A Gazprom Ukrajnával kötött tranzitszerződése az idén decemberben jár le. Az orosz szakértők először abban gondolkodtak, hogy a Gazpromnak e szerződés nélkül is lesz lehetősége folytatni az orosz gáz tranzitját Ukrajnán keresztül, amennyiben aukciókon lefoglalják a gázszállító rendszer kapacitását, ahogy az Európában megszokott: egy-két hónapra, vagy akár fél évre. Viszont Mihail Podoljak, Zelenszkij tanácsadója már azt mondta, hogy Ukrajna 2025. január 1-jétől hajlandó gázt szállítani, de csak más országokból származó nyersanyagot, például közép-ázsiai országokból, Kazahsztánból vagy Azerbajdzsánból, amennyiben megvan hozzá a megfelelő logisztika, jogalap és szerződéses viszonyok.  

Ukrajna tehát nem fogja engedni, hogy az orosz Gazprom részt vegyen a vezetékkapacitásuk lefoglalására irányuló aukciókon.  

Az oroszok kissé abszurdnak tartják az ukrán tanácsadó kijelentését, hiszen az ukrán vezeték bejárata orosz területen található, így a használatból nem lehet teljesen kihagyni őket. Bár abból, hogy az ukrán tranzitot egy nem orosz szállítónak adják át, Oroszország akár még hasznot is húzhat.  

Ki pumpálhatna gázt Ukrajnán keresztül Moszkva beleegyezésével?  

Az oroszok szerint jelenleg a szomszédos országok közül ez csak Azerbajdzsán lehet. Kazahsztán és Üzbegisztán valószínűleg nem tud további gázt kínálni, mivel megvannak a problémáik a saját régiójuk gázellátásával, és nincsenek jelentős exportforrásaik. Oroszország most dönt az Üzbegisztánba irányuló orosz gázszállítás növeléséről, a jövőben pedig Észak-Kazahsztán ellátását tervezik.  

Türkmenisztán főként Kínának szállítja a földgázát, és bár szeretné diverzifikálni az eladásait, jelenleg Oroszországgal feszült a viszonyuk, többek között a Gazprommal való gázverseny miatt. A türkméneknek egyébként megvan a szükséges gázuk és a műszaki lehetőségük is arra, hogy Oroszországon és Ukrajnán keresztül szállítsanak a Közép-Ázsia–Központ-gázvezetékrendszeren keresztül. Ezt széles körben alkalmazták az 1990-es években és a 2000-es évek első felében, amikor a Gazprom türkmén gázt vásárolt, hogy azt később Európába értékesítse. Ugyanazt az ukrán gázszállító rendszert használták, amelyet még a Szovjetunió idején építettek ki. 

A probléma csupán az, hogy ezt a gázvezetéket ma az ellenkező irányú – Oroszországból Üzbegisztánba – történő szállításra használják. A Közép-Ázsia–Központ-gázvezetékrendszer Türkmenisztánból Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül Oroszországba tartó vezetékekből áll, amit jelenleg a Gazprom irányít.  

Egyetlen együttműködési lehetőség maradt: Azerbajdzsán. Jelenleg az azeriek Törökországon keresztül szállítják a földgázt az Európai Unióba, a TANAP és a TAP vezetéken keresztül 10 milliárd köbméter azeri gáz érkezik Törökországba, Görögországba, Albániába és Olaszországba.  

Itt mutatkozik lehetőség az egyezségre Bakuval a gázszállítás cseréjéről. A korábban Ukrajnán áthaladó orosz gázt Azerbajdzsánon keresztül, esetleg az ország szerződései alapján Törökországba és Európába szállíthatják. Baku pedig Ukrajnán keresztül viheti az azerbajdzsáni gázt, esetleg a Gazprom-kontraktusok alapján. 

Gyakorlatban ez az azerbajdzsáni és az orosz gáz fizikai szállítását jelentené, de csak papíron, jogilag az orosz gáz Törökországon és a TAP-vezetéken keresztül, az azerbajdzsáni pedig Ukrajnán át áramlana. Hogy ezek a mennyiségek megegyeznek-e vagy sem, az még vita tárgya. 

Oroszország jelenleg mintegy 15-16 milliárd köbmétert szállít Ukrajnán keresztül, ami összevethető az azeriek 10 milliárdjával.  

A Gazprom érdeke nyilvánvaló, hiszen élő szerződései vannak Ausztriával, Magyarországgal és Szlovákiával, amelyeket nem szívesen szakítana meg. Magyarországnak és esetleg Szlovákiának a Török Áramlaton keresztül továbbra is biztosítani tudják a gázt, de ebben az esetben Ausztria már kiesne.  

Vélhetően Azerbajdzsán segíteni fogja a Gazpromot az európai vevőkkel kötött szerződések szerinti kötelezettségeinek teljesítésében. 

Másrészt Oroszországnak szüksége lesz Azerbajdzsánra, hogy megoldjon egy stratégiai kérdést, például az orosz gáz vezetékes szállítását Iránba. Júniusban a Gazprom delegációja a perzsa államba látogatott, ahol memorandumot írtak alá az orosz vezetékes gáz Iránba irányuló hosszú távú szállításának fejlesztéséről. 

A Gazprom ugyan hallgat erről, de Irán fellebbentett néhány részletet. Egy új gázszállító rendszer létrehozását tervezik a Kaszpi-tenger fenekén, amely akár 110 milliárd köbméter orosz gázt szállíthatna Iránba, majd tovább Dél-Ázsia és a Közel-Kelet piacaira. Az utóbbi két olyan piac, ahol felhalmozott kereslet van. Az ottani gázfogyasztás gyakran azért visszafogott, mert nincs kínálat. 

Valójában a felrobbantott Északi Áramlat helyett megszületne a Kaszpi-tengeri gázvezeték.  

Ez a projekt azonban csak akkor valósulhat meg, ha Azerbajdzsán vagy Türkmenisztán beleegyezik, hogy a csövet a felségvizeiken fektessék le. Az oroszoknak az utóbbival hagyományosan nehéz a kapcsolata, de Azerbajdzsánnal van lehetőség az egyezségre. Bár az államfők hat év után először találkoztak, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök augusztus 19-én kétnapos látogatást tett Bakuban. A két ország vezetője nem nyilvános megbeszéléseket folytatott a gázról, ahol ismét szóba kerültek az együttműködés stratégiai területei. 

Oroszország számára az Iránba vezető gázvezeték építése stratégiai jelentőségű, mivel komoly gázexportra más irányokban korlátozottak a lehetőségei. Európa alapvetően el akar távolodni a gáztól – és nem valószínű, hogy ez Oroszország számára kedvezően változik. Kínával is bonyolult a helyzet. Egyrészt tervszerűen töltik fel a Power of Siberia 1 vezetéket, másrészt Mongólia – amely ebben az esetben tranzitország – nyilatkozatai szerint legkorábban 2028-ban lehet visszatérni a Power of Siberia2 projekthez.  

Azerbajdzsán is jól járna 

Kétségtelen, hogy amennyiben az egyezség megszületik, Azerbajdzsánnak lehetősége nyílik arra, hogy nagyobb mennyiségű gázt szállítson az ukrán gázszállító rendszeren keresztül, mint amennyit jelenleg Törökországon át Európába tud juttatni. Ez közvetlen gazdasági haszon Azerbajdzsán számára, mivel szinte azonnal további 3-4 milliárd köbméterrel növelhetné a mennyiséget. És az ukrán útvonalon mindezt úgy, hogy nem kellene további infrastruktúrát kiépítenie. 

Másrészt, mivel az ukrán vezeték teljes kapacitása óriási, Bakunak meglenne a lehetősége arra, hogy tovább növelje a gázkitermelését.  

(Forrás: Vzgljad)  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons/Official website the President of Azerbaijan