezt vesszük alapul, az ázsiai nagyhatalom eltartottsági rátája 2030-ban még mindig olyan jó lesz, mint Japáné a gazdasági csoda csúcsán. Ennek az aránya csak az évszázad közepére romlik a 2020-as japán szintre. 

Ebből az következik, hogy mindeddig Kína munkaerő-állománya stabil szinten marad. Legkorábban 2050 körül jelentkezhetnek problémák, miután az ezredfordulón született generáció elkezd kiöregedni, és elhagyja a munkaerőpiacot. 

Kína leghamarabb 2050-ben szembesülhet súlyos problémákkal az X generációs és az ezredforduló környékén születettek nyugdíjazásával (Forrás: Egyesült Nemzetek Szervezete, Noahpinion)

Rövid távon kompenzálni tudják az elöregedést 

Az elkövetkező 26 évben a társadalom elöregedése fokozatosan, de folytatódni fog. Az előrejelzések szerint az átlagéletkor 39,5-ről 50,7 évre emelkedik. 2027 után csökken a munkaképes korú népesség, ezzel együtt az eltartottak arányának növekszik, de az alfák belépése miatt 2050-ig garantált a stabilizációt.

Ugyanakkor a kormánynak már ekkor fel kell ismernie a problémát, még ha azt rövid távon képes is enyhíteni néhány intézkedéssel, hosszú távra már stratégiát kell felvázolnia. 

Sokszor elhangzó kritika, hogy a demográfia kérdése két okból is felnagyított. Egyrészt, mert az automatizációval egyszerűen kompenzálható az emberi munkaerő elvesztése, másrészt a vidékről városba költözés miatt. 

Kínában 2030-ig még mindig körülbelül 2,2 munkaképes korú felnőtt jut majd egy nyugdíjasra vagy gyermekre, ami olyan jó, mint amilyet Japán produkált 1970-ben, majd 1995-2000-ben. (Forrás: Charlie Robertson, X)

Az automatizálás valamelyest kompenzálja az elöregedést, de a hiányt egy az egyben pótolja, igaz, a mesterséges intelligencia fejlődése ezt megváltoztathatja.

Az urbanizáció is kikezdhető, mivel ugyan a hivatalos statisztikák szerint Kína urbanizációs rátája elmarad a többi fejlett országától, a műholdas bizonyítékok azt mutatják, hogy már most is sűrűbben urbanizált, mint például Németország.

Ráadásul várhatóan a jövőbeni népességátcsoportosítás elsősorban a városi területek közötti, nem pedig a vidéki területekről a városokba irányuló migrációnak lesz köszönhető, ami az urbanizációs ráta fokozatos lassulását eredményezi. 

A problémák észrevehetőek abban is, hogy például annak ellenére, hogy Liaoningban sokkal kisebb a népesség, közel ugyanannyi egyszemélyes háztartás van, mint Jiangsu-ban.(Forrás: Economist Intelligence Unit)

A járványügyi korlátozások 2023-as feloldása a metró utasforgalmának jelentős növekedéséhez vezetett Sanghajban, Pekingben, Kantonban és Sencsenben, ami a népesség újraéledését jelzi ezekben a városokban. A tercier szektorban rejlő foglalkoztatási lehetőségek, amelyek a posztpandémiás korszakban erőteljesen fellendültek, aránytalanul nagy mértékben koncentrálódnak a magasan urbanizált és fejlett régiókban. 

A pandémia után még csak mostanában kezd visszatérni az utasforgalom a a 2019-es szintre (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Potenciális beavatkozási irányok 

A társadalom elöregedésének rövid távú terhei a legegyszerűbb módon a nyugdíjkorhatár emelésével kompenzálhatók. Kínában globális összevetésben a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár, a férfiaknál 60, a nőknél 50-55 év.

A költségvetési kihívások szükségessé teszik ennek kitolását 2035-ig 65 esztendőre, ami mintegy 20 százalékkal mérsékelné a költségvetési hiányt.

Ez azt is jelentené, hogy csökkenne az eltartottak száma és az aktívakra nehezedő terhek. Vannak olyan jelek, hogy Kína elkötelezett a nyugdíjkorhatár megemelésének irányába. 

Egy a Global Timeson megjelent cikk szerint Csin Vej-kang, a Kínai Munkaügyi és Társadalombiztosítási Tudományos Akadémia elnöke elmondása alapján Kína szem előtt tartja a nyugdíjkorhatár emelésének fokozatos, rugalmas és differenciált útját. 

Kuangtung, Csöcsiang, Sanghaj és Csiangszu váltak a legvonzóbb célponttá a bevándorlók számára Kínában. Ezzel szemben Henan, Hunan, Guizhou és Anhui tapasztalta a legnagyobb emberkiáramlást annak ellenére, hogy jelentős ipari transzferek történtek a part menti régiókból a szárazföldi régiókba (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Mivel a munkaerő bővítésének a lehetőségei korlátozottak, a kormány valószínűleg a humán tőke növelését fogja előnyben részesíteni a munkaerőn belül, tehát felgyorsíthatja az automatizációt ott, ahol lehetséges. 

A másik kézenfekvő intézkedést már megtették, vagyis a felsőoktatási beiskolázási arányt drasztikusan emelték: 2023-ban a főiskolás korúak mintegy 60,2 százaléka vett részt valamilyen felsőoktatási képzésben, míg ez az arány 2010-ben csupán 26,5 százalék volt, azaz 13 év alatt több mint megduplázódott.

Erre kézenfekvő magyarázat, hogy a magasan képzett munkaerő termelékenyebb is, és képes lesz kompenzálni a 2050-ig nyugdíjba vonuló X generációnál idősebb munkavállalókat, amelyek döntő többsége egyébként nem túl magasan képzett.

Az őket felváltó alfa nemzedék a magas képzettséggel ezt és a munkaképes korú népesség csökkenésének a nagy részét kompenzálja. 

Ezek segíthetnek abban, hogy az évszázad közepéig ne jelentsen érdemi gazdasági visszaesést, illetve (soft és hard) hatalmi eróziót a népességfogyás. Azonban ezt követően az ország vezetésnek az aggodalmai fokozódnak, annak ellenére, hogy valószínűsíthetően a legtöbb riválisa a geopolitikai sakktáblán még rosszabb helyzetben találja majd magát. 

A csökkenő munkaerő mellett a humántőke fejlesztése kritikus fontosságú a gazdasági növekedés fenntartásához (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Bukott nyugati narratíva 

Nyugaton érezhetően elkezdtek felépíteni egy narratívát, miszerint a kínai demográfiai gondok rövid időn belül romba fogják dönteni mindazt a fejlődést, amit eddig felépítettek. Ez beilleszthető a hidegháborús logikába, bár ez nem jelenti azt, hogy – mint ahogy korábban említettük – nincsenek demográfiai problémák Kínában.

Csupán arról nincs szó, hogy rövid időn belül romba dőlne az évtizedek alatt felépített fejlődés és hatalom.

Ugyanakkor abban megvan az egyetértés, hogy Peking problémákkal néz szembe a népesedés területén, de ez a teljes fejlett világra legalább ennyire igaz. 

A Wall Street Journal hasábjain jelent meg júniusban a Nemzeti Pénzügyi és Fejlesztési Intézet igazgatóhelyettese, Jin Csien-feng elemzése, miszerint ahogy a népesség tetőzik, Kína a „japánosodás” jeleit mutatja. Éppen ezért sürgető a kormánynak, hogy többet költsön a születés támogatására és az oktatásra, hogy elkerülje Japán sorsát, amely évtizedekig tartó stagnálást élt át. Tehát ez az elemzés is rávilágít arra, hogy Kínában „házon belül” is érzékelik a problémákat. 

Japán és Dél-Korea után Kínában és Vietnamban is kialakult a demográfiai ellenállás (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Nyugatról a The Economist még pesszimistább a helyzettel kapcsolatban, ugyanis, ahogy egy korábbi cikkükben írták, Kína gazdaságát a zsugorodás fenyegeti. A hatalmas terhekkel, amit az idősek gondozása jelent láthatóan a kormány egy közelgő katasztrófa felé sodródik. Ez azzal fenyeget, hogy az ország elöregszik, mielőtt meggazdagodna. 2008-ban, amikor Japán népessége csökkenni kezdett, az egy főre jutó GDP-je 47 500 dollár körül volt mostani árfolyamon számolva. Kínáé mindössze 21 ezer. Ahogy ebből egyre többet költenek az idősödő polgárokra, egyre kevesebb jut a dolgozó generációnak fogyasztásra vagy befektetésre. 

A medián életkor egyre gyorsuló ütemben való növekedése is jelzi, hogy Kína demográfiai krízissel néz szembe (Forrás: Our World in Data)

Az egyik legpesszimistább vélemény a The Conversation oldalán olvasható, amely szerint ahogy az alacsonyabb termelékenység elkezdi befolyásolni az egyes ágazatok termelését, Kína kénytelen lehet növelni az importot, hogy kielégítse a keresletet ezekben az iparágakban.

Ez jelentősen befolyásolhatja az innovációt és a vállalkozói szellemet, ami tovább csökkentheti a termelékenységet. Az új ötletek a gazdasági bővülés motorjai.

A munkaerő nagysága befolyásolja az innovációt, mert ahogy a foglalkoztatottak száma visszaesik, úgy szűkül az új ötletek tárháza. Ha a népességnövekedés negatívvá válik vagy nullára csökken, akkor az ötletek mögött álló tudás stagnál.

Emellett az egyén innovációs tevékenysége és tudományos teljesítménye 30 és 40 éves kora körül éri el a csúcspontját, vagyis a jelenlegi demográfiai tendenciák ezért valószínűleg elfojtják a technológiai fejlődést és az innovációt Kínában. Továbbá a vállalkozói tevékenységet kedvezőtlenül befolyásolhatja a népesség elöregedése, mivel a fiatalok aránya szorosan kapcsolódik a vállalkozói tevékenységhez. Ez gátolja a gazdaság dinamizmusát és hozzájárul a gazdasági növekedés lassulásához. 

A szűkülő munkaerő-állomány növekvő költségvetési terhet eredményez (Forrás: Economist Intelligence Unit)

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a nyugati és legfőképp Washingtonból tudatosan sugárzott narratíva, miszerint a demográfiai problémák (amelyek legalább annyira érintik a Nyugatot mint Kínát) erodálni fogják az ázsiai ország gazdasági és geopolitikai hatalmát az egyensúlyt kibillentve, túlzónak tűnik.

Ez felhívja Peking figyelmét, ha az elöregedés és a természetes fogyás rövid távon nem is jelent olyan problémát, ami erodálja a hatalmát, közép- és hosszú távra mindenképp fel kell vázolnia egy stratégiát, konkrét cselekvési tervet a 2050 utáni időszakra. 

Ez azt jelenti, hogy a világ többi részének fokozódó versenyre kell számítani, hiszen Kína lehetőségei a világszínpadon való fellépésre nem zárulnak be egyhamar.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons