Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

A Perzsa-öböl és annak kulcsállamai, így Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – amelyek az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjai is – az utóbbi években fokozták az együttműködésüket Afrika különböző országaival a gazdasági diverzifikáció és a regionális befolyás növelésének nem titkolt céljával. 

Annak ellenére, hogy az afrikai államok pozitívan értékelik Doha, Rijád és Dubaj növekvő érdeklődését, tapasztalhatók súrlódások a bilaterális kapcsolatokban többek között a kormányzás értékei, az emberi jogi visszaélések, valamint a természeti erőforrások feletti ellenőrzés terén, nem beszélve a Perzsa-öböl és Szubszaharai Afrika területén zajló regionális konfliktusoktól való aggodalmakról. 

A Perzsa-öböl egy geostratégiailag érzékeny, de annál fontosabb helyen terül el (Forrás: dreamstime)

A motivációk nem mindig találkoznak 

Az öböl országainak motivációja elsősorban a geopolitikai befolyás kiterjesztése és a befektetések fellendítése. Ezek nem minden helyen találkoznak az afrikai államok céljaival, amelyek elsősorban különböző fejlesztéseikhez keresnek segítséget, de a regionális konfliktusokhoz való támogatásszerzések is sokat nyomnak a latban: ilyen például az évek óta húzódó dél-szudáni polgárháború vagy az Etiópia és a Tigré Népi Felszabadítási Front konfliktusa.

Ugyanezek az országok már az Afrika dekolonizációja utáni évtizedekben is igyekeztek felmelegíteni a kapcsolatokat, de azok éppen a koronavírus-világjárvány miatti gazdasági anomáliák végett váltak szorosabbá. 

Mohamed bin Szalmán, szaúdi trónörökös (Forrás: flickr)

Ha a gazdasági motivációkat nézzük, akkor Doha, Rijád és Dubaj prioritásai között szerepel az import diverzifikációja és az élelmiszer-biztonság mellett az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.

Az élelmiszer-biztonság elsősorban Rijád és Dubaj számára fontos, mivel jó ideje élelmiszerimportra szorulnak, amelyet a pandémia alatt felfutó infláció tovább erősített – így főként olyan afrikai országokkal igyekeznek erősíteni a bilaterális kapcsolataikat, amelyek segítségükre lehetnek az alapvető élelmiszerek beszerzésében, nevezetesen Egyiptommal és Szudánnal.

Megnyílt a lehetőség a diverzifikációra az olajárak csökkenése következtében más ágazatokban is, például a kritikus nyersanyagok terén, amelyekben Afrika egyébként is bővelkedik. A kapcsolatok felmelegedésének a jele, hogy az elmúlt 20 évben dinamikusan növekedett az öböl országaiba a fekete kontinensről származó munkaerő toborzása, és ma már a GCC országainak a munkaerejét 90 százalékban bevándorlók teszik ki, ezen belül is dominánsak az Afrikából érkezettek.  

A Perzsa-öböl államai a gazdasági érdekeltségeken túl igyekeztek aktívan szerepet vállalni az afrikai biztonsági együttműködés megteremtésében, miután a délről érkező migráció biztonsági kockázatot jelent számukra: leginkább attól tartanak, hogy különböző dzsihádista csoportok szivárognak be Afrikából az országukba, ezért valamiféle kontrollt igyekeztek gyakorolni. Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek van a legaktívabb katonai jelenléte a térségben, mindkettő 2015 óta jelentősen mértékben bővítette katonai bázisait a Vörös-tenger partjainál. 

A diplomácia színterén is a kapcsolatok felmelegedéséről számolhatunk be, hiszen több öböl menti állam igyekezett aktív béketeremtő szerepet játszani számos afrikai regionális konfliktusban.

Erre jó példa, hogy Katar 2018-ban közvetített az Etiópia és Eritrea közti tárgyalások során, és jelenleg ugyanezt a pozíciót vette fel Szudán és Szomália szembenállása során.

Emellett Katar soft power befolyása is erősödött az elmúlt években, miután az ottani székhellyel működő Al Jazeera hírcsatorna elnyerte az afrikai országok bizalmát.

De ha a diplomácia szegmenst nézzük, akkor különösen Rijád közeledett a kontinens államai felé, mintegy potenciális szövetségesként pozicionálva magát. Ez könnyen alátámasztható miután Szaúd-Arábia adott otthont az évek óta zajló szudáni polgárháború tárgyalásainak, de azt is lehetne említeni, hogy 2023 novemberében megtartották az első szaúd–afrikai csúcstalálkozót, és az afrikai országok adósságkönnyítése mellett számtalan alkalommal felszólalt. 

A középhatalmak nagy dobása 

Mindez a világpolitika hatalmi dinamikájában az elmúlt években megfigyelhető változás kontextusába illeszthető.

A Perzsa-öböl és az afrikai országok közti kapcsolatok felélénkülése a hegemón Egyesült Államok által 1990 óta uralt unipoláris világrenden való repedéseket jelzi, amely elvezet minket egy régi-új multipoláris világrend kialakulásához.

Azért érdemes hangsúlyozni a multipolaritás régi-új jellegét, mert ha végigtekintünk a világtörténelmen, akkor az egyes korszakokban döntően multipoláris struktúráról beszélhettünk – a hidegháború bipolaritása, majd az azt követő unipoláris világrend inkább egy sajátos történelmi helyzet eredményének tulajdonítható.

A történelem során nem sokszor beszélhettünk egy vagy két hegemón szereplőről.

Ahogy fokozatosan a multipolaritás felé haladunk, egyre nagyobb szerepe lesz a regionális, avagy középhatalmaknak, amelyek nem köteleződtek el egyértelműen sem a Washington, sem a Peking által meghatározott blokk felé.

Ezeket a középhatalmakat mi, a Makronóm Intézetben ingaállamoknak neveztük el és 7 ilyet azonosítottunk, köztük a Perzsa-öböl régiójából idesoroltuk Szaúd-Arábiát, Afrikából pedig a Dél-afrikai Köztársaságot. Ezek mellett az ingaállamok táborát erősítik az olyan középhatalmak, mint Kazahsztán, Törökország, India, Indonézia és Brazília. 

Érdemes kitérni arra, hogy az érintett országokat a szakmai körökben elterjedt hintaállam kifejezés helyett a Makronóm Intézetben ingaállamokként azonosítottuk, aminek az az oka, hogy miközben a hidegháború alatt a hintaállamok csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyensúlyozhattak, a XXI. század ingaállamainak egy multipoláris nemzetközi térben jóval nagyobb a szabadságuk és az „ingaszerű” mozgási képességük.

Ez a hét állam fejlettségében, kihívásaiban ugyan különböző, viszont számos olyan aspektusban hasonlít, amely lehetővé teszi a globális szerepvállalását.

Ilyen a globális értékláncok kritikus szakaszaiban való versenyelőnyük, a jelentős saját tőke mozgósítása, arról nem is beszélve, hogy a külföldi befektetések számára is különösen ígéretes célpontnak számítanak, de akár a politikai vezetőik nemzetközi rendről alkotott víziójának szolgálatába is állíthatják a gazdaságukat.

Az ingaállamok mélyebb ismerete segíthet a globális dél államaival való hatékony együttműködés kialakításában.

Ezeknek az országoknak nincs egységes ideológiai hátterük, ugyanakkor közös bennük, hogy pragmatikus hozzáállásuk segíti a külpolitikájukat.

Az ingaállamok motivációi és a világgazdaságban betöltött szerepük megismerésével Magyarország számára is számos új lehetőség nyílik: hazánk a keleti és nyugati tőke találkozási pontjaként jelentősen profitálhat az új, átalakuló világrendből. 

Ebbe a kontextusba illeszthető be az öböl államai és az afrikai országok közti kapcsolatok felfutása. 

Tudatos BRICS-bővítés 

A Perzsa-öböl hatalmainak készséges partnerekre van szükségük, és erre az afrikai államok alkalmasak, hiszen azok az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal vagy a korábbi gyarmati hatalmakkal, például Franciaországgal és az Egyesült Királysággal fennálló kapcsolatokon túlmutató befektetéseket és kapcsolatokat keresnek. Erre kiváló példa a 2006-ban alapított, Brazília, Oroszország, India és Kína által alkotott BRIC csoport, amely 2009-ben a Dél-afrikai Köztársasággal, majd 2023-ban számos afrikai és Öböl-menti hatalommal, így Etiópiával, Egyiptommal, Iránnal, Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel bővült: tehát ezek az érdekcsoportok a globális színtéren közelednek egymáshoz. 

A beruházási lehetőségek most különösen fontosak az afrikai országoknak, mivel számos problémával egyszerre szembesülnek: adósságtörlesztés, a kínai befektetések csökkenése, a pandémiás, majd az orosz–ukrán háború okozta főként gazdasági aspektusú anomáliák, illetve a nagyarányú fiatal népesség gazdasági lehetőségeinek javítása, hogy ne vándoroljanak el.

Ezeket a gondokat első körben Rijád ismerte fel és próbálja kihasználni az afrikai országok szorult helyzetét, miközben Kína és az USA oldalválasztásra kényszeríti a kontinens államait a bomladozó unipoláris világrend keretein belül – mindezt Afrikában is érzékelik, de nincs meg a kellő mozgásterük az ellenálláshoz. 

A kockázatokra is érdemes figyelni 

Az öböl menti és az afrikai országok közti kapcsolatok abból a szempontból kikezdhetők, hogy a rövid távú előnyöket helyezik előtérbe a hosszú távú következmények ellenében, és nincs garancia arra, hogy ezek a gazdasági megállapodások tartós előnyökkel kecsegtetnek a fekete kontinens számára. 

Lábra keltek olyan hírek is, miszerint az öböl menti országok és Afrika közötti kitermelőipari partnerségeket pénzmosásra használják fel, ami a tiltott finanszírozást és a csempészhálózatokat táplálja. Zimbabwéból egy ún. aranymaffia állítólag több millió dollár értékű aranyat csempészett ki, és a bevételt Dubajon keresztül mosta tisztára, ezzel gazdagítva az elitet, és segítve az országot a nyugati szankciók kijátszásában.

Az afrikai kormányokat azért is bírálták, mert az emírségekbeli vállalatoknak adott nagy földbérletekkel nem voltak átláthatók vagy azokba nem vonták be a közösséget.

Az ilyen megállapodások veszélyeztethetik a helyi közösségek élelmezésbiztonságát, és ez egy újabb példa arra, hogy az afrikai országok viselik a legkevésbé általuk okozott éghajlati válság súlyát.

A másik súrlódási pont az afrikai bevándorlókkal szemben tanusított állítólagos bánásmód az öböl menti országok részéről: nevezetesen az embertelen munkakörülményekről van szó, ami nyilvános kampányokat eredményezett, azt remélve, hogy ezzel kellő nyomást gyakorolhatnak az afrikai nemzetek kormányaira, és síkra szállnak a külföldi állampolgáraik védelme érdekében. 

Egy 2022-ben az öbölben élő kenyai migránsok körében végzett felmérés szerint 99 százalékukat a beszámolók szerint bántalmazták a munkaadóik. Az Ádeni-öblön keresztül vándorló afrikaiak elleni erőszak, beleértve több száz etiópiai migráns szaúdi biztonsági erők általi megölését, szintén felháborodást váltott ki. 

Bár az öböl országai béketeremtőként próbálják magukat pozicionálni, az afrikai konfliktusok eszkalálásában is van szerepük. A biztonsági megállapodások és az etióp, szomáliai és szudáni harcosoknak történő fegyvereladások miatt olyan vádak fogalmazódtak meg, miszerint a Perzsa-öböl térségén belüli rivalizálás proxyháborúkon keresztül zajlik Északkelet-Afrikában. 

Mindezek ellenére a Perzsa-öböl és az afrikai országok kapcsolata valószínűleg tovább erősödik az elkövetkező időszakban, aminek a fő oka, hogy a vízhiányos sivatagi államok a súlyosbodó éghajlatváltozás közepette igyekeznek biztosítani az élelmiszer-ellátást, és a tiszta energiára való átállás globális törekvése keretében megvédik az olajra éhes piacokat. 

Az USA és a nyugati blokk jó ideje kötődik a Perzsa-öböl térségéhez, különösen Rijádhoz és Dubajhoz, így a Nyugat nem ellenezte, amikor az öböl országainak a befolyása növekedni kezdett, annak ellenére sem, hogy Washingtonban egyre nagyobb aggodalmat kelt Iránnak az afrikai ügyekben játszott kiterjedt szerepe. 

Amerikai érdek is az öböl menti országok afrikai közeledése 

Különböző jelentések láttak napvilágot, miszerint az Egyesült Államok még a színfalak mögött is segít az öböl országainak az afrikai gazdasági megállapodások közvetítésében.

Ennek az oka, hogy a nyugati hatalmak több afrikai ásványkincset akarnak biztosítani maguknak.

Mivel egyrészt azokra szükség van a zöldátálláshoz szükséges technológiákhoz és a kapcsolódó iparágakban is kritikus a jelentőségük, másrészt így akarják csökkenteni Oroszország, illetve Kína befolyását, és előmozdítani a jó kormányzást. 

Az idén októberben megrendezendő éves BRICS-csúcs lesz a blokk első olyan találkozója, amelyen az új öbölmenti és afrikai tagok is részt vesznek, és amely ideális terep lehet a régiók közötti szorosabb együttműködésre. Mind az afrikai, mind az öböl menti országok szeretnék előmozdítani a prioritásaikat a globális tárgyalásokon, és valószínűleg meg fogják találni a módját, hogy együttműködjenek az immár kibővített blokk keretein belül. 

Kapcsolódó:

Borírókép: flickr