Kína ismét beindítja hatalmas exportgépezetét, és ezúttal a versenytársaknak nincs hová elbújniuk. A CubicPV nevű massachusettsi startupcég a szilíciumszeletek, vagyis a napelemek csúcstechnológiás összetevőjének gyártását célozta meg. Biden elnök két évvel ezelőtt életbe léptetett klímatörvénye, valamint a több milliárd dolláros adókedvezmények és állami kölcsönök által támogatva a CubicPV 2022 végén bejelentette egy 1,4 milliárd dolláros ostyagyár terveit Texasban. Azóta Kína majdnem megduplázta szilíciumszelet-kibocsátását, ami már jóval nagyobb mennyiség, mint amennyire szüksége van.  

Az extra szilíciumszeleteket azonban valahová el kellett vinni, így a tengerentúlra kerültek, ahol mintegy 70 százalékkal nyomták le az árakat.

– állapítja meg a problémát a Wall Street Journal cikke. 

A CubicPV-nek az év elején le kellett állítania a gyártási tervét, ami miatt a mérnökök és más alkalmazottak munkanélkülivé váltak, arra hivatkozva, hogy „a kínai túlkapacitás miatt torzult a piac”.  

Szintén ide kapcsolódik a norvégiai székhelyű REC Silicon esete, amely bejelentette, hogy százszázalékos tulajdonú leányvállalata, a REC Advanced Silicon Materials LLC leállítja a poliszilícium-gyártási kapacitást a Montana állambeli Butte-ban található üzemében. Ez a gyár mintegy 300 emberrel dolgozott, és a régió egyik legnagyobb magánfoglalkoztatója volt. 

Több ezer kilométerrel arrébb, Chilében a CAP vasércbányász és acélgyártó vállalat azzal küszködik, hogy Peking továbbra is elkötelezett az alacsony árutermelés mellett, így az olcsó kínai fémek áradata éri el a partokat. A cég ebben a hónapban közölte, hogy az ország középső részén található óriási Huachipato acélművét határozatlan időre bezárja, és ezzel mintegy 2200 dolgozó veszíti el a munkahelyét.  

A vállalat szerint nem tud versenyezni az alacsony árú kínai fémmel, még azután sem, hogy a kormány megemelte az acélrudakra és más importált termékekre kivetett vámokat.  

A chilei tisztviselők stratégiai fontosságúnak tartják Huachipatót, amely az ország hatalmas rézbányászatának nagy acélanyag-beszállítója. Az üzem közvetlenül és közvetve nagyjából 20 ezer embert foglalkoztat a Biobío régióban. 

A kínai gyógyír: export, export, export 

Peking megoldása az önmagához képest gyengébb kínai gazdasági növekedésre – az ország feldolgozóiparának szteroidokkal történő felpumpálása – világszerte megszorongatja a vállalkozásokat, és a WSJ elemzői szerint akár egy új globális kereskedelmi háború veszélyét is előrevetítheti. 

Ha korlátozásokról van szó, a Nyugat általában nem szokott sokat teketóriázni. Az Európai Unió közelmúltbeli döntése, hogy vámokat vet ki az importált kínai elektromos járművekre, csak a feszültségek elmélyülésének legújabb jele. Az Egyesült Államok például az év elején emelte a távol-keleti országból érkező acélra, alumíniumra, elektromos járművekre, napelemekre és más termékekre kivetett vámokat. Törökország illetékeket vetett ki a kínai elektromos járművekre, Pakisztán pedig az írószerekre és a gumira.  

Más országok dömpingellenes vizsgálatot indítottak annak megállapítására, hogy a kínai árukat a valós értékük alatt értékesítik-e. India a kínai pigmenteket és a vegyi anyagokat vizsgálja, Japán az elektródákat, az Egyesült Királyság a kotrógépek és a biodízel behozatalát, míg Argentína és Vietnám a mikrohullámú sütőket és a széltornyokat. 

Mindezek mögött az a merész, de kockázatos pekingi számítás húzódik meg, hogy a gyártásba való nagyobb mértékű befektetéssel helyreállítható az ország gazdasági életképessége és növelhető az ipari ellenálló képessége anélkül, hogy ez olyan mértékű nemzetközi visszahatást váltana ki, amely Kína jövőjét veszélyeztetné.  

A WSJ szerint a pekingi politikai tanácsadókkal és tisztviselőkkel konzultálókkal készített interjúk azt mutatják, hogy a kínai vezetés tavaly válaszút elé került, mivel az ország ingatlanpiaci válsága az elmúlt évtizedek egyik legmélyebb pontjára juttatta a gazdaságot.    

Egyes tanácsadók a kínai gazdaság alapvető újragondolását sürgetik, amely a hagyományos, a gyártásra és az építőiparra való erőteljes támaszkodásról a belső fogyasztás előtérbe helyezésére váltana. Ehelyett Hszi Csin-ping elnök arra utasította a tisztviselőket, hogy az ország államilag irányított gyártási modelljét több milliárd dollárnyi támogatással és hitellel erősítsék meg.  

Hszi ezt egy szlogennel nyomatékosította, hogy a hivatalnokok biztosan megértsék az üzenetet: „Létrehozni az újat, mielőtt a régit megtörnénk”. 

Hogy ne lehessen Kínát megkerülni, de ő meg tudjon bárkit 

Az „új” Hszi-modell nem jelent új növekedési megoldásra való átállást. Ehelyett a legfelsőbb vezető csupán „finomítja az elképzelését” arról, hogy milyen típusú gyártást támogasson az állam.  

Lényegében arra szólít fel, hogy olyan iparágakat kell építeni, amelyeket Kína a jövőben gyakorlatilag teljes egészében uralni akar – például az elektromos áramot, a félvezetőket és a zöldenergiát –, miközben az ország hagyományos erősségű területeit is meg kell tartani a „régi” ágazatokban, például az acélgyártásban.  

A túlkapacitással kapcsolatos problémákat pedig egyelőre el lehet napolni.  

Ez a mantra egy tavaly decemberi nagyszabású kormánykonferencia hivatalos beszámolójában jelent meg, amikor a kormány a 2024-re szóló gazdasági menetrendjét vázolta fel. Bár a dokumentum elismerte az „egyes iparágak túlkapacitását” és „a tényleges kereslet elégtelenségét”, Hszi szlogenje mégis az ipari termelés bővítésére helyezte a hangsúlyt.   

A kínai politikai tanácsadók szerint két elv vezérli az elnök gondolkodását:  

• Kínának olyan átfogó ipari ellátási láncot kell kiépítenie, amely képes fenntartani a gazdaságot az Egyesült Államok és más nyugati országok súlyos szankciói esetén is. A legfelsőbb vezető nézetei szerint – mondják a tanácsadók – az ipari biztonság Kína stabilitásának a középpontjában áll, miközben a fejlett világgal szembeni feszültségek fokozódnak. 

• Mélyen gyökerező filozófiai ellenérzés az amerikai típusú fogyasztással szemben, amelyet Hszi pazarlónak tart. 

Így Kínának kevés más lehetősége marad, mint az exportba való befektetés, hogy stabilizálja meggyengült gazdaságát, és munkahelyeket teremtsen, hogy ellensúlyozza a hazai építőiparban elszenvedett veszteségeket.   

A végeredmény Peking szemszögéből teljesen logikus: ahelyett, hogy a kínai munkások elveszítenék a munkájukat, a brazíliai acélmunkások, az európai vegyészmérnökök és az amerikai napelemgyártók veszíthetik el a sajátjukat. 

A támogatási gépezet beindult 

A hivatalos adatok azt mutatják, hogy Hszi prioritásai valóban átszűrődnek a gazdaságra.  

Az iparnak, köztük a feldolgozóipari cégeknek nyújtott hitelek 2021 vége óta 63 százalékkal nőttek, miközben a kínai bankok erőteljesen visszavették az ingatlanfejlesztőknek nyújtott kölcsöneiket. 

1. ábra: A hitelezés az ingatlanból teljes egészében a gyártás felé tolódott át 

Bár a kormányzati támogatások már régóta központi szerepet játszanak az ország gazdasági stratégiájában, szintén jelentősen megnövekedtek. A sencseni és a sanghaji tőzsdén jegyzett vállalatok a Wind adatszolgáltató adatai szerint 2023-ban 33 milliárd dollárnyi állami támogatást jelentettek be, ami 23 százalékkal több, mint 2019-ben.  

A kínai akkumulátorgyártó CATL mintegy 790 millió dollárnak megfelelő összeget kapott, ami a 2022-es szint duplája. További nagy kedvezményezett volt a PetroChina, a China Mobile és a Warren Buffett által is támogatott BYD autógyártó.  

Scott Kennedy, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Kína-szakértője szerint az ázsiai nagyhatalom a bruttó hazai termékének mintegy 4,9 százalékát fordítja az iparágak támogatására – ez többszöröse az Egyesült Államok, Németország és Japán által nyújtott összegnek. 

Úgy tűnik, a pénzügyi támogatás tovább fog ömleni. A Kínai Népi Bank áprilisban közölte, hogy egy új, nagyjából 70 milliárd dolláros hitelkeretet hozott létre a technológiai cégeknek nyújtott banki kölcsönzés elősegítésére. Májusban a félvezetőgyártás finanszírozását célzó nemzeti alap 48 milliárd dollárt gyűjtött állami tulajdonú bankoktól és más, a kormányhoz kötődő befektetési eszközöktől. 

Több autó, még több vegyszer 

A People’s Daily májusban megjelent cikksorozata szerint Peking megvédte gyártási és exportképességét, ami a világ számára inkább pozitívum, mint probléma, mondván, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei „felfújják” Kína túlkapacitását, hogy versenyelőnyöket szerezzenek maguknak. 

„A fejlett elektromos járművek, lítiumion-akkumulátorok és fotovoltaikus termékek kínai gyártása először a hazai keresletünket elégítette ki, de a globális kínálatot is gazdagítja” – mondta Li Csiang kínai miniszterelnök a Világgazdasági Fórum júniusi, a kínai Dalianban tartott ülésén tartott beszédében.  

Az ázsiai nagyhatalom gyártási előnyének az igazi forrása nem a kormányzati támogatások, hanem a hatalmas méret, amely segít a költségek leszorításában – tette hozzá.  

Akárhogy is van, a hatás elkerülhetetlen. A CPB Netherlands Bureau for Economic Policy Analysis, egy holland kutatóintézet által összeállított adatok szerint az idei év első negyedévben az országban az ipari termelés 8 százalékkal volt magasabb, mint amikor 2021 végén komolyabban elmérgesedett a kínai ingatlanválság, ami könnyedén felülmúlta az USA, Európa és Japán termelésnövekedését.  

Az ázsiai nagyhatalom évente mintegy 40 millió jármű gyártására bővítette a kapacitását, noha otthon csak mintegy 22 milliót ad el. Idén mintegy 750 gigawattnyi napelemet állít elő, annak ellenére, hogy 2023-ban csupán 220 gigawattnyira volt szüksége belföldön. És várhatóan idén a világon fellelhető kínálat 80 százalékát adja majd az olyan alapvető vegyi anyagokból, mint az etilén és a propilén, amelyeket szemeteszsákok, játékok és kozmetikumok gyártásához használnak – annak ellenére, hogy az ázsiai országban az árak 19 hónapja csökkennek, ami a túlkínálat jele. 

Emellett Kína egyik „régi” iparága, az acél termelése tavaly a folyamatos ingatlanválság miatt csökkenő belföldi kereslet ellenére is nőtt. Az iparág vezetői szerint Peking arra ösztönzi őket, hogy többet fektessenek be az acélgyártásnak a tiszta technológiák és más eszközök révén történő korszerűsítésébe. 

2. ábra: A kínai ipar stratégiai ágazataiban jelentősen felpörgött az export 

Talán a legbeszédesebb az, hogy a kínai export volumene összességében – az árfolyammozgások hatását leszámítva – 10 százalékkal nőtt 2021 vége óta, szemben az egész világ összesített kivitelének 1,5 százalékos emelkedésével.  

Jó példa erre az ország acélexportja, amely tavaly 36 százalékkal ugrott meg az egy évvel korábbihoz képest. Azzal, hogy Kína megduplázza a gyártást, miközben már most is a globális gyári termelés közel egyharmadát állítja elő, gyakorlatilag arra „ösztönzi” a világ többi részét, hogy ne növelje, hanem csökkentse a termelésből való részesedését – mondta a WSJ-nek Michael Pettis, a Pekingi Egyetem pénzügyprofesszora, aki sokat írt a világkereskedelem egyensúlytalanságairól. 

Egyre fájdalmasabb, de nem mindenkinek egyformán 

Az Egyesült Államok bizonyos szempontból az egyik legkevésbé érintett ország, mivel számos kínai árura magas vámot vet ki, azonban egyes iparágak – különösen a megújuló energiaforrások – ott is nyomás alatt állnak. 

A Qcells, a dél-koreai Hanwha konglomerátum tulajdonában lévő, az USA-ban komoly szereplőnek számító, tiszta energiával foglalkozó globális vállalat részéről nemrégiben azt nyilatkozták, hogy a cég és társai havonta több millió dolláros veszteséget szenvednek el. 

A világ más részei még nehezebb helyzetben vannak. A WSJ szerint az európai autógyártók több mint 10 ezer munkahelyet szüntettek meg, mivel egyre több kínai elektromos gépkocsi érkezik a kontinensre. Antonello Ciotti, a PET Europe, a ruházati poliészterszálakban és újrahasznosítható tartályokban használt vegyi anyagok európai gyártóinak kereskedelmi szövetségének elnöke elmondta, hogy az európai PET-gyártók több száz munkahelyet szüntettek meg, mivel a cégek a kínai import miatt csökkentették a költségeket és a termelést. Az EU tavaly év végén dömpingellenes vámot vetett ki egyes Kínából érkező PET-termékekre. 

Hszi számára az a kockázat, hogy a 2000-es évek elején bekövetkezett első „kínai sokk”-tól eltérően, amikor az olcsó kínai gyártás becslések szerint kétmillió munkahelyet szüntetett meg az Egyesült Államokban és a nyugati fogyasztóknak is hasznára vált, a mostani lépés annyi protekcionista intézkedést válthat ki, hogy országának végül kevés jelentős piaca marad, ahová eladhat. Persze egy esetleges válaszcsapás talán még jobban fájhat a Nyugatnak, mint az ázsiai óriásnak. 

Korábban néhány országot kevésbé zavart a kínai túltermelés, mivel számos vállalat – például a német autógyártók – profitált az ázsiai gyártású olcsó alkatrészekből – jegyzi meg Jacob Gunter, a berlini Mercator Institute for China Studies elemzője.   

De most Kína az iparpolitikáját egyenesen a nyugati gazdaság szívére irányítja”  

– tette hozzá. 

Politikai fordulat 

Hszi „előbb létrehozni az újat, mint lebontani a régit” stratégiája változást jelent a korábbi évekhez képest, amikor Peking – időnként a kínai elnök vezetésével – keményen próbálta csökkenteni a túlkapacitást, nem pedig növelni azt.  

Az ázsiai nagyhatalom korábban is szenvedett a tartós túlkapacitástól, ami időnként a kereskedelmi partnereinek a haragját váltotta ki az acél és más áruk világpiaci árának lenyomása miatt.  

2015-ben Hszi az akkori gazdasági vezetőjét, Liu Het bízta meg a reformok végrehajtásával, amelyek számos kis- és magántulajdonban lévő acélmű és más vállalkozás bezárásához vezettek. Egy ideig úgy tűnt, hogy az elnök és gazdasági csapata készen áll arra, hogy nekilásson a túltermelés felszámolásának. 

De ahogy az Egyesült Államokkal szembeni feszültségek az elmúlt években eszkalálódtak, és Kína gazdasága lassult, Hszi nézetei megváltoztak – mondják kínai politikai tanácsadók.  

Egyre jobban aggódott annak biztosítása miatt, hogy Kína mindent elő tudjon állítani, amire az USA-val való konfliktus esetén szüksége van, és egyre kevésbé szimpatizált a nyugati panaszokkal.  

A kínai tisztviselők mostanában nagy erőkkel tagadják, hogy az országnak túlkapacitása lenne, mert Peking nem akarja, hogy Washington, Brüsszel és mások indokot adjanak a vámokra vagy más megtorló intézkedésekre – mondják politikai tanácsadók és kínai tisztviselőkkel konzultálók. 

(Források: The Wall Street Journal; PV Magazine; Financial Times; The Wall Street Journal; The Wall Street Journal)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime