Oroszország vélhetően megkezdte a cseppfolyós földgáz exportálását az Arctic LNG 2 központból, amely közvetlenül az év eleji beindítása előtt került súlyos szankciók alá. A kereskedők most érdeklődéssel figyelik, ahogy a gázszállítók befutnak az üzembe, majd onnan nyugati irányba távoznak.
Az Arctic LNG 2 gázcseppfolyósítót még az év elején indították, de azonnal szigorú amerikai szankciók alá került. Korábban már megjelentek olyan pletykák, hogy a világpiacon valaki gázszállító hajókat vásárol fel, valószínűleg Oroszország érdekében. Most a nyomkövető rendszerek kimutatták, hogy már a második kereskedelmi hajó is kifutott a térségből. Az üzem a tulajdonosa, a Novatek valószínűleg ugyanúgy elkezdte tesztelni a földgáz lehetséges exportját, mint ahogy azt az orosz olaj esetében tették.
Az első tanker, a Pioneer már elérte a Földközi-tengert, a gázszállító feltehetően kockáztat, és megpróbál áthaladni a Szuezi-csatornán.
A kérdés az: vajon az amerikaiak megakadályozzák-e az áthaladást, bár formálisan a tanker és tulajdonosa nem állnak szankciók alatt,
így el lehet fogadni tőle pénzt a Szuezi-csatornán való áthaladásért. Ám az is lehetséges, hogy a tartályhajó valahol megpróbál kirakodni, például Törökországban vagy Észak-Afrikában, bár nagyobb a valószínűsége annak, hogy a csatornán keresztül megpróbál eljutni Ázsiába, például Kínába.
A második gázszállító, az Asya Energy, amelyről a múlt hétvégén műholdfelvételeket készítettek az Arctic LNG 2 üzemben, most az első útján szintén nyugat felé vette az irányt. Egyik tankernél sem adták meg az úti célt, és egyelőre nem változtatták meg a merülési adataikat sem, ami a rakomány meglétére enged következtetni.
A két ominózus hajó egyike sem nevezhető újnak. A Pioneer gázszállító 2005-ben, az Asya Energy 2002-ben épült. A Pioneer gázszállító korábban a kínai Jovo Group, az Asya Energy pedig egy nigériai vállalat tulajdonában volt. A közelmúltban adták el ezeket a hajókat az új tulajdonosoknak, független külföldi cégeknek. A tartályhajók egy Egyesült Arab Emírségekből származó cég tulajdonában vannak, és azokat egy júniusban alapított indiai cég üzemelteti.
A cégek valódi haszonélvezői ismeretlenek.
Az oroszok sikeresen alakítottak ki árnyékflottát az olajjal szembeni szankciók megkerülésére, és úgy tűnik, most ezt a módszert használnák az LNG esetében is. Bár azt ők is elismerik, hogy az LNG-szankciók kijátszása nagyobb nehézségeket okoz, mint az olaj esetében. Az első probléma a logisztikában rejlik. Több tucat tartályhajó összeállítása szükséges ahhoz, hogy teljes értékű flotta alakuljon ki az LNG-exportra. Mivel az olajjal ellentétben az LNG-t az Északi-sarkvidékről kell exportálni, ezért itt speciális jégosztályú tartályhajókra is szükség van. A gázszállító hajók piaca sokkal kisebb, mint az olajszállító tartályhajóké, ezért nehezebb megvenni őket. Jelenleg a gázszállító tankerek száma ezerre tehető, miközben olajszállítóból több tízezer található.
A fő probléma a téli szállításhoz szükség jégosztályú gázszállítók, amelyeket szinte lehetetlen a másodlagos piacon megvásárolni. Tulajdonképp azt a 15 darab Arctic 7 gázszállító tankert lehetne megemlíteni, amelyeket a Yamal LNG-projekthez építettek (ez nincs szankció alatt). Úgy tűnik, az oroszok egy kicsit bealudtak, és későn rendeltek további 15 hajót a Zvezda hajógyáruktól, amely az első két hajó leszállítását csak a jövő év elejére ígérte.
A nyár folyamán lehetséges a szállítás az Arctic LNG 2-ről hagyományos tankerekkel, de az egész éves szállításhoz nem lehet nélkülözni az Arctic osztályú gázszállítókat. Csak ezekkel tudnák elvinni a gázt a murmanszki kikötőbe, ahova már a hagyományos tankerek is befuthatnak. A második probléma a vevő keresése a projektből származó szankcionált LNG-re. Az olajra vonatkozó amerikai szankciók enyhébbek, mint az Arctic LNG 2 esetében. Az USA nem tiltotta meg senkinek, hogy orosz olajat vásároljon, csak az EU tagadta meg a vásárlást. Globálisan csak az orosz olaj szállítását tiltották meg, ha a hordónkénti ára 60 dollár felett van. Sőt, ha valaki megsérti a szállításra vonatkozó korlátozásokat, büntetésként csupán két hónapra kellett leállnia a szállítással.
Az Arctic LNG 2-vel kapcsolatban tilos bármilyen kapcsolatfelvétel, beleértve a termékek vásárlását is.
Az optimistább oroszok viszont úgy gondolják, hogy amiképp az olaj esetében, a kínai és indiai vásárlók részben készek lesznek kapcsolatba lépni a szankcionált cégekkel is, amennyiben megfelelő kedvezményt kínálnak a termékre. A harmadik probléma technológiai. Az Arctic LNG 2 első szakaszának építése során még a szankciók előtt leszállították az összes Baker Hughes turbinát. Az üzem második szakaszához már nem volt elég turbina, ezért egy erőmű építése mellett döntöttek. A harmadik ütemnél pedig még bonyolultabb a helyzet – sem turbinákat, de még a kész modulokat sem szállították le időben Kínából. Várhatóan minden egyes következő fázis egyre jobban megszenvedi majd a szankciókat, és minden új LNG-projekt mindhárom problémával szembesülni fog.
A Novateknek meg kell találnia a megoldást ezekre a problémákra. Mindenekelőtt tesztelni kell az Arctic LNG-2 LNG-exportjának rendszerét, és találni valakit, aki kész megvásárolni a szankcionált terméket. Ha a projektnek sikerül túlélnie a szankciókat és megoldani ezeket a problémákat, az zöld utat adhat további új LNG-üzemek megjelenésének Oroszországban. Az oroszok arra számítanak, hogy az Arctic LNG 2 mindezt túléli, de a szankciók megnehezítik mind az új üzemek építését, mind a rakomány ügyfelekhez történő szállítását. Bár az egészet átírhatja az ázsiai-csendes-óceáni piacok növekvő kereslete.
Kapcsolódó:
