Az India és Kína közötti kapcsolatok javulásának közelmúltbeli jelei, mint például a határvitákról szóló tárgyalások előrehaladása és a kínai befektetésekkel szembeni nyitottabb hozzáállás, inkább taktikai váltásra utalnak, mint az indiai geopolitikai stratégia alapvető átrendeződésére – írja a Capital Economics egy jegyzetében. 

A világ két legnépesebb országa közötti változó kapcsolatok megerősítik a feltörekvő piacok (EM) szélesebb körű stratégiáját, miszerint egyre inkább a kínai befektetéseknek udvarolnak, hogy megerősítsék pozícióikat a fejlődő világgazdaságban, még akkor is, ha továbbra is a Nyugat felé hajlanak. 

A hidegháború korszakával ellentétben, amikor a világ két ideológiai táborra, a szocializmusra és a kapitalizmusra oszlott, az 1990-es évek eleje óta mindenki „kapitalista”. Ahogy azonban a vezető feltörekvő piacok az elmúlt három évtizedben fejlődtek, geopolitikailag is elkezdtek erősödni, és ez feszültségekhez vezetett. A Capital Economics ezt korábban úgy jellemezte, hogy  

a világ széttöredezett, az országok két csoportba tömörültek, amelyek középpontjában az USA és a kínai–orosz szövetség áll. 

És vannak a semlegesek 

Ebben az új világban India történelmileg „stratégiai autonómiára” törekedett, és igyekszik semleges, el nem kötelezett pozíciót tartani, de a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyre inkább a Nyugathoz igazodik, amit a biztonsági aggodalmak és a gazdasági lehetőségek egyaránt vezérelnek – állítja Shilan Shah, a Capital Economics feltörekvő piacokért felelős helyettes vezető közgazdásza. 

A Kínával a Himalájában régóta fennálló határviták, különösen a 2020-ban kiéleződött feszültségek Indiát egyre óvatosabbá tették északi szomszédjával szemben. Emellett az USA jelentős friendshoring-lehetőségeket kínál a globális ellátási láncok eltolódásával, különösen az olyan ágazatokban, mint a mobiltelefon- és a félvezetőgyártás, ahol a világ legnépesebb államának a globális piaci részesedése ugrásszerűen megnőtt. 

A közelmúltban azonban India mind Oroszország, mind Kína felé közeledett, dacolva a nemzetközi nyomással, amely Moszkva páriává tételére irányul.  

Narendra Modi júliusban Moszkvában járt, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnök szívélyesen fogadta, és hosszú távú olaj-, illetve műtrágyaszállítási megállapodásokról tárgyaltak. Az indiai miniszterelnök elhárította a Nyugat visszafogott kritikáját moszkvai látogatása miatt, hangsúlyozva, hogy országa legjobb érdekei szerint fog cselekedni, függetlenül attól, hogy ezt Nyugaton hogyan ítélik meg. 

 

Hasonlóképpen, úgy tűnik, az indiai politikai döntéshozók nyitottak az ország gazdaságának gyors fejlődését elősegítő kínai befektetések fokozásának gondolata iránt, ami szintén a Pekinggel való kapcsolatok javulásához vezet. 

A közös érdek fátylat borít a múltra 

Oroszország ukrajnai háborúja és az ebből eredő szélsőséges szankciók másik következménye az volt, hogy a globális dél országai közelebb kerültek egymáshoz, mivel a világ vezető hatalmainak növekvő agressziójával szemben egyfajta biztonságot keresnek. Ez a változás a tavalyi G20-csúcson és a bővülő BRICS+-csoportban is megmutatkozott, de nem korlátozódott erre a kettőre. 

Kína és India is jelezte, hogy hajlandó megoldani a határkérdéseiket, és öt „ütközőzónát” hoztak létre, ahonnan kivonták a csapatokat és megszüntették az őrjáratokat, ami az együttműködés ritka pillanatát jelzi.  

Nem csak a hó, a feszültség is olvadásnak indult a Himalájában 

Ha egy indiai diplomatát megkérdezünk a Kínával való kapcsolatokról, egy jól begyakorolt mantrát fog ismételgetni: addig nem lehet visszatérni a normális kerékvágásba, amíg a vitatott himalájai határon nem áll helyre a béke. A két ország viszonya továbbra is feszültségekkel terhelt, különösen a határkérdés miatt, ami 2020 óta mélyítette a köztük lévő szakadékot. Azonban az utóbbi hónapokban egy csendes, de jelentős elmozdulás történt a határ stabilitása és a kereskedelmi kapcsolatok erősítése terén, mivel India egyre inkább függ a kínai technológiától és beruházásoktól az ipari igényei kielégítése érdekében. Narendra Modi miniszterelnök retorikájának enyhülése és a kínai diplomaták aktívabb jelenléte Indiában mind azt jelzi, hogy a két ország próbálja elkerülni a további eszkalációt. India Kína iránti gazdasági függősége tovább nőtt, különösen az elektronika, a gépek és a vegyi anyagok importjában, miközben a kínai cégek egyre nagyobb szerepet játszanak a szomszédos ország iparában, például az elektromos járművek gyártásában. A 2023–24-es pénzügyi évben Kína megelőzte az Egyesült Államokat, és visszaszerezte India első számú kereskedelmi partnerének pozícióját. India Kínából származó importja 102 milliárd dollárra nőtt (ez mintegy 56 százalékkal több, mint 2020-ban) a teljes 118 milliárdos kétoldalú kereskedelemből.  

Ami még szembetűnőbb, hogy 2023-ban Kína volt India legnagyobb forrása a főbb ipari termékek tekintetében mintegy 30 százalékkal olyan kategóriákban, mint az elektronika, a gépek, az autók, a vegyi anyagok és a textíliák – derül ki a újdelhi székhelyű Global Trade Research Initiative agytröszt friss tanulmányából. E szerint India Kínától való függősége az elektronikai, a távközlési és at elektromos termékek importjában a legnagyobb, 39 százalékos. A második helyen a gépek álltak 38 százalékkal.

Bár a diplomáciai kapcsolatok továbbra is érzékenyek, és India igyekszik szorosabb katonai kapcsolatokat kiépíteni az Egyesült Államokkal és Oroszországgal Kína ellensúlyozására, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok valószínűleg tovább fognak erősödni. Ezt tükrözik az indiai–kínai közös vállalkozások, amelyek az indiai kormány által támogatott iparágakban, például az elektromos járművekben és a mobiltelefon-gyártásban működnek. Mindezek ellenére a kabinet és az ország üzleti vezetői számára kihívást jelent az egyensúly megtartása a Kína elleni katonai védelmi szükségletek és a gazdasági függőség között, különösen a kínai technológia magas költségei miatt. 

Továbbra is semleges 

Újdelhi tehát megváltoztatta a véleményét a nagyobb kínai ipari beruházások befogadásával kapcsolatban.  

Egy évvel ezelőtt például még megakadályozta a BYD kísérletét, hogy elektromosjármű-gyárat hozzon létre Indiában. 

India éves gazdasági felmérése megjegyezte, hogy „a fejlődő országoknak ki kell találniuk, hogyan tudják fellendíteni a hazai gyártási kapacitásokat, ami néha a kínai befektetések és technológia közreműködésével oldható meg” – ezt nemrégiben Nirmala Sitharaman pénzügyminiszter is megerősítette. 

„Egyesek szerint ezek a fejlemények India geopolitikai orientációjának eltolódását jelzik. Ez nem ismeretlen: az elmúlt néhány évben számos feltörekvő ország, köztük Szaúd-Arábia és Dél-Afrika, a saját stratégiai érdekeit szem előtt tartva Kína befolyási szférája felé mozdult el” – mondja Shilan Shah. 

Bár egyes megfigyelők szerint ezek a lépések India geopolitikai orientációjának eltolódását jelzik, Shah szerint ez az értelmezés korai.  

A határtárgyalások kimenetele továbbra is kétséges, és bármilyen félreértés esetén újra fellángolhat a feszültség a két ország között. Indiát továbbra is aggasztja Kína katonai jelenléte az Indiai-óceánon és a Pakisztánnal kötött szövetsége. Ugyanakkor ugyanilyen bosszús az Egyesült Államok miatt, amely szintén szívélyes kapcsolatokat ápol Pakisztánnal, és felbőszítette Újdelhit azzal, hogy tavaly egy olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében Iszlámábád fejlett F–16-os vadászgépeket kap, ami megerősíti stratégiai autonómiapolitikáját. 

Csakhogy közben India is igyekszik mindenre felkészülni. A Modi és Putyin közötti megbeszélések egy része a fejlett orosz Sz–400-as rakétarendszer megrendeléséről szóltak, amelyet India már kifizetett, de még nem kapott meg, és amelyet a Kínával közös határ mentén kíván telepíteni. Kína válaszként több tucat „határőr-települést” létesített a Himalájában minden átjárható völgy végén, és fizetett az embereknek, hogy odamenjenek és ott éljenek. Ezt részben regionális fejlesztési programként magyarázták, de ez egy úgynevezett passzív korai előre jelző hálózat is lehet, hogy ezáltal megvédje a területet a megszálló erőktől. Ilyen települések a The New York Times nemrégiben megjelent vizsgálata szerint a bhutáni és a nepáli határon is épültek. 

Ezen túlmenően India tagsága a Quad együttműködésben – egy biztonsági párbeszédben, amelyben az USA, Japán és Ausztrália is részt vesz –, valamint a kínai okostelefon-alkalmazásokkal szembeni szigorú politikája megerősíti az ország Pekinggel szembeni folyamatos bizalmatlanságát. 

A két nemzet közötti kapcsolatok enyhe felmelegedése nem vonja kétségbe az USA-val való szövetségkötés előnyeit, különösen a friendshoring kedvező hozadékainak kihasználása terén. Például India globális részesedése a mobiltelefon- és félvezetőexportban továbbra is növekszik, ami aláhúzza az igazodás gazdasági előnyeit. A Kínával való kapcsolata pedig egy szélesebb körű stratégiát tükröz, amely számos feltörekvő országban megfigyelhető, amelyek a gazdasági előnyök maximalizálása érdekében kiegyensúlyozzák a Kínával és a Nyugattal való viszonyukat. Erre jó példa a kínai infrastrukturális beruházások elfogadása Indiában, ami arra irányul, hogy növelje a vonzerejét mint gyártási központ, miközben kezelje a geopolitikai kockázatokat – mondja Shah. 

Vannak más nyertesek is 

Az olyan országok, mint Marokkó és Magyarország, szintén profitálnak a kínai befektetésekből, különösen a zöldtechnológiák és az elektromos járművek terén, miközben szoros gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Európával és az Egyesült Államokkal.  

Magyarországon például megugrott a közvetlen kínai tőkebefektetések (FDI) száma, így hazánk az egyik legjelentősebb kedvezményezett országgá vált világszerte, annak ellenére, hogy alapvetően az Egyesült Államok védelmi szövetségéhez igazodik. 

   

Közép-Ázsiában az Oroszország és Kína között lévő öt állam sokkal óvatosabb, igyekeznek távol tartani Kínát, illetve más befektetőket, és hitelezőket keresnek először, hogy diverzifikálják a kitettségüket, és csak akkor fogadják el a kínai invesztíciót, ha nem találnak más életképes alternatívát. 

Ahogy Kína belföldi növekedése lassul, az ottani cégek valószínűleg továbbra is a tengerentúlon fognak befektetni, a magasabb hozamok iránti igény és a nyugati protekcionista intézkedések megkerülése miatt.  

Néhány feltörekvő ország számára ez nemcsak a tőkebeáramlás, hanem a technológiai és vezetői szakértelem átadásának lehetőségét is jelenti. 

Az egyensúlyozás azonban nagyobb kihívást jelenthet, ha az USA és Kína közötti rivalizálás kiéleződik. „Mindkét félnek udvarolni nehezebbé válhat a feltörekvő országok számára, ha a két nagyhatalom agresszívabbá válik, és arra törekszik, hogy kizárja egymás alapanyagát az ellátási láncaiból. Ha például az Egyesült Államok megakadályozná, hogy bizonyos kínai alkatrészeket tartalmazó termékeket belföldön értékesítsenek, akkor az USA-ba értékesíteni kívánó cégeknek is ugyanígy kellene tenniük” – mondja Shah. 

Vannak arra utaló jelek, hogy ez már most is működik. Indonézia például megpróbálja csökkenteni az új nikkelbányászati projektekbe történő kínai befektetéseket, hogy az USA-ban adókedvezményeket kaphasson. Az Egyesült Államok decemberben „okos szankciókat” vezetett be Oroszországgal szemben is, ahol a Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatal (OFAC) egyre inkább az Oroszországot „kiemelt árukkal” ellátó harmadik országokat veszi célba, és vállalataikat másodlagos retorziókkal fenyegeti. 

„Csak az idő fogja megmondani, hogy ez lesz-e az az irány, amibe ez a száguldás halad. Az biztos, hogy néhány feltörekvő ország számára a nagyobb kínai invesztíciókj most gyümölcsözőbbnek bizonyulhatnak, mint valaha, nemcsak a magasabb tőkebefektetések, hanem a technológiai és menedzseri know-how átadása révén is” – zárja gondlatait Shah. 

(Források: IntelliNews; Atoll Times; Capital Economics; Global Trade Research Initiative; New York Times)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons/Presidential Press and Information Office