Az elmúlt években úgy az Egyesült Államok, mint az Európai Unió törekedett arra, hogy diverzifikálja az importforrásait és csökkentse a függőségét Kínától. Azonban miközben az USA jelentős lépéseket tett az ázsiai nagyhatalomtól való elszakadás felé, az EU ezzel ellentétes irányba mozdult el: az európai országok kereskedelmi kapcsolatai Kínával egyre szorosabbra fonódtak. E jelenség mögött főként a globális gazdasági átrendeződés és a pandémia következményei állnak, amik új gazdasági stratégiákat követeltek meg a világ legnagyobb kereskedelmi régióitól. 

Bár a politikai hátszél megvan, az EU nem igazán siet leválni Kínáról 

A kínai gazdaság gyengélkedése ellenére az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok erősödtek. Az Európai Központi Bank (EKB) a közelmúltban kétszer is kamatot csökkentett, és várhatóan harmadik alkalommal is megteszi ezt októberben, ellentétben az amerikai Federal Reserve-vel (Fed), amely a kamatemelési ciklus elején tart. A Reuters gazdasági rovatának főszerkesztője szerint az EKB döntéseinek a hátterében részben a Kínával fennálló erős kereskedelmi kapcsolatok állhatnak.  

Az Európai Unió exportjának egy jelentős része továbbra is az ázsiai országba irányul, és az importjainak is egyre nagyobb hányadát a távol-keleti nagyhatalom szállítja. Az Egyesült Államokban ezzel szemben az importforrások diverzifikálására irányuló politika már mérhető sikereket is hozott: az USA öt év alatt jelentősen csökkentette a Kínától való függőségét.  

A Peterson Institute for International Economics (PIIE) által közzétett friss jelentés szerint azonban az Európai Unió importjainak Kínából származó része ugyanebben az időszakban nemhogy követné az amerikai trendet, de még nőtt is. 

A jelentés szerint a világ három legnagyobb kereskedelmi régiója – az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína – eltérő irányba halad a kereskedelmi függőségek csökkentésében. 

Az USA csökkenti a függőségét Kínától 

Az utóbbi években a pandémia okozta ellátási hiányosságok és a növekvő geopolitikai feszültségek felerősítették az igényeket az Egyesült Államokban és az Európai Unióban, hogy csökkentsék az importfüggőségüket Kínától. A legfrissebb, 2023-as amerikai vámadatok szerint az Egyesült Államok mérsékelte az ázsiai országból származó összes gyártott termékének a behozatalát 2018 óta. 

Ugyanakkor az USA esetében a Herfindahl-Hirschman-index (HHI) – amely az importforrások diverzifikációjának mérőszáma, vagyis minél magasabb, annál nagyobb az importforrások koncentrációja – azt mutatja, hogy az ország importforrásainak a koncentrációja a legmagasabb a három nagy régió közül. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok behozatalai kevesebb, de nagyobb volumenű forrásból származnak, ám ez a koncentráció 2018 óta folyamatosan csökken. 

1. ábra: Kína, az USA és az EU importkoncentrációs indexei, összes import, 2013, 2018 és 2023.  
A megjelölt kereskedelmi partnerek a kategória importjának legalább 10 százalékát teszik ki 

A Herfindahl-Hirschman-index (HHI) egy olyan mutató, amely azt méri, hogy mennyire koncentrált egy adott piac. Más szóval azt mutatja meg, hogy hogyan oszlik meg a piac a különböző vállalatok között. 

Hogyan számítják ki? 

1. Először is meg kell határozni az adott piacon tevékenykedő összes vállalat piaci részesedését, százalékban kifejezve.

2. Ezután minden egyes cég piaci részesedését négyzetre kell emelni. 

3. Végül ezeket a négyzetre emelt értékeket össze kell adni. 

Mit jelentenek az eredmények? 

– 0 és 1000 közötti HHI: ez egy alacsony koncentrációjú piacot jelez, ahol sok vállalat versenyez egymással, és egyiküknek sincs jelentős piaci ereje. 

– 1000 és 1800 közötti HHI: ez egy mérsékelten koncentrált piacot jelent, ahol már kevesebb a szereplő, és néhány nagyobb vállalat kezd dominálni. 

– 1800 feletti HHI: ez egy erősen koncentrált piacot jelez, ahol néhány nagyvállalat uralja a piacot, és korlátozott a verseny. 

Mire használják a HHI-t? 

Ezt az indexet elsősorban a versenyhatóságok használják annak megállapítására, hogy egy adott piacon mennyire erős a verseny. Különösen fontos szerepet játszik az összefonódások és felvásárlások vizsgálatakor. Ha ezek valamelyike jelentősen megnövelné a HHI-t, az azt jelezheti, hogy a tranzakció csökkentené a versenyt, és a versenyhatóság akár meg is tilthatja azt. 

Transzatlanti partnerség ide vagy oda, Kína és az EU közeledik egymáshoz 

Ezzel ellentétben az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi függőség egyre mélyül, mivel továbbra is fenntartották vagy növelték az egymásra támaszkodást szinte mindenféle importált termék esetében. Kontinensünk most több mint 10 százalékban függ az ázsiai országtól az összesített importérték tekintetében.  

Ez a növekvő függőség pedig azt jelenti, hogy a jövőben nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki konfliktusok az EU és az USA nemzetbiztonsági politikái között. 

Az uniónak sokkal diverzifikáltabbak voltak az importforrásai 2013-ban és 2018-ban, mint az Egyesült Államoknak, de mostanra ez a tendencia megfordult. Az USA-ból származó EU-s importkoncentráció 2013 és 2023 között nagyrészt változatlan maradt, míg a Kínából származó behozatal aránya jelentősen növekedett, így az ázsiai nagyhatalom vált a régió legnagyobb importforrásává. 

Kínai dominancia a globális ellátási láncban 

A jelentés arra is rávilágít, hogy a világ gyártási értékének a 29 százalékát Kína biztosítja, és a bruttó gyártási termelés 35 százalékát is ők adják. Richard Baldwin, a lausanne-i IMD Business School nemzetközi közgazdaságtan-professzora szerint az ázsiai ország számos olyan termék domináns beszállítója, amely nélkülözhetetlen más gazdaságok számára. Emiatt az Egyesült Államok és az Európai Unió számára is aggodalomra ad okot a Kínától való túlzott függőség a feldolgozott árucikkek terén. 

Ugyanis ami a feldolgozott termékeket illeti, 2018 és 2023 között az USA és Kína esetében az importforrások koncentrációja csökkent, míg az Európai Unióban ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg, vagyis a koncentráció nőtt. 

2. ábra: Kína, az USA és az EU importkoncentrációs indexei az összes feldolgozott termékre vonatkozóan, 2013, 2018 és 2023. A megjelölt kereskedelmi partnerek a kategória importjának legalább 10 százalékát teszik ki 

Kategóriák szerint különbözőképpen alakulnak a függőségek 

A PIIE elemzői a gyártott termékek importforrásainak diverzifikációját négy fő kategóriára bontva vizsgálták, amelyek a gyártási folyamatok jellemzői szerint csoportosíthatók az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) által kidolgozott osztályozási rendszer alapján. Az egyes kategóriák különböző mértékben mutatják a függőségi trendeket az elmúlt évtized során. 

3. ábra: Kínára, az USA-ra és az EU-ra vonatkozó importkoncentrációs indexek, összes behozatal, 2013, 2018 és 2023.  
A megjelölt kereskedelmi partnerek a kategória importjának legalább 10 százalékát teszik ki 

1. Munka- és erőforrás-intenzív termékek

Az első kategóriába tartoznak a munka- és erőforrás-intenzív termékek, mint például a ruházat és lábbelik. Az Egyesült Államok jelentős mértékben diverzifikálta ezen termékek importforrásait az elmúlt öt évben, a Kínából származó behozatal aránya élesen visszaesett. Tavaly az USA importkoncentrációja ebben a kategóriában már alacsonyabb volt, mint az Európai Unióé és Kínáé. Vietnám részesedése például gyors növekedést mutatott, és jelentős beszállítóvá vált. 

Ezzel szemben az Európai Unió továbbra is nagymértékben támaszkodik Kínára a munka- és erőforrás-intenzív termékek esetében.  

Érdekes módon Kína is egyre inkább Európára épít az ilyen típusú termékek importjában, különösen a fogyasztási cikkek, mint a táskák, a cipők és a ruházati cikkek terén.  

A kínai importkoncentráció ezekre a termékekre most már meghaladja az Egyesült Államokét, és majdnem megegyezik Európáéval. 

2. Alacsony képzettséget és technológiát igénylő termékek 

Ebben a kategóriában – mint például a vas és acél, valamint a kevésbé összetett közlekedési eszközök – az amerikai importkoncentráció 2018 óta csökkent. Kína részesedése ezekben a behozatalokban visszaesett, és az Egyesült Államok most már majdnem annyira támaszkodik Európára, mint az ázsiai országra, Mexikó pedig a harmadik helyre került. Kínának ezen a területen nagyobb a beszállítói koncentrációja, mint az USA-nak vagy az uniónak, és Indonézia vált Kína legfontosabb beszállítójává ebben a termékkategóriában. 

Az európai importkoncentráció ezen a területen nagyrészt változatlan maradt 2018 óta, továbbra is az ázsiai nagyhatalom a régió legnagyobb beszállítója. 

3. Közepes képzettséget és technológiát igénylő termékek 

Ennél a kategóriánál – amely magában foglal egyes közúti járműveket és speciális ipari gépeket – növekvő kölcsönös függés figyelhető meg az Európai Unió és Kína között. Az utóbbi importkoncentrációja ezen termékekre vonatkozóan meghaladja a másik két régióét, és az unió mint a legnagyobb beszállító szerepe egyre növekszik. 

Eközben az EU importkoncentrációja is fokozódott, mivel Kína részesedése meredeken emelkedett 2018 és 2023 között, ami a távol-keleti elektromos gépek, beleértve az akkumulátorok és az elektromos járművekhez szükséges alkatrészek exportjának a növekedését tükrözi. 

Az Egyesült Államok közepes képzettséget igénylő termékekre vonatkozó forrásai kissé diverzifikálódtak, Kína részesedése jelentősen csökkent, míg Mexikóé növekedett. 

4. Magas képzettséget és technológiát igénylő termékek 

Ezeknél az árucikkeknél – mint például a repülőgépek, a mobiltelefonok és a laptopok – főként a fejlett gazdaságok exportálnak, az amerikai beszerzési koncentráció csökkent 2018 és 2023 között. Ezt Kína piaci részesedésének jelentős visszaesése és az Európai Unió részesedésének a növekedése hajtotta. 

Az ázsiai nagyhatalom importkoncentrációja ezeknél a termékeknél szintén visszaesett, bár csak enyhén, miközben Európáé nőtt. Mindhárom régió esetében jelentős növekedés figyelhető meg a kisebb partnerektől származó behozatalok arányában 2018 és 2023 között. 

A jövő kihívásai: együttműködés vagy konfliktus? 

Mindezen változások fényében felmerül a kérdés: képes-e az Egyesült Államok és az Európai Unió szinkronba kerülni egymással a kínai importokkal kapcsolatos politikájukban?  

Az amerikai kormány blokkosodási törekvései ellenére az unió egyre inkább függ Kínától, ami növeli az esélyét annak, hogy a jövőben gazdasági és politikai érdekellentétek alakuljanak ki. 

Az elmúlt években az Egyesült Államok és az EU már szembekerült egymással a Huawei és a kínai 5G-rendszerek európai elterjedésének megakadályozása kapcsán. Ha az importkoncentrációs trendek folytatódnak, valószínűleg újabb összetűzésekre lehet számítani, különösen a nemzetbiztonsági és technológiai politika terén. 

Az importforrások diverzifikációja és a geopolitikai kihívások közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú a jövőbeni együttműködés vagy konfliktus kimenetele szempontjából. 

A három legnagyobb kereskedelmi régió importstratégiáinak az eltérése nemcsak gazdasági, hanem politikai kihívásokat is magával hoz. Az importforrások diverzifikációja és a geopolitikai kapcsolatok szoros összefüggésben állnak egymással, az egyes régiók eltérő megközelítései pedig új kihívások elé állítják a globális kereskedelmi rendszert. 

Az Egyesült Államok pozíciója

Az USA határozottan az importforrások diverzifikációjára törekszik, különösen a Kínával szembeni függőség csökkentésére. Az amerikai politikai vezetés tisztában van azzal, hogy az ázsiai nagyhatalomtól való gazdasági függőség mérséklése stratégiai fontosságú a nemzetbiztonság szempontjából. Az elmúlt években bevezetett tarifák és kereskedelmi korlátozások célja, hogy ösztönözzék az amerikai vállalatokat, hogy új beszállítói hálózatokat építsenek ki más országokban és térségekben, mint például Mexikóban és az Európai Unióban. 

Ezek az intézkedések részben sikeresek voltak, ahogy azt a Kínából származó importok csökkenése is mutatja. Ugyanakkor az USA továbbra is szembesül azzal a kihívással, hogy sok esetben nem talál megfelelő alternatívát az ázsiai ország helyett, különösen a technológiailag fejlett termékek esetében.  

Az amerikai kormány számára a legnagyobb kérdés az, hogy mennyire tudják csökkenteni a Kínától való függőséget, miközben megőrzik az ellátási láncok stabilitását és hatékonyságát. Mindemellett fel kell készülniük a kereskedelmi háború fokozására érkező kínai válaszcsapásra is, ami a legfájóbb pontokon, a kritikus nyersanyagokon keresztül érkezik. 

Európa és Kína összefonódása 

Az Európai Unió ezzel szemben egy eltérő megközelítést alkalmaz. Az EU gazdaságilag mélyen integrált Kínával, különösen a gyártott termékek terén, és az importkoncentrációja egyre nő. Ennek oka részben az, hogy az unió gazdaságai közötti kereskedelem már rendkívül diverzifikált, és az ázsiai ország továbbra is versenyképes árakat kínál, különösen a munka- és erőforrás-intenzív termékek esetében. 

Ugyanakkor, főként a tengerentúlról, egyre növekvő nyomás nehezedik az EU-ra, hogy csökkentse a Kínával szembeni gazdasági függőséget, különösen a stratégiai fontosságú ágazatokban, mint az energia, az orvosi eszközök vagy a kritikus fontosságú nyersanyagok.  

Kína: globális gazdasági stratégia és az ellátási láncok dominanciája 

Egyelőre úgy tűnik, hogy az ázsiai országnak nincs mitől aggódnia: mint a világ legnagyobb gyártási központja, továbbra is erőteljes a pozíciója a globális ellátási láncokban. Az ország gazdasági stratégiája a diverzifikációra és az exportpiacok bővítésére összpontosít, miközben igyekszik fenntartani a dominanciáját a gyártott termékek világpiacán. 

Azonban Peking is felismerte, hogy a túlzott exportfüggőség sebezhetővé teheti a külső gazdasági és politikai nyomásgyakorlással szemben. Ennek eredményeképpen az ország egyre inkább a saját belső piaci fogyasztására és az új kereskedelmi partnerek felkutatására összpontosít.  

Kína stratégiája többek között az Európai Unióra és más ázsiai országokra helyezi a hangsúlyt, így igyekszik ellensúlyozni az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi konfliktusokat. 

Az ellátási láncok jövője: a többpólusú világ felé 

A világ legnagyobb kereskedelmi régióinak eltérő stratégiái egy többpólusú világ felé mutatnak, ahol a kereskedelmi kapcsolatok egyre inkább regionális szinten szerveződnek. Az USA, az EU és Kína közötti növekvő gazdasági különbségek és politikai ellentétek várhatóan újraírják a globális kereskedelem szabályait a következő évtizedekben. 

Az importforrások diverzifikációjának fontossága a jövőben tovább növekszik, ahogy a régiók igyekeznek csökkenteni a gazdasági sérülékenységüket és megvédeni a nemzetbiztonsági érdekeiket. Az Egyesült Államok, Európa és Kína mindegyike különböző irányba halad, de mindannyian szembesülnek azzal a kihívással, hogy egyensúlyt találjanak a gazdasági integráció előnyei és a geopolitikai stabilitás közötti vékony mezsgyén. 

A végső kérdés az marad, hogy a világ legnagyobb gazdaságai képesek lesznek-e megtalálni a közös hangot, vagy a divergens gazdasági érdekek egy új hidegháborús korszakot nyitnak-e meg.  

Ahogy a globális gazdaság továbbra is változik, egy biztos: a kereskedelmi stratégiák és az ellátási láncok irányítása kulcsfontosságú lesz a jövő globális rendjének alakításában. 

(Források: Reuters; PIIE)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Wikimedia Commons/Dati Bendo