Napjainkban olyan időszakot élünk, amikor a geopolitikai események hatása széles körben kihat a gazdasági növekedésre és a tőkeáramlásra, emiatt a megszokottnál gyakrabban kerül szóba a mindennapi beszélgetések során. Ennek ékes példája, hogy 2023 októberében elindították a Goldman Sachs Global Institute-ot, egy új platformot, amely a geopolitika, a technológia és a globális piacok metszéspontjában nyújt perspektívákat az ügyfeleknek. Az idén júniusban a Boston Consulting Group is elindította geopolitikai tanácsadói tevékenységét. 

A Világgazdasági Fórum tanulmánya szerint az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelethez (SEC) benyújtott vállalati bejelentések alapján 2022-ben először fordult elő, hogy több, nemzetközileg aktív cég említette a geopolitikai tényezőket az üzleti döntések irányítójaként vagy a kockázatértékelés befolyásolójaként, mint az ESG-kérdésekkel, a fenntarthatósággal vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos kifejezéseket.  

A geopolitika felértékelődő jelentőségét tehát nem lehet tagadni: ukrajnai és gázai háború, ellátási láncok átrendeződése, USA és Kína gazdasági verseny és szétválás, a BRICS+ növekvő törekvései, kritikus erőforrásokért folytatott verseny.  

Latin-Amerikától a Közel-Keleten át a Csendes-óceánig úgy tűnik, hogy az intézményeket megbénítja a geopolitikai érdekek ütközése. 

A NATO lomhasága az orosz-ukrán háború kapcsán mutatkozott meg (Forrás: dreamstime)

Az elmúlt két évtized technológiai optimizmusa átadta a helyét a rivalizálásnak, amely során a különböző érdekelt felek eltérő utakat jelölnek ki. Amerika egypólusú világrendjének hanyatlása jól látható a széttöredezett belpolitikai színtéren, a növekvő adósságteherben, a polarizált társadalomban és a következetlen külpolitikában. Ezek újradefiniálják a hidegháború utáni négy évtizedes globális gazdasági és politikai rendet, miközben a geopolitikai feszültség és változás időszakába lépünk, amely egy folyamatban lévő történelmi átalakulást jelez. 

A Szovjetunió bukása után, egy olyan világban, amelyet az Egyesült Államok uralt, a három évtizedes viszonylagos nyugalom a globalizáció felgyorsulásához vezetett. Ezen a rendszeren 2008 után kezdtek megjelenni a repedések, amikor az olyan országok, mint Kína, megkérdőjelezték az amerikai érdekek által vezérelt globális kereskedelmi rendszer érvényességét. Ez a tendencia a pandémia után felgyorsult, és most már nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedben egy új geopolitikai korszakba léptünk, amelynek a jellemzői azonban még nem világosak. 

Amikor geopolitikáról beszélünk, sokan még ma sem értik pontosan, miről is van szó a számos elmélet és keretrendszer miatt. Az egyik legegyszerűbb magyarázatot a meghatározására Colin Flint, az Utahi Egyetem professzora adta, aki meghatározta, mik azok az alapvető építőelemek, amelyek világosan megmagyarázzák és kontextusba helyezik a mai világot: 

A hatalom kivetítése 

Az egyes államok megpróbálják a befolyásukat a határaikon túlra kivetíteni, hogy az érdekeiket szolgálják. A célzott országok erre reagálnak, és megpróbálják megakadályozni ezt. 

Erősebb és gyengébb országok 

A gyengébb államok úgy érzik, hátrányos helyzetbe kerülnek az erősebbek intézkedései miatt, ezért együttműködnek egy erősebb országgal, hogy segítsék azt a hatalom kivetítésében a saját érdeküknek megfelelően. A geopolitika nem egyszerűen a nagyhatalmak közötti harcokról vagy szövetségeiről, hanem az országok közötti kapcsolatok összességéről szól. 

A gyenge és erős országok közötti gazdasági kapcsolatok a geopolitika mozgatórugói 

Egyenlőtlen világban élünk, ahol a gazdagság, az erőforrások és az azokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei jellemzők. Az erősebb és gyengébb államok közti kapcsolatok jelentik a geopolitika fő hajtóerejét, amit a gazdaság és a verseny motivál. A geopolitika arról szól, hogy a vállalkozások hogyan hozzák létre a gazdasági viszonyok hálóját, és hogyan használják fel az országokat e kapcsolatok kiépítésére vagy védelmére. 

A vállalkozások is fontos geopolitikai szereplők, nem csak az országok

Mivel a gazdasági kapcsolatok és az erőforrásokhoz való hozzáférés fontos szempont, ez közvetlenül a különböző nemzetek vállalkozásai közötti kereskedelmi-befektetési kapcsolatokhoz vezet. A katonai és politikai jelenlét megteremtésének célja ezeknek a viszonyoknak, hálózatoknak a védelme.

A geopolitika földrajza magában foglalja a hálózatokat és a területeket 

A geopolitika a gazdasági kapcsolatok hálózatainak és a terület politikai ellenőrzésének kombinációja. Például a tengeri hatalom az erő kivetítésének és a tengerentúli gazdasági érdekek ellenőrzésének alapvető eleme, amely a tengereken átívelő kereskedelmi hálózatok ellenőrzésében és a szárazföldi érdekek előmozdítására való felhasználásában nyilvánul meg. A tengerek ellenőrzésére, különösen az akadálytalan kereskedelem elősegítésére akkor van szükség, amikor a területi ellenőrzés távol van az anyaországtól. 

A változás folyamatos 

A dinamika nem állandó időben és térben, hanem folyamatos. A történelem újra és újra megtanított minket arra, hogy a gazdasági verseny, a szövetségek és a katonai stratégia oda-vissza mozgásban van. Míg a világ alapvető földrajzi jellemzői, amelyek a geopolitikát meghatározzák, nem változnak, a különböző földrajzi jellemzők jelentősége igen. 

Meghatározás 

A geopolitika definíciójának tehát két része van. A gazdasági nyereség és a hatalom kivetítése a világ olyan részeinek ellenőrzésére szolgál, mint az országok, az óceánok és a szigetek, valamint azok összekapcsolódásának módja. Ha valamely állam ezeket a dolgokat irányítja, az gazdagságot és erőt, ha nem, akkor az szegénységet és gyengeséget jelent. 

Ezek alapján meg lehet érteni a mostani szalagcímek nagy részét: a BRICS+ felemelkedése, a kínai BRI (Egy övezet, egy út kezdeményezés), Oroszország hatalmi törekvései Afrikában, az USA, Kína és az EU új iparpolitikája, az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Ausztrália, Törökország és Brazília felemelkedése, a pénzügyi hidegháború és a globális verseny a tengeri képességek kiépítéséért. 

Az 1990 utáni világrendet néhány kiszámítható alapstruktúra határozta meg: a demokrácia és a jogállamiság diadala, a globalizáció és az innováció erényei, Amerika egypólusú világrendje és hatalmának stabilizáló funkciója, a technológia és az innováció, valamint a piacok növekvő szerepe. Ez egy olyan világ volt, amely az időszakos viszályok és zavargások ellenére kiszámítható volt.

A kibővült BRICS-csoport egyre nagyobb jelentőséggel bír (Forrás: dreamstime)

A multinacionális cégek nem találtak akadályokat a terjeszkedés előtt, legyen szó Kínáról, Kelet-Európáról, Dél- vagy Délkelet-Ázsiáról. A jogállamiság és a dollár hegemóniája által vezérelt piacok, valamint Amerika tengeri hatalma által az ellátási láncok nyitvatartása miatt biztonságos légkörben kereskedhettek. 

A mai világ azért tűnik olyan kaotikusnak, mert a régi világrend pillérei leomlóban vannak, és egy új korszak körvonalai rajzolódnak ki, amely nem a kiszámíthatóságon és a stabilitáson, hanem a bizonytalanságon alapul.  

A kialakulóban lévő rendben a geopolitikai blokkok visszatértek, a stratégiai riválisok pedig ideológiai és technológiai harcokat vívnak. A nemzetközi helyzet kiéleződése fokozódik, mivel egy nagyobb, sőt a globális háború kockázata egyre magasabb. Az Egyesült Államok hatalma még mindig jelentős, de a viselkedése kiszámíthatatlanabbá válik, ahogy a politikája egyre kevésbé stabil. 

A hidegháború utáni rend, amely az USA és szövetségesei szabályain és érdekein nyugodott, megremegett, amint más országok elkezdtek mozgolódni, és az amerikai hatalom relatíve csökkenni kezdett. Ez Kína robbanásszerű felemelkedésével és Oroszország Putyin alatti fejlődésével kezdődött.  

Amerika és szövetségesei, főként az EU, természetesnek vették ezeket a folyamatokat, elhanyagolták a védelmi szférát, és túlságosan elkényelmesedtek a saját maguk által létrehozott világrendben. 

Csakhogy elérkezett az idő, amikor Kína, Oroszország és más nemzetek, amelyeknek nem tetszett az USA vezetése által meghatározott rendszer, megkérdőjelezték a status quót. Oroszország lépéseket tett Georgiában (2008) és Ukrajnában (2014, 2022), emellett további gazdasági és politikai manővereket hajtott végre Európában. Kína a Dél-kínai-tengeren kezdte el fitogtatni az erejét, Irán pedig a Szaddám utáni Közel-Keleten játssza ki a kártyáit, hogy növelje regionális befolyását.  

Kína és Oroszország egyre határozottabban megkérdőjelezi a dolláralapú rendszert (Forrás: flickr)

Ahogy a gazdasági erőviszonyok globális egyensúlya megváltozott az elmúlt évtizedekben, úgy módosultak a felemelkedő gazdasági hatalmak ambíciói és törekvései. Amerika a második világháború végén messze a világ vezető hatalma volt, 1950-ben a globális termelés 27,3 százalékát adta, noha a világ népességének mindössze 6 százalékát tette ki. A Szovjetunió volt a következő legnagyobb gazdaság, nagyjából az Egyesült Államok egyharmadával, míg Kína a harmadik, nagyjából egyhatodával. 

Az amerikai előny nemcsak a teljes GDP-ben, hanem a tudományban, a technológiában, a felsőoktatásban, a tőkepiacok mélységében, az üzleti szervezet kifinomultságában, valamint a fizikai infrastruktúra minőségében és mennyiségében is megmutatkozott.

A tengerentúli multinacionális vállalatok a globális ellátási láncok létrehozása érdekében körbejárták a földet. Mindez bizonyos értelemben elősegítette az USA-val gazdasági kapcsolatokat létesítő gazdaságok növekedését. 

Mindez a kelet-ázsiai gazdaságok fellendülésével kezdődött, kezdve Japán 1945–1960 közötti, a háború utáni gyors újjáépítésével. Ezt követte a négy ázsiai kistigris: Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr, amelyek az 1960-as években kezdték meg gyors növekedésüket, végül pedig Kína következett az 1970-es évek végén Teng Hsziao-ping reformjaival és az ország világ felé való megnyitásával. A 16 nagy kelet-ázsiai gazdaság 1950-ben a világ termelésének 15,9 százalékát, 1980-ban 21,7 százalékát, 1990-ben pedig 27,8 százalékát állította elő. 

Teng Hsziao-ping reformjai megnyitották Kínát a világgazdaság irányába (Forrás: flickr)

Amit azonban nem sokan jósoltak meg, az az volt, hogy Kína képes lesz évtizedeken át gyorsan növekedni. 1991 és 2021 között az ázsiai ország GDP-je a 14,1-szeresére nőtt, míg az amerikai GDP 2,1-szeresére. Kína egy főre jutó GDP-je az 1991-es 3,8 százalékról 2021-re 27,8 százalékra emelkedett az amerikaihoz képest. A távol-keleti nagyhatalom gyors növekedése a technológiai know-how-nak, az innovációs képességnek, a minőségi oktatásnak, valamint az infrastruktúra korszerűsítése és modernizálása terén elért gyors fejlődésnek köszönhető. 

Az elmúlt 30 évben három alapvető gazdasági változás alakította át a geopolitikát. Az USA részesedése a globális termelésből az 1991-es 21 százalékról 2021-re 15,7 százalékra csökkent, míg Kína részesedése 4,3-ról 18,6 százalékra nőtt. Az ázsiai nagyhatalom a világ nagy részének vezető kereskedelmi partnerévé vált. A BRICS-országok megelőzték a G7-et a teljes kibocsátás tekintetében: az együttes GDP-jük 2021-ben 42,1 ezer milliárd dollár volt, szemben a G7-ek 41 ezer milliárd dollárjával. Az együttes népesség tekintetében a BRICS-államok 2021-es 3,2 milliárdos népessége 4,2-szerese a G7-országok 770 milliójának. 

Tehát már nem az USA, az Egyesült Királyság, Németország és Japán által gazdaságilag uralt világban élünk.  

Kína jelenleg hasonló gazdasági méretű, mint az Egyesült Államok, míg a közepes jövedelmű országok ellensúlyt képeznek a G7-tel szemben.  

Ez tükröződik abban is, hogy az elmúlt három és a következő G20-elnökséget egymás után közepes jövedelmű fejlődő országok töltötték be, illetve fogják betölteni: Indonézia (2022), India (2023), Brazília (2024) és Dél-Afrika (2025). 

Brazília lesz a házigazdája a 2024-es G20-csúcsnak (Forrás: flickr)

Ez azt jelenti, hogy megnőtt a geopolitika jelentősége. Míg egyesek ugyanúgy működnek, mint korábban, vannak, akik nem. Oroszország, Kína geopolitikai eszközökhöz nyúlnak az amerikai hatalom és befolyás aláásására. Láttuk ezt akkor, amikor Kína a japán politika megtorlásaként kereskedelmi korlátozásokhoz folyamodott, vagy amikor Oroszország visszatartotta a gázszállításokat Európának. 

A geopolitika az országok iparpolitikájának új korszakát is elindította, legyen szó az Egyesült Államokról, Kínáról, Japánról, Szaúd-Arábiáról vagy Brazíliáról. 

1968-ban Henry Kissinger, a realista iskola nagymestere azt mondta: „A jelenlegi nemzetközi környezet zavaros, mert az alapvető elemei egyszerre változnak.” Azt értette ezalatt, hogy a dekolonizáció, a belföldi tiltakozások, a változó erőegyensúly, a Szovjetunió agresszív lépései Kelet-Európában, a közel-keleti háborúk és még számos más tényező felborította azokat a megállapodásokat, amelyek a második világháború utáni időszakot meghatározták.  

Henry Kissinger, egykori külügyminiszter (Forrás: flickr)

A következő két évtized pedig viharos volt mind politikai, mind gazdasági szempontból, és olyan örökséget hagyott maga után, amely ma is velünk van. Bár a kontextus és a konkrét tényezők eltérők lehetnek, Kissinger értékelése több mint öt évtized elteltével is igaz, és kiindulópontként szolgálhat mindenki számára annak megértéséhez, hogy mi várhat ránk. 

Kapcsolódó:

Borítókép: flickr