Elemző: Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője

A hét utolsó munkanapján a monetáris politika szempontjából kulcsfontosságú inflációs adatok érkeztek az eurózónából és az Egyesült Államokból. 

Az euróövezetben az infláció a júliusi 2,6 százalékról – az elemzői várakozásoknak megfelelően – 2,2-re lassult, miközben havi alapon is csak 0,2 százalékkal nőttek az árak.  

Az infláció lassulásában az energiaárak játszották a legnagyobb szerepet: a havi bázisú 1,0 százalékos árcsökkenés eredményeként a júliusi 1,2 százalékos éves áremelkedés így 3,0 százalékos csökkenésbe fordult. Az élelmiszerek, alkoholos termékek, dohányáruk ára összességében a teljes inflációhoz hasonló mértékben, 2,4 százalékkal drágult augusztusban, miközben a 4,2 százalékos szolgáltatásinfláció az eurózónában is felfelé húzta az áremelkedési ütemet. Kedvezőtlen viszont, hogy az alapvető árfolyamatokat megfogó maginflációs mutató, amely nem veszi figyelembe az energiaárak, az élelmiszerárak, az alkohol, valamint a dohánytermékek árának alakulását, továbbra is magas – 2,8 százalék –, és hónapok óta nem közeledik az EKB 2 százalékos céljához. 

Emellett vegyes képet mutat a tagországok inflációja is.  

Augusztusban az eurózónatagok közül 11 országban mértek a 2 százalékos jegybanki cél feletti áremelkedést, ezek közül Belgiumban 4,5, Észtországban, Görögországban, Hollandiában és Szlovákiában is 3 százalék feletti rátát regisztráltak,  

miközben Lettországban, Litvániában, Írországban, Szlovéniában vagy Finnországban csak 1 százalék körüli drágulás következett be egy év alatt. Ismét felmerül tehát az eurózóna azon problémája, hogy az övezet nem egységes, így pedig nem is lehetséges egységes monetáris politikát alkotni: egyes tagországok esetén szükség lenne a szigorú monetáris kondíciók fenntartására, míg más országokban a kamatok csökkentésével kellene ösztönözni az aggregált keresletet, és így elérni az inflációs célt. 

Az USA-ban ezzel szemben a vártnál kedvezőbb inflációs adatokat közölt a statisztikai hivatal. Júliusban a Fed által is kiemelten figyelt PCE-árindex 2,5 százalékos áremelkedést mutatott, szemben a 2,6 százalékos elemzői várakozásokkal, miközben a havi drágulás 0,2 százalékot tett ki. Az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított maginflációs mutató is a piaci várakozások alatt alakult, a várt minimális gyorsulás helyett a májusi és júniusi adattal megegyezően 2,6 százalékot tett ki. Kiadási tétel szerinti bontásban a termékek ára összességében nem változott egy év alatt, köszönhetően annak, hogy amíg a tartós jószágok ára 2,5 százalékos csökkenést mutatott, addig a nem tartósaké 1,3 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben a szolgáltatások ára 3,7 százalékkal drágult júliusban a megelőző év azonos időszakához képest. 

A mostani inflációs adatok alapvetően megerősítik a piaci várakozásokat a jegybanki kamatcsökkentéseket illetően, így várhatóan a Fed és az EKB is kamatvágásról dönt majd a szeptemberi ülésén.  

Ugyanakkor a helyzet továbbra is bizonytalan, az alapvető árfolyamatokat leíró maginfláció mindkét gazdaságban változatlanul magasabb a jegybanki céloknál, és az adatok alapján nem lassul, miközben a tartósan magas kamatszintek egyre több problémát okoznak a reálgazdaságban. Emiatt a jegybankok óvatos hangneme várhatóan továbbra is fennmarad. A Fed esetében ezenfelül kérdéses, hogy 25 vagy 50 bázispontos kamatvágással kezdi-e meg a kamatemelési ciklust, tekintve, hogy a kettős célja miatt a munkaerőpiaci folyamatokat is figyelnie kell, onnan pedig az elmúlt időszakban kedvezőtlen hírek érkeztek. A szeptemberi ülést megelőzően jövő pénteken még megismerjük az augusztusi foglalkoztatási és munkanélküliségi adatokat is, amely döntő tényező lehet nemcsak szeptemberi lépés mértékét, hanem a következő hónapok kamatpályáját illetően is. 

Ezt is ajánljuk:

Címlapfotó: Dreamstime