Szerzők: Santo Martin, Bácsi Attila, Karl Mátyás és Ladics Máté, a Makronóm Intézet elemzői 

Napjainkban az innováció virágkorát éljük, folyamatosan újabbnál újabb termékeket találnak fel, amelyek minden eddiginél gyorsabban terjednek el a világban: 2023-ban minden percben 6 új szabadalom született, és ez a szám folyamatosan növekszik. Hogy ezen találmányok, felfedezések vagy kutatások közül melyek lesznek korszakalkotóak a jövő generációi számára, azt csak évtizedek távlatából lehet eldönteni, ezért a szakirodalom számos módszert dolgozott ki az egyes országok tudományos prominenciájának mérésére. Ezek közé tartozik a tanulmányok száma és a tekintélyes folyóiratokban megjelenő cikkekhez való hozzájárulások mennyisége is. Az idézeteken alapuló mérőszámokat azonban ki lehet játszani, a tudósok megtalálhatják – és meg is találják – a módját annak, hogy növeljék az idézéseik számát más tanulmányokban. Egy 2023-as tanulmány azt állítja, hogy a kínai kutatók sokkal többször idézik honfitársaikat, mint a nyugatiak.

Kína azonban mostanra más, a manipulációra kevésbé alkalmas mérőszámok tekintetében is világelső lett.

A Nature, a világ egyik legolvasottabb és legrangosabb tudományos folyóirata saját indexet alkotott, amely a legtekintélyesebb folyóiratokban megjelenő cikkekhez való hozzájárulásokat számolja. Az indexben szereplő publikációkat egy szakértői bizottságnak kell jóváhagynia, amely értékeli a tanulmány minőségét, újszerűségét és potenciális hatását. Kína mára a Nature Index ranglistájának élére állt, letaszítva a trónról az Egyesült Államokat (1. ábra), a tudományos kutatási eredmények mennyiségét tekintve pedig az első 10 egyetemből már hét kínai.

Ha csak a legnagyobb hatású tanulmányok számát nézzük, abban is az ázsiai nagyhatalom áll az élen,

miután 2022-ben túlszárnyalta az USA-t, amely a 2000-es évek elején még hússzor annyi minőségi publikációt adott ki, mint távol-keleti riválisa (2. ábra). Az ázsiai nagyhatalom a szabadalmak számát tekintve szintén átvette a vezetést, az ott dolgozó kutatók száma pedig meghaladja az Egyesült Államokban vagy az Európai Unióban tevékenykedőkét. Ez részben az ország felsőoktatásából kikerülő nagyszámú mesterdiplomás és PhD-hallgatónak köszönhető: a kínai egyetemek

2020-ban 1,4 millió mérnöki diplomát adtak ki, hétszer többet, mint az USA.

Az ország mostanra 2,5-szer több felsőfokú mesterségesintelligencia-kutatót képzett ki, és 2025-re várhatóan közel kétszer annyi tudományos és technológiai doktoranduszt fog képezni, mint Amerika.

A példátlan fejlődés egy tudatos tervezés eredménye 

Kína tudományos feltámadása 1977-ben vette kezdetét, amikor Teng Hsziao-ping a tudományt a gazdaság fejlesztésének eszközként kezdte kezelni. Jelentősebb előrelépés 1986-ban történt, amikor amerikai mintára létrehozták a Kína Nemzeti Természettudományi Alapítványt, ezt követően pedig a fejlett technológiák kutatására elindult az úgynevezett „863 program” is. A 90-es években a felsőoktatás került előtérbe. Először a „211 projekt” keretén belül kezdték meg a már meglévő felsőoktatási intézetek korszerűsítését, majd ezt követte a „985 program”, amely új, csúcsminőségű egyetemek és tudományos központok létesítésével egészítette ki az addigi fejlesztéseket. Tíz év alatt több mint 1200 új intézetet hoztak létre, aminek köszönhetően rohamosan növekedni kezdett a felsőfokú és doktori végzettséggel rendelkezők száma: 1982-ben a 25 és 29 év közötti kínai lakosság csupán 0,8 százalékának volt felsőfokú végzettsége, ez az arány 2000-ben elérte a 6,7-et, 2010-re pedig 20 százalék felé emelkedett. A kínai vezetés másik fontos stratégiája az „agyelszívás” visszafordítása volt, mivel a legtöbb külföldön tanult diák nem tért haza a tanulmányait követően: a Kínába visszatérő tudósoknak nyújtott ösztönzőprogramoknak köszönhetően

az OECD adatai szerint a 2000-es évek vége óta több tudós tér vissza az országba, mint ahányan elhagyják azt.

Ráadásul a program többnyire olyan magasan képzett fiatal kutatókat csábított haza, akik tudományos szempontból a legtermékenyebb 15 százalékához tartoztak. 

A fent említett programból is jól kirajzolódik, hogy a kínai vezetés a tudomány fejlesztésében a hangsúlyt a finanszírozásra, a felszerelésekre és az infrastruktúrára helyezi. Bár Kína K+F-kiadásai tizenhatszorosára nőttek 2000 óta, a teljes kiadásokat nézve még nem előzte meg az Egyesült Államokat. Az alkalmazott kutatások és a kísérleti fejlesztések terén azonban már Kína vezet.  

A távol-keleti nagyhatalom mára világelső a természet-, valamint a föld- és a környezettudományok területén úgy a Nature Index, mint az idézettségi mutatók szerint, miközben Amerika és Európa főként az általános biológia és az orvostudományok területén tudta megtartani az előnyét.

Ami azonban a mesterséges intelligencia (MI) kutatását illeti, 2021-re az MI-hez köthető publikációk 40 százaléka már Kínából származott. Említésre méltó a távol-keleti vállalatok növekvő innovációs hajlama is: az elektromos járművek és energiatárolók terén a kínai BYD és a CATL világelső, a telekommunikációval foglalkozó Huawei pedig annak ellenére, hogy harmadakkora a bevétele, mint az Apple-nek vagy a Microsoftnak, kutatásra és fejlesztésre közel ugyanannyit költ. 

Minőség vagy mennyiség, merre tart az inga? 

Bár Peking három évtized alatt példátlan tudományos sikereket ért el, a felsőoktatásában bőven akad még tennivaló: a nem csúcsegyetemnek számító intézetek ugyanis többnyire nagyszámú, de alacsony minőségű tanulmányokat publikálnak. Erre erősít rá az is, hogy a tudósokat és kutatókat a tudományos hozzájárulásaik mennyisége és nem a minősége alapján jutalmazzák bónuszokkal. Ez a fajta ösztönzés létrehozta a hamis tudományos publikációk piacát, valamint a „hivatkozáskartelleket”, ahol a kutatócsoportok összefogtak, hogy sok alacsony minőségű anyagot írjanak, amelyekben egymás munkáját idézik, így növelve a hivatkozásaik számát. Az új, jóval szigorúbb ellenőrzéseket követően azonban a visszaélések csökkenni kezdtek, sőt a publikációk száma alapján történő értékelés kivezetése is elindult, amivel remélhetőleg a teljes kínai tudományos élet a mennyiségtől a minőség felé mozdul el.  

Bár a szabadalmak számát tekintve Kína világelső, legtöbbször eredeti találmányok helyett csak finomításokkal áll elő. Ennek fő oka, hogy a gyors eredmények felmutatását, vagyis az alkalmazott kutatásokat helyezi előtérbe, miközben az alapkutatások területén lemaradásban van. Ezt a hátrányt az állam a tudomány fejlesztését diktáló 5 éves tervekkel igyekszik ledolgozni. A legutóbbi tervet 2021-ben tűzék ki, amelynek célja a kvantumtechnológiák, a mesterséges intelligencia, a félvezetők, az idegtudományok, a genetika, a biotechnológia, a regeneratív orvoslás, valamint az olyan „határterületek”, mint az űrkutatás, a mélytenger és a sarkkörök kutatásának fellendítése. 

Az eredmények kézzelfoghatók 

Az erőfeszítéseknek köszönhetően a kínai tudományos élet korábbi rossz híre teljes átalakuláson megy keresztül. Ehhez erősen hozzájárul, hogy

mára Peking is rendelkezik a tudományokhoz szükséges szinte összes csúcstechnológiával és berendezéssel:

szuperszámítógépek, a világ legnagyobb rádióteleszkópja és egy földalatti sötétanyag-detektor mellett az országban található még a világ legérzékenyebb kozmikussugárzás-detektora (amelyet nemrégiben Albert Einstein speciális relativitáselméletének tesztelésére használtak), a világ legerősebb állandósult mágneses tere (amely az anyagok tulajdonságait vizsgálja), és hamarosan a világ egyik legérzékenyebb neutrínódetektora is elkészül (amellyel az alapvető szubatomi részecskék tömegét mérik). Kína a kiemelkedő tudományos áttörésekben sem szűkölködik, az elmúlt két évben többek között: 

• megdöntötték a kvantumszámítógépen belül összefonódott kvantumbitek, azaz qubitek számának rekordját, 

• elindították a világ első kereskedelmi üzemelésű negyedik generációs atomerőművét, 

• megkezdték a világ első űrbe telepítendő, de a Földre energiát sugározni képes naperőmű földi egységének a tesztelését, 

• a legmélyebben fekvő olaj- és gázmezők feltárását kutató Shendi Tako 1. kísérleti olajkútja 279 napos fúrás után áttörte a 10 000 méteres mélységhatárt, 

• a Csang’e-6 robotűrszonda leszállt a Hold túlsó oldalán lévő gigantikus kráterben, majd az onnan begyűjtött kőzetmintákat sikeresen hazajuttatta, 

• a Tianwen–1 bolygóközi küldetés adataiból feltárták a Mars klímaváltozásának folyamatait. 

Látható tehát, hogy a nyugati korlátozások ellenére Kína tudományos és technológiai képességei megállíthatatlanul fejlődnek. Ha a Nyugat lépést akar tartani az egyre gyorsabban fejlődő Kelettel, a technológiai korlátozások helyett az együttműködés az egyetlen valóban járható út. Ám ez esetben nem csak a szuperhatalmak rivalizálásáról van szó: a világ kollektív tudásának az egész emberiségre gyakorolt pozitív hatása érdekében elengedhetetlen, hogy a tudományos világ továbbra is együttműködjön és együtt fejlődjön. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime