Vajon elég a viszonylagos jólét egy választás megnyeréséhez? Az 1992-es Clinton-kampányban megfogalmazott „the economy, stupid” mint sokszor hangoztatott alapelv, azaz hogy a gazdasági kérdések döntik el a választásokat, ma már nem teljesen igaz. A szavazók figyelmét érzelmi és kulturális problémák kötik le, és kiemelkednek az olyan szimbolikus ügyek, amelyek mentén felsorakozva eldönthető egy-egy választás.
Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítója és Mihálovics Zoltán, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Az 1992-es amerikai elnökválasztási kampányban gyökerezik az eredetileg Jim Carville-től származó mondás, miszerint „the economy, stupid”, ami akkor azt jelentette, hogy valójában a gazdasági kérdések döntik el a választásokat. A kampánystratégák ehhez azóta vissza-visszanyúlnak szerte a világon, azonban az utóbbi időszak társadalmi változásai következtében egyre több jel és közvélemény-kutatási adat mutat abba az irányba, hogy pusztán gazdasági kérdésekkel nem feltétlenül lehet egy választást megnyerni.
Nem arról van szó, hogy a gazdasági kérdések már nem érdekelnék az embereket, hiszen számos kutatás alátámasztja, hogy legtöbben a gazdasági teljesítmény alapján árazzák be a választáson induló jelölteket vagy pártokat, de nem olyan arányban, ami választásokat dönthetne el:
az 1992-es kampány óta eltelt időszakban részben a nyugati társadalmak polarizációja okán a gazdasági szféra veszített relatív jelentőségéből, és habár még mindig meghatározó, megfigyelhető, hogy kiemelkedtek bizonyos szimbolikus ügyek (ez logikusan területi egységenként eltérő lehet), amelyek mögött főként a nem elkötelezett szavazók felsorakoznak pro vagy kontra, így ezek dönthetnek el egy választást.
A szimobolikus ügyek mentén való, évtizedes párthűséget felülíró kampánytémáknak az Egyesült Államokban a választási rendszer sajátosságai miatt különös jelentősége van az úgynevezett billegő államokban (swing states), amelyekből választásonként nagyjából maximum 10-et szoktak megkülönböztetni – ez nagyban függ attól, hogy milyen irányú migráció érintette az előző választás óta eltelt 4 évben az adott államot.
Forrás: dreamstime
Sok esetben hagyományosan republikánus irányba szavazó államokat a demokraták szereztek meg (2020 – Georgia), vagy éppen ellenkezőleg: korábban rendszerint demokraták által megszerzett államot nyertek el a republikánusok (2016 – Pennsylvania). Ezekben a billegő államokban különösen felértékelődik a gazdasági kérdéseken belül kiemelkedő szimbolikus ügyek jelentősége, de ez természetesen nem csupán a gazdaság szférájában igaz: más területeken belül is emelkedhetnek ki szimbolikus helyi témák.
A tengerentúlon az elmúlt években ilyen volt például az erkölcsi kérdésekben az abortusz ügye.
Jól látható az elmúlt évek amerikai elnökválasztásaiból, hogy van egy réteg, amely többségében a kertvárosokban él, viszonylag magasan képzett és életkorban nagyjából 18 és 35 közé tehető. Erre a rétegre jellemző leginkább, hogy kifejezetten a szimbolikus ügyek mellé sorakozik fel pró vagy kontra, ezek alapján pozicionálja a szavazatát. Hogy őket melyik nagy párt jelöltje tudja mozgósítani saját helyi kampánya mellett, döntő faktor a választás kimenetele tekintetében, leginkább a billegő államokban.
A kampányoló politikusoknak ezekben a régiókban ezért alaposan fel kell térképezni és azonosítani ezt a társadalmi csoportot, hiszen az egyes billegő államok eltérő demográfiai és társadalmi profillal rendelkeznek, amelyek a migrációs irányok miatt folyamatosan változnak.
Tudni kell tehát egy megalapozott kampánystratégia felvázolásakor, hogy az egyes csoportokat mely kérdések foglalkoztatják. Itt kap jelentőséget az Carville-től származó szlogen.
Lee Drutman amerikai politológus – mint sok szakmabeli – az arányos választási rendszer lelkes támogatója. Drutman újabban podcastokat is készít, és még az év elején publikált egy podcastot And what if it’s not the economy (stupid)? címmel. Ebben lényegében azt vizsgálja, hogy mi történik, ha az évtizedes ökölszabályok – mint hogy a gazdaság helyzete az igazán fontos, vagy az újraválasztásra készülő (inkumbens) jelölt előnyben van – mára nem működnek az amerikai politikában. Drutman podcastja óta pedig számos várható és még több váratlan fejlemény történt az amerikai elnökválasztás kapcsán, de a felvetést sokan tovább- és végiggondolták, legutóbb éppen a The Economist szerzői.
Jim Carville (Forrás: flickr)
A híres „the economy, stupid” mondás az 1992-es Clinton–Bush-kampányhoz kötődik: Jim Carville, Clinton kampánystratégája három tézist szögezett ki a munkatársai elé a falra:
- Változás vagy a megszokott. (Change vs. more of the same.)
- Gazdaság, te hülye! (The economy, stupid!)
- Ne feledjétek az egészségügyet! (Don’t forget healthcare!)
Carville ezt belső használatra szánta, de a középsőből az egész Clinton-kampány fő szlogenje lett, és azóta nem volt olyan elnökválasztás, hogy ne került volna elő. Az 1992-es kampányban bevált ez a szlogen, hiszen Bill Clinton egyértelmű győzelmet aratott a republikánus George H. W. Bush felett, akinek egyébként a választás előtti közvélemény-kutatások szerint jóval stabilabb mutatói voltak, mint Clintonnak.
Carville idén azt nyilatkozta:
Kezdek kételkedni magamban, mert a gazdaság éppen egész jó állapotban van. Csak néha az embereknek idő kell, hogy érezzék.
Egy másik interjúban azért úgy fogalmazott, hogy általánosságban még mindig igaz a tétel, hogy a választást a gazdasági kérdések döntik el, de frusztrálja, hogy Biden elfogadottsága annak ellenére viszonylag alacsony, hogy az infláció mérséklődött, és a munkanélküliség történelmi mélyponton van. Persze azóta Biden visszalépett, az elnökválasztás időpontja gyorsan közeledik, és mértékadó amerikai médiumok is fel-felvetik, hogy a jó makrogazdasági mutatók nem jelentenek feltétlen demokrata győzelmet.
Persze az amerikai választási rendszer (számunkra idegen) sajátosságai miatt igazából nem az számít, hogy a lakosság nagyobb része kire szavaz, hanem hogy a fentebb már említett billegő államokban, és azok közül is a sok elektort küldőkben melyik jelölt győz.
Pennsylvania, a kulcsállam
A The Economist cikke Pennsylvaniából hoz példát. Ez az állam korábban ipari központ volt, jellemzően demokrata többséggel, de 2016-ban Donald Trump nyerni tudott (0,7 százalékkal), majd 2020-ban Biden hozta a győzelmet (1,7 százalékkal). Az állam megszerezhető elektorainak száma a 2020-as felülvizsgálatot követően változik.
Az egyes államok demográfiai profilját időközönként felülvizsgálják, és arányosítják a megszerezhető elektorok számát az éppen aktuális népességszámhoz. Pennsylvániában például a megszerezhető elektorok száma 1964-ben (mikor kialakult a jelenlegi 538 tagú elektori kollégium) 29 volt, de a 2020-as választáson már csupán 20, a most következő elnökválasztáson pedig 19-re csökken, ami egy kongresszusi hely elvesztését is jelenti. Ám a billegő államok sorában még így is ez a legmagasabb szám, ha pedig az összes államot nézzük, akkor az 50 közül Ilionois-szal holtversenyben az ötödik legtöbb elektort küldheti Pennsylvania, tehát az állam szerepe az elnökválasztási versenyben továbbra is felülértékelt. Erre jó példa, hogy Joe Biden (aki egyébként az állambeli Scranton városában született) 2020-ban Pennsylvania megszerzésével lépte át a győzelemhez minimálisan szükséges 270 elektoros küszöböt.
Forrás: dreamstime
Az Egyesült Államokban az 1968 óta (amikor is utoljára fordult elő, hogy harmadik elnökjelölt is elektorokat tudott szerezni) megtartott 14 elnökválasztásból 9-szer az éppen aktuális demokrata elnökjelölt (1968, 1976, 1992, 1996, 2000, 2004, 2008, 2012, 2020) és 5-ször az aktuális republikánus elnökjelölt (1972, 1980, 1984, 1988, 2016) nyert Pennsylvaniában, így összességében kijelenthető, hogy egy inkább demokrata államról beszélhetünk, amely csak az utóbbi évek választásain került be a csatatérállamok közé. Sőt, jelentőségét az is aláhúzza, hogy az elmúlt 12 elnökválasztás győzteséből 10 Pennsylvaniát is megnyerte, vagyis aki nyeri az államot, nagy valószínűséggel a választást is.
Választási eredmények Pennsylvániában (Forrás: USNews)
Trump és a Biden–Harris-kampány is jelentőséget tulajdonít az államnak.
A Biden–Harris-kampány keretében március végén Pennsylvaniában is tartottak rendezvényeket a megfizethető ellátásról szóló törvény évfordulója alkalmából, amelyet még Barack Obama elnök írt alá 2010-ben. Biden április közepén tért vissza egy több várost érintő pennsylvaniai turnéra, ott-tartózkodása alatt ismételten felszólított a gazdagok és a nagyvállalatok adóinak növelésére. Májusban Kamala Harris alelnökkel utazott oda, hogy jelezze egy kampánykezdeményezés elindítását, amelynek célja az afroamerikai szavazók elérése és elkötelezettségének megerősítése volt. Trump eközben februárban Harrisburgbe látogatott, hogy beszédet mondjon a Nemzeti Lövész Szövetség rendezvényén, ahol arról biztosította a tagokat, hogy senki sem fogja rátenni az ujját a lőfegyverekre, ha ősszel nyer. Azt is állította, hogy ha nem tér vissza a Fehér Házba, akkor Pennsylvania nevét meg fogják változtatni.
Pennsylvania amiatt került be a csatatérállamok közé, mert az évek alatt az állam demográfiája és szociográfiája is megváltozott. Lakosságának közel háromnegyede (74, 5 százalék) nem spanyol fehér, a fekete vagy afroamerikai népesség (12,2 százalék), a spanyol népesség pedig (8,6 százalék) a következő legnagyobb csoportot képviseli etnikai hovatartozás szerint. Az állam idősebb népességgel rendelkezik, a legalább 65 éves emberek aránya 19,6 százalék. Demográfiai adatai miatt a fehér munkásosztálybeli szavazók mindkét jelölt számára kulcsfontosságú csoportot jelentenek. 2016-ban Trump fontos támogatói voltak, és Biden 2020-ban a győzelem felé vezető úton ennek a rétegnek a széles körét is meg tudta nyerni.
A Harris–Walz-kampány is Pennsylvaniára összpontosít (Forrás: flickr)
Földrajzilag a pennsylvaniai külvárosi szavazók is kulcsfontosságúak voltak Biden számára 2020-ban. Clinton 2016-ban vereségét nagyrészt annak is köszönhette, hogy a Philadelphiát körülvevő megyékben és a Pittsburghnek otthont adó Allegheny megyében rendkívül gyengén teljesített.
Az állam idősebb lakossága is döntő fontosságú a választás kimenetele szempontjából. A középkorú és idősebb szavazók 2016-ban döntően Trumpot tüntették ki bizalmukkal, és a republikánus elnökjelölt a vereség ellenére 2020-ban is jól szerepelt ebben a körben Pennsylvaniában.
Ha összességében nézzük, akkor a lakosság 4 százalékkal nőtt az államban 2020-hoz képest, ami azzal járt, hogy több lett a dominikai (karibi), indiai és kínai gyökerű bevándorló. A The Economist cikke Betlehem városát hozza példának, ahol egy nagy bezárt acélkohó emlékeztet a régmúlt ipari dicsőségre, de már csak képekben és emlékekben él az egykori munkásréteg, jelenleg inkább nagyvárosokból kiköltözők és bevándorlók lakják.
Pennsylvaniában rekordalacsony a munkanélküliség, a foglalkoztatottság 60 százalék körüli, ami nagyjából megfelel a szövetségi átlagnak, a bérek nőnek, a gazdaság első ránézésre sokat javult 2016-hoz, de 2020-hoz képest is. A fogyasztás lanyhaságára ugyan panaszkodnak az újságírónak a helyi étteremtulajdonosok, de úgy egészében minden rendben van. Mégis: a legújabb közvélemény-kutatások szerint Kamala Harris és Donald Trump népszerűségi mutatói között sok különbség nincs (5 százalékon belüli az eltérés), tehát a verseny november 5-ig teljesen nyitott.
Fő kérdések Pennsylvaniában
A CNN márciusi közvélemény-kutatása szerint az államban 10-ből 4 szavazó a gazdaságot tekintette a legfontosabb kérdésnek, amikor az elnökválasztásról kérdezték őket. E mögött a demokrácia védelme állt körülbelül 25 százalékkal, a bevándorláshoz és az abortuszhoz való jog pedig több mint 10 százalékkal.
Az Emerson College Polling és a The Hill egy másik márciusi felmérésének eredményei hasonló képet festettek. A megkérdezett pennsylvaniai szavazók 36 százaléka számára a gazdaság volt a legfontosabb kérdés, ezt követte a bűnözés (12), a bevándorlás (11), a demokráciát fenyegető veszélyek (11), az egészségügyi ellátás (9), az oktatás (7), a lakhatás megfizethetősége (6) és az abortuszhoz való hozzáférés (4).
Ha elfogadjuk azt, hogy Carville állítása ma már nem teljes mértékben igaz, akkor adódik a kérdés, hogy ha nem a gazdaság állapota, talán nem is annak percepciója a választókban, akkor mi dönthet el egy ilyen szoros versenyt? Nem tudunk sem mi, sem a fellelhető amerikai elemzők teljes megfejtést adni, de néhány fontos szempontot kiemelhetünk:
- A gazdasági alapkérdéseken túlmutató szimbolikus ügyek
Pennsylvaniában például az ipar kontra környezetvédelem kérdései tipikusan ilyen szimbolikus ügyek. Az egykor ipari államban például a kőzetrepesztéses gázkitermelést a Biden-adminisztráció beszüntette, Trump viszont kiáll amellett, hogy ez amerikai nemzeti érdek.
- A bevándorló hátterű választók érzelmi hozzáállása
Az indiai származású szavazók egy része, főleg az újabban Amerikába érkezettek nagyobb arányban demokrata érzelműek, ők úgy gondolják, a demokraták sokkal befogadóbbak, míg az idősebb indiai amerikaiak jóval konzervatívabbak, inkább húznak a republikánusok felé. A kínai amerikaiak nem nézik jó szemmel az anyaországban ellenséget látó politikát, de a bevándorlóellenességtől tartanak.
E kettő mellett számos egyéb, szimbolikus kérdés osztja meg az amerikai választókat, az abortuszkérdéstől a klímaváltozásig, és természetesen senki nem jelenti ki, hogy a gazdaság ne lenne fontos, leginkább a szubjektív jólét kérdése, de talán a súlyát az elmúlt 30 év tapasztalatai miatt a kampánystratégák eddig túlértékelték.
Kapcsolódó:
Borítókép: flickr
