A kiszáradt tájak terjedése öngerjesztő folyamattá válhat 

Szerző: | 2024. szeptember. 7. | Klímaváltozás, Zöldgazdaság

A világ szárazföldi felszínének közel fele ma már szárazságtól sújtott aszályos földnek minősül, és egy új kutatás szerint ezek a területek felgyorsítják a saját növekedésüket. 

A Science folyóiratban közzétett eredmények azt mutatják, hogy a globális földterület mintegy 45 százaléka sivatagokból, cserjésekből, gyepekből és szavannaerdőkből áll. Ezen régiókra jellemző az alacsony csapadékmennyiségből és a magas légköri vízigényből adódó vízhiány, ami jelentős mértékben érinti mind a természetes ökoszisztémákat, mind az ember által kezelt tájakat, beleértve a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és az állattenyésztést.  

A Bristoli Egyetem klímakutatói a Genti Egyetem által vezetett tanulmányban a Cardiff Egyetem és az ETH Zürich szakértőivel működtek együtt. 

Az régóta ismert, hogy az éghajlatváltozás és a helytelen földhasználat hozzájárul a száraz táj kialakulásához, az elsivatagosodáshoz, de az eredmények egy meglepő dolgot is feltártak: maga a száraz táj öngerjesztő módon is felgyorsítja saját terjedését. 

A tanulmányban ezt a folyamatot azzal magyarázzák, hogy az éghajlatváltozás fokozza a légkör kiszáradását ezekben a régiókban. A már meglévő száraz területeken a kiszáradó talajok kevesebb nedvességet és több hőt bocsátanak ki a légkörbe, ami csökkenti a csapadék mennyiségét és a megnövekedett légköri vízigényt a szomszédos, még nedves régiókban. Idővel ez a folyamat azt eredményezheti, hogy ezek a nedves területek fokozatosan szárazzá válnak. 

A kutatók számszerűsítették a száraz táj öntágulási folyamatát az újonnan kiterjedt területek csapadék- és hőforrásainak elemzésével. Az elmúlt 40 év során ezekben a régiókban zajló légmozgások nyomon követésével a csapat először tudta kiszámítani, hogy a szárazföldek terjeszkedéséhez hozzájáruló csapadékhiány és a megnövekedett légköri vízigény mekkora része tulajdonítható a már meglévő száraz tájnak.  

Dr. Akash Koppa, a kutatás vezetője elmondta, hogy a körülbelül 5,2 millió négyzetkilométernyi nedves tájból, amely az elmúlt négy évtized során szárazzá tájjá alakult, a változás több mint 40 százaléka a száraz régiók önterjeszkedésének volt köszönhető. Az olyan területeken, mint Ausztrália és Eurázsia, az önterjeszkedést azonosították a szárazföldek terjedésének elsődleges mozgatórugójaként. Koppa azt is kihangsúlyozta:  

Ahogy haladunk tovább egy melegebb és potenciálisan szárazabb jövő felé, a száraz tájak önterjeszkedési jelensége felgyorsulhat, és világszerte jelentős kockázatot jelenthet az ember megélhetésére, az ökoszisztémákra és a társadalmi-gazdasági stabilitásra.”  

A tanulmány rámutat arra is, hogy a régióknak a száraz tájak további terjeszkedésével szemben sürgősen szüksége van az éghajlatváltozás mérséklésére és a fenntartható földgazdálkodási gyakorlatokra. Emellett hangsúlyozza az összehangolt ökoszisztéma-megőrzési erőfeszítések fontosságát a meglévő száraz tájakon.  

A kutatás szereplői jelenleg a szárazföldi alkalmazkodási stratégiák kidolgozásával foglalkoznak, amelyek megakadályozhatják a szárazság és a hő terjedését. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn