Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának véleménycikke 

1986: Zakopanéban a boltok üresek, a Morskie Okóhoz vezető úton srácok loholnak a Skodánk nyomában, hátha váltunk nekik néhány száz zlotyt néhány tízes forintra.  

2002: Első külföldi nyaralásunk N.-nel. A boltban még mindig egy otthonkás néni áll a pult mögött, és összevadászott szláv szókincsünk (mleko, mieszo) segítségével kérjük a reggelire valót. A zloty már néhányszor húsz forint. Skoda helyett saját Suzuki küszködik a hegyi utakkal. 

2024: A gyerekeink (8 és 14 évesek) először járnak a Tátrában és Krakkóban. A kisboltok (Zabka) olyanok, mint Szingapúrban, mindenütt gazdag arab turisták, helikopterrel másznak hegyet. 

Krakkó: A város, ahol a mi magyar Közép-Európánk északi határa van. Ide készült a kiskacsa az anyukájához, ide bujdosott a végvári vitéz Balassi, de ide tart a krakkói gyors is Cseh Tamással. Ugyanakkor Krakkó a déli határa egy másik, vadabb világnak is: az északi lovagok, Sienkiewicz kozákokkal csatázó szárnyas huszárai a Tűzzel-vassalban, a borostyánkereskedők, a lengyel–litván államközösség, a végtelen erdők Lengyelországa világának.

Meglátogattuk a tűzokádó sárkányt, a Wawel katedrálisában a közös királyok síremlékeit a várnai csatában elveszett I. Ulászlótól az erdélyi Báthory Istvánig.

A zsidónegyed, a Kazimierz nagyon hasonlít a mi VII. kerületünkre, és a szélén ugyanúgy találtunk egy kockás terítős kifőzdét, mint a Klauzál utcában.  

Krakkó (Forrás: dreamstime)

Lengyel-Tátra: Itt élhetik ki a lengyelek a legskandinávabb énjüket. A legtöbb lengyel hétvégente bakancsot húz és nekivág hegynek, erdőnek, tónak. Gombászik, horgászik, kenuzik.

Marci fiam azt még csak-csak elfogadta, hogy a köves ösvényen lehagyja egy nyolcvanéves apáca, egy anyuka ikerbabakocsival, egy kalapos bácsi bottal, de aztán elhúzott mellette egy törött, begipszelt lábú srác, majd egy elektromos kerekesszékes néni, és kicsit kiakadt, hogy ezt mégis hogy csinálják! Valószínűleg úgy, hogy kiskorukban elkezdik, és sosem hagyják abba.  

A Lengyel-Tátra (Forrás: dreamstime)

Azért Zakopanéban sem minden fenékig juhsajt, látszik, hogy a tömegturizmussal a lengyelek is nehezen bírnak. Valami marketingzseni Dubajban kitalálta, hogy mi kell a gazdag öböl menti araboknak. Hűvös idő, zöld hegyek, jó levegő. Meg helikopterek, amik felviszik a turistát a magasba. A pórnép meg hiába várna a felvonóra, napokkal előre kellene rá jegyet venni. Ahogy a híres Morskie Oko parkolójába is három napra előre elkelt a belépő.

Zakopane sétálóutcáján hömpölyög a tömeg, műanyag vackokat árul minden bolt. A városban azért egyre-másra nyílnak az új szállodák, a szálláshelyek 90 százalékos foglaltsággal mennek idén nyáron, és a vendégek 10 százaléka Kuvaitból, Ománból, Szaúd-Arábiából érkezik. Az éttermekben alap az arab nyelvű, csak halal ételeket felvonultató étlap. 

És ha már a lengyel konyhaművészet. Vannak kedvencek, N. például imádja a barszczot, én pedig a pierogit (amit Grúziától Litvániáig, a Donbasztól az Őrségig minden nép más néven ismer), de a lengyel konyha azért nem véletlenül nem lett világhírű.

Az ottani élelmiszeripar viszont látványosan erősödik: a boltokban helyiek a tejtermékek, a zöldségek, gyümölcsök, húskészítmények. Fehér-piros logó, ízléses csomagolás, jó minőség és a magyarországinál kedvezőbb árak.

Tavaly 51,8 milliárd euró volt az agrár-élelmiszeripari exportjuk, ami négyszerese a magyarnak. Igaz, a lakosság is közel négyszer akkora, de látszik, hogy az erős hazai piac fel tud nevelni erős exportőrcégeket. A patrióta gazdaság- és kereskedelempolitika Közép-Európában is működhet. 

A lengyel–magyar barátság vagy 800 éves, nekem is vannak ifjúkori ismerőseim, barátaim, volt kollégáim Lengyelország-szerte. Jó lenne, ha 2046-ban, 2064-ben is sikerülne felmászni a Tátra csúcsaira, vagy legalább beleesni valamelyik jéghideg patakba. 

Ajánljuk még: 

Borítókép: dreamstime