Az építőipar nemcsak az irodák, a lakások, a kórházak és az infrastruktúra megteremtésében játszik kulcsszerepet, hanem az egész gazdaság és társadalom jövőjének az alakításában is. A McKinsey friss elemzése szerint ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátási célokat, elengedhetetlen, hogy az iparág képes legyen megvalósítani az ehhez szükséges projekteket, beleértve a megújuló energiaforrások, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tevékenységek és az épületszigetelés fejlesztését. 

Az építőipar így jelentős növekedés küszöbén állhat: az előrejelzések szerint a globális építési kiadások a 2023-as 13 ezermilliárd dollárról 2040-re 22 ezermilliárdra emelkednek, ami 3,2 százalékos éves emelkedés. Bár ez nem gyorsabb, mint az elmúlt két évtized gyors, Kína által vezérelt növekedése, az ázsiai nagyhatalmon kívül az iparágnak meg kell dupláznia a bővülési ütemét (1,3-ról 2,7 százalékra), hogy teljesíteni tudja a 2040-re vonatkozó előrejelzéseket. 

A kereslet egyértelmű, de az, hogy az építőipar hogyan fogja mindezt kielégíteni, már korántsem az.  

Az ágazatból hiányoznak a megfelelően képzett munkavállalók, és a gazdasági munka termelékenysége (az egy ledolgozott órára jutó gazdasági hozzáadott érték) a technológiai fejlődés és az egyes vállalatok erőfeszítései ellenére évtizedek óta stagnál világszerte. A kibocsátás esetleges elmaradása jelentős akadályokat gördítene az országok gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzései elé, és akadályozná az őket abban, hogy például a növekvő városi népesség kritikus szükségleteit kielégítsék, vagy olyan társadalmi célokat érjenek el, mint a megfizethető lakhatás és a nettó nulla kibocsátás. 

A termelékenységi szakadék mélyül 

Az építőipar továbbra is a világ egyik legnagyobb iparága. Ahogy említettük, tavaly 13 ezermilliárd dollár értékű bruttó éves kibocsátás jutott az építési projektekre világszerte, ami a globális bruttó kibocsátás 7 százaléka. Az előrejelzések szerint 2040-re az iparág mintegy 70 százalékkal nőhet, de a mérnökök és az építőipari vállalkozások a világ számos részén már ma is küzdenek a jelenlegi projektportfólió teljesítésével.  

Már most munkaerőhiánnyal szembesülnek az olyan kritikus munkakörökben, mint a mérnökök, a szakmunkások és a projektmenedzserek, és nincs arra utaló jel, hogy a rövid távú munkaerőpiac lépést tudna tartani a kereslettel. 

Ezért a termelékenység növelése szükséges ahhoz, hogy az iparág ugyanannyi vagy kevesebb emberrel tudjon projekteket megvalósítani. Ez anyagi lehetőséget teremtene az építőipari vállalatok számára a bérek emelésére, a jobb eszközökbe és gyakorlatokba való befektetésre. 

Miért nem sikerült eddig az áttörés? 

Az építőipar lemaradó termelékenysége nem ma kezdődött: az elmúlt két évtizedben mindössze 10 százalékkal nőtt globálisan, szemben a teljes gazdaság 50 és a feldolgozóipar 90 százalékos bővülésével. A legfejlettebb gazdaságokban, mint az Egyesült Államok és Európa, gyakorlatilag nem történt előrelépés. Kína ugyan jelentős javulást mutatott, de ez sem volt elegendő a globális átlag felhúzásához. Például 2000 és 2021 között az építőipar termelékenységének az éves növekedési üteme Kínában 4 százalék volt, míg a globális átlag mindössze 1, az Egyesült Államokban pedig évi 2 százalékos negatív növekedés volt tapasztalható. 

Az alacsony termelékenységi növekedéssel összefüggésben az építkezés az általános infláción felül évente 1–3 százalékkal drágult világszerte.  

Európában 2015 és 2023 között az építési költségek 36, az Egyesült Államokban pedig a nem lakossági építési árak 52 százalékkal emelkedtek. 

Emellett az építőipar lassú technológiai adaptációja, a munkaerőhiány és a komplex projektek által okozott kockázatok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az iparág nem tudott lépést tartani a termelékenységi növekedés igényeivel.  

A munkaerőhiány és a termelékenységi kihívások: hol a megoldás? 

A stagnáló termelékenység mellett az építési kibocsátás növelésének a módja az lenne, ha több embert vennének fel, de a jelenlegi munkaerőpiac sok gazdaságban ezt a lehetőséget lesöpörte az asztalról, ezáltal hozzájárult az építési költségek eszkalálódásával kapcsolatos aggodalmakhoz. 

Az építőipar 2020-tól a globális munkaerő mintegy 8 százalékát foglalkoztatta. Az Egyesült Államokban a szektorban az átlagos betöltetlen álláshelyek száma 2017 és 2023 között majdnem megduplázódott, az iparág egészében 200 ezerről 380 ezerre nőtt. 

A munkaerőhiány mellett a nyugdíjazás, a rövidebb munkaciklusok és a tehetségekért folyó verseny is az építőipari munkaerő szaktudásának és tapasztalati szintjének csökkenéséhez vezetett. A Világgazdasági Fórum jelentése szerint az építőipari és kapcsolódó szakmák azon legnagyobb tapasztalattal rendelkező pozíciók közé tartoztak, amelyekben munkaerőhiány volt az Európai Unióban. A szektor munkaerő-demográfiai összetétele is az idősebb korosztályok felé tolódik el, ami arra utal, hogy az építőipari munkaerő szakértelme csökken, ahogy ez a demográfiai csoport nyugdíjba vonul. 

Csak az Egyesült Államokban az építőiparban dolgozók 41 százaléka várhatóan 2031-ig nyugdíjba vonul. Az Egyesült Királyságban pedig emiatt az ágazat várhatóan a munkaerejének mintegy negyedét veszíti el a következő 15 évben. 

2040-ig tekintve a kilátások aligha biztatók. A fejlett gazdaságokban – és Kínában – az általános munkaerő-előrejelzések közel nullát mutatnak, vagy negatívak az elöregedés miatt. És bár számos gazdaság megmutatta, hogy lehetséges növelni az építőipar részesedését a teljes munkaerőből, ez sokkal nehezebb jelentős nemzetközi bevándorlás (mint például Ausztráliában) vagy a gazdaságokból a városokba irányuló belső migráció (mint például Kínában és Indiában) nélkül. 

A jövő kihívásai: mi lesz, ha nem sikerül változtatni? 

A stagnáló termelékenység és a lassú vagy negatív munkaerő-növekedési előrejelzések jelenlegi pályáján az építőipar termelékenysége 2040-ig kumulatívan 40 ezermilliárd dollárral maradhat el a kereslettől. 

Egy optimistább forgatókönyv szerint, feltételezve, hogy az országok az elmúlt 20 év trendjén felül évi 1 százalékkal tudják növelni az átlagos termelékenységet, és hogy a munkaerő megfelelően bővül, az építésre fordítandó kumulatív kiadások teljesíthetők, ami azt mutatja, hogy ha a szektor termelékenysége javítható, a jövőbeli igények kielégíthetők, ami megerősíti, hogy az országoknak haladéktalanul el kell kezdeniük a termelékenység növelését. 

Az építőipar más ágazatok számára alapvető és működésüket lehetővé tevő szerepe miatt az ágazat kapacitásának a korlátjai messzemenő hullámhatásokkal járnának.  

A nettó nulla átmenet késedelmet szenvedhet, a növekedési ambíciók elhalaszthatók és az országok nehezen tudnák kielégíteni lakosságuk infrastrukturális és lakhatási igényeit. 

Ezek a kihívásoknak  jelenleg is megvannak, és súlyosbodhatnak. A lakásépítés üteme ugyanis sok gazdaságban jóval elmarad a szükségletektől. A közösségi infrastruktúra biztosítását pedig veszélyezteti, hogy a komplex projekteket nehéz időben és a tervezett költségvetésen belül megvalósítani. A félvezetőipar az építőiparban tapasztalható hiányosságok megoldásától függ, míg sok projektnek nehézséget okoz a megfelelő szakemberek megtalálása. Az Egyesült Államokban a Bloomberg által idézett példa szerint egy 40 milliárd dolláros arizonai chipgyár 2024 végén kellett volna, hogy üzembe álljon, de a szakképzett munkaerő hiánya miatt azt 2025-re halasztották. 

Az ágazati erőfeszítések kudarca 

Bár az ágazaton belüli hangulat azt sugallja, hogy jelentős erőfeszítéseket tettek a termelékenység javítása érdekében, az eredmények nem ezt mutatják. Sok építőipari cég vezérigazgatója értetlenül áll az adatok előtt: úgy érzik, hogy mivel több kezdeményezést is elindítottak, és a saját vállalataiknál javulást látnak, az iparág egészének is fejlődnie kell. 

A 2017-es McKinsey-jelentés az építőipar termelékenységéről beszámol az alacsony termelékenység okairól, amelyek közül sok ma is érvényes.  

Például az építési tervezésben a kevésbé hatékonyságot a szabványosítás hiánya, a tervezés és az építés közötti jelentős súrlódás okozza. Ezeket a problémákat súlyosbítja az iparág azon tendenciája, hogy egyedi megoldásokat kínál, ami akadályozza a moduláris elemek bevezetését, és 2000 óta az ágazat iparosodásának a lassulásához vezetett. 

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szektorban az elmúlt évtizedekben lassúnak bizonyult a technológia átvétele.  

Korábban az építőipari vállalatok az árbevételük átlagosan kevesebb mint 1 százalékát költötték digitalizációra, ami kevesebb mint egyharmada annak, ami az autó- és a repülőgépiparban megszokott. 

Vannak azért biztató jelek: 2020 óta az építészeti, mérnöki és építőipari (ÉME) ágazatban a technológia iránti érdeklődés az előző három évhez képest megnőtt. A McKinsey elemzése szerint 2020 és 2022 között a kockázatitőke- és magántőkealapok 50 milliárd dollárt fektettek be az ÉME-technológiákba világszerte – 85 százalékkal többet, mint az előző három évben, és az átlagos tranzakcióméret is megduplázódott 2017 óta. Ez a több technológiai beruházás azonban még nem vezetett a termelékenység növekedéséhez. 

Ha kilenc, széles körben tárgyalt technológiai innovációt vizsgálunk az építőiparban, a már bevettebbek nagyrészt a kontroll fokozására vagy a tervezésre, a biztonságra és az új anyagok használatára összpontosítanak, és kevésbé a közvetlen munkaerő-termelékenységre. A két, széles körben alkalmazott technológia főként a jelenlegi folyamatokat digitalizálja (például a digitális dokumentumkezelés és az épületinformációs modellezés), illetve az adatok jelentését és nyomon követését végzi (például nyomkövető érzékelőkön keresztül). Bár ezek lényegesen javíthatják a termelékenységet (például a tervezés és annak javításával, vagy az átdolgozás csökkentésével), jellemzően még nem olyan módon alkalmazzák őket, hogy azok alapvetően átalakítanák a dolgozók többségének a munkavégzését. 

Hogyan lehet kilábalni a termelékenységi válságból? 

Az iparág vezetőinek fel kell készülniük arra, hogy a változások bevezetése nem lesz egyszerű, de a hosszú távú előnyök miatt elengedhetetlen. Az iparági termelékenység javítása nemcsak az iparág növekedéséhez járulhat hozzá, hanem a társadalom és a gazdaság egészének fejlődéséhez is. 

A szektor termelékenységi kihívásainak megoldása már nem halogatható tovább. Az iparág vezetőinek fel kell ismerniük, hogy a termelékenység javítása elengedhetetlen a jövőbeli növekedés és fenntarthatóság biztosításához.  

A megfelelő technológiai innovációk bevezetésével, a munkaerő fejlesztésével és az iparági együttműködés erősítésével az építőipar képes lesz megfelelni a jövő kihívásainak, és megteremteni azokat az alapokat, amelyekre a globális gazdaság és társadalom építhet. 

Az iparági együttműködés fontossága: közös erőfeszítések a siker érdekében 

A szektorban a változások hatékony végrehajtása nem lehetséges a szereplők közötti együttműködés nélkül. Az iparági szereplők – a tervezőktől a kivitelezőkig, a beszállítóktól a megrendelőkig – közötti együttműködés kulcsfontosságú lesz a termelékenység javításában. A szállítói ökoszisztémák fejlesztése és a projektpartnerek közötti bizalom erősítése lehetővé teszi a hatékonyabb munkavégzést, a tudásmegosztást és az innovációk gyorsabb elterjedését. 

A megbízható partneri kapcsolatok kialakítása és fenntartása segít abban, hogy az iparág résztvevői közös célok mentén dolgozhassanak, és ez hozzájárul a termelékenység növeléséhez. A szorosabb együttműködés emellett lehetővé teszi a jobb tervezést és a források hatékonyabb felhasználását, ami hosszú távon csökkenti a költségeket és javítja a projektek minőségét. 

Technológia a középpontban: innovációk a termelékenység szolgálatában 

A technológiai innovációk bevezetése az építőiparban elengedhetetlen a termelékenység növeléséhez. A generatív mesterséges intelligencia, az előre gyártás, valamint az ellátásilánc-piacterek olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek alapjaiban változtathatják meg a tőkeigényes projektek végrehajtásának módját.  

Az építőipari vállalatoknak el kell mozdulniuk az úgynevezett „csillogó tárgyak”, például a drónok vagy a felügyeleti szoftverek irányából, és olyan technológiákba kell befektetniük, amelyek közvetlen hatással vannak a termelékenységre. 

A technológiai eszközök megfelelő alkalmazása nemcsak a projektek hatékonyságát növelheti, hanem lehetőséget adhat a munkafolyamatok átalakítására is. A digitalizáció, az automatizáció és az adatalapú döntéshozatal mind olyan terület, amelyben az iparág jelentős előrelépést érhet el, ha a technológiai fejlesztések bevezetése során a termelékenység javítása áll a középpontban. 

Az emberi tényező: a munkaerő fejlesztése és megtartása 

A szektor munkaerőpiaci kihívásai komoly akadályt jelentenek a termelékenység növelésében. Az iparágnak sürgősen szembe kell néznie az elöregedő munkaerő problémájával, és meg kell találnia azokat a módszereket, amelyekkel vonzóbbá teheti a szakmát a fiatalabb generációk számára. A munkaerő folyamatos képzése, a gyakornoki programok és a technológia által támogatott tanulási utak mind olyan eszközök, amelyekkel az iparág biztosíthatja, hogy a dolgozóknak meglegyenek a szükséges készségei és tapasztalata. 

Az iparági vezetőknek fontos szerepük van abban, hogy ösztönözzék a munkaerő folyamatos fejlődését és megtartását. A megfelelő képzési programok kialakítása és a karrierlehetőségek bővítése segíthet abban, hogy e szektor vonzóbbá váljon a tehetségek számára, ami hosszú távon hozzájárul a termelékenység növeléséhez. 

Az építőipar jövője: hosszú távú stratégiák a sikerhez 

Az építőipar előtt álló kihívások komoly változásokat igényelnek, amelyek hatalmas lehetőségeket rejtenek magukban. Az iparág vezetőinek most kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek biztosítják, hogy az építőipar képes legyen megfelelni a jövőbeli igényeknek. A termelékenység növelése nemcsak a társadalmi és gazdasági célok eléréséhez szükséges, hanem az iparág fennmaradásának a záloga is. 

A szektor jövője azokon az innovációkon, együttműködéseken és munkaerő-fejlesztési stratégiákon múlik, amelyeket ma vezetnek be. Az iparágnak meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy átformálja a saját működését, és ezzel hozzájáruljon egy fenntarthatóbb, versenyképesebb, hatékonyabb jövő megteremtéséhez. 

(Források: McKinsey; World Economic Forum)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime