Ahogy a hőmérséklet évről évre melegebbé válik, egyre több háztartás kénytelen légkondicionálót használni, hogy elviselhetővé tegye a hőséget. Azonban a hűtés nemcsak kényelmet nyújt, hanem jelentősen növeli az energiaigényt is. Ez megterheli a villamosenergia-hálózatokat és fokozza a klímaváltozást. Mely országok vezetnek ebben a „versenyben”, és mik lehetnek a következmények hosszú távon?
Az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárás miatt világszerte egyre több háztartásban döntenek úgy, hogy valamilyen légkondicionáló rendszert szereltetnek be, hogy kibírják a hőséget. Az alábbi ábrát a Nemzetközi Energiaügynökség 2018-as adatai alapján alkotta meg a fixr.com a Brilliant Maps arról, hogy mely országok otthonaiban a legelterjedtebb a hőmérséklet-szabályozó rendszerek használata.
Talán elsőre azt gondolhatnánk – a népességi, a gazdasági és a technológiai adottságok alapján –, hogy az Egyesült Államok vagy Kína vezet, azonban nem így van.
Japánban 1 százalékkal több az olyan otthon, amelyet klímával szereltek fel (összességében 91 százalék), mint az USA-ban,
így az amerikaiak a második helyre szorulnak 90 százalékkal – itt a légkondicionáló rendszerek leginkább a délnyugati és a délkeleti vidékeken elterjedtek. Japánban a légkondik használata széles körben elterjedt, de a minőségük tükrözi az ország elkötelezettségét az energiahatékony megoldások iránt. Az ottani berendezések igyekeznek egyensúlyt teremteni az olyan alapvető fontosságú szempontok között, mint a felhasználói kényelem és a takarékos energiafogyasztás.
A harmadik helyen Dél-Korea található 86 százalékkal, amelyet Szaúd-Arábia követ. Az arab monarchiában az energiaigény 70 százaléka a légkondicionálásból származik, ami érthető, hiszen a sivatagi klímájú országban nyáron 27 és 43 Celsius-fok között mozog az átlaghőmérséklet, ehhez pedig hozzájön a rendkívüli szárazság (az ország nagy részében 150 mm alatt van az éves csapadékmennyiség). Rögtön mögötte Kína az ötödik, 60, míg Európa a nyolcadik, 10 százalékkal.
A jelentés kitér arra is, hogy 2050-ig Kína, Indonézia (ahol a háztartásoknak jelenleg a 9 százaléka használ légkondit) és India (5 százalék) együtt a légkondicionálásból fakadó energiaigény növekedésének a feléért lesz felelős. Emellett
az energiahatékonyság növelését célzó intézkedések nélkül a beltéri helyiségek hűtéséből adódó energiaigény 2050-re több mint háromszorosára nő 2018-hoz képest
– akkorára, mint Kína és India jelenlegi villamosenergia-igénye együttvéve.
Egy másik szempontot tekintve viszont Kínáé az első hely: ez pedig az összesen telepített klímaszabályozó egységek száma. Az ázsiai országban tavaly körülbelül 800 millió légkondit használnak – ezeknek több mint a felét a háztartásokban.
Az ország energetikai infrastruktúrája, valamint az egyre jobbmegfizethetőség hozzájárult a hűtőrendszerek széles körű használatához.
A telepített egységeket tekintve az Egyesült Államok a második, Japán a harmadik, Dél-Korea, Szaúd-Arábia és India itt is az élmezőnybe tartoznak.
Mi a helyzet az öreg kontinensen?
Ahogy az ábrán is látható, Európában jóval kevésbé elterjedt a légkondicionálás. Ennek több oka is van, az egyik a lakás hűtésének az energiaköltsége. Már az ukrajnai háború okozta energiaválság előtt is az európai villamosenergia-árak több mint kétszeresei voltak az amerikai átlagnak. A másik pedig az európai kultúrából adódik: mind a lakosság, mind a kormányok vonakodnak a légkondicionáló berendezések bevezetésétől. Ebben közrejátszhat az európaiak klímaváltozással kapcsolatos magasabb szintű tudatossága is.
Az Eurostat adatai szerint az európai háztartások végső energiafogyasztásának csupán a 0,5 százaléka származik a léghűtésből.
Az viszont elmondható, hogy a klímaberendezések használata itt is egyre inkább növekszik, 1990 óta megduplázódott a telepített egységek száma. Az épületek hűtése iránti igény növekedése leginkább Európa északi részein volt tapasztalható. Az IEA 2018-as adatai szerint 96,5 millió telepített légkondirendszert használtak az unió területén. Az ügynökség számításai szerint ez a szám jelenleg 130 millió körül lehet,
2050-re pedig elérheti a 2018-as mennyiség négyszeresét.
Ezek többsége azonban – az USA-val, Kínával és Japánnal ellentétben – nem az otthonokban, hanem középületekben találhatók. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy a háztartások körében jobban nő az ilyen berendezések iránt kereslet, mint a középületek esetében.
Mennyire károsak a légkondik a környezetre nézve?
A légkondival ellátott háztartások listáján hatodik helyen „beérkező” Mexikó (16 százalék, holtversenyben Brazíliával) egy igen csúnya mutatót tudhat magáénak: itt a legmagasabb a hűtéssel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás aránya. Az IEA jelentése kiemeli, a nagy probléma az, hogy a fogyasztók nem a leghatékonyabb berendezéseket vásárolják.
Jelenleg a világ szén-dioxid-kibocsátása évente körülbelül 37 milliárd tonna, és ehhez a légkondicionálás 1 milliárddal járul hozzá.
Megfelelő intézkedések bevezetésével akár a duplájára lenne növelhető a légkondik hatékonysága, ezzel csökkenne a kibocsátáshoz való hozzájárulásuk és 45 százalékkal a használatukból adódó energiaigény is. Clara Camarasa, az IEA egyik szakértője rámutatott, hogy a hőmérséklet-szabályozó rendszerek
hatalmas nyomást jelentenek a villamosenergia-hálózat számára is, amellett, hogy felgyorsítják az üvegházhatású gázok kibocsátását, gyorsítva ezzel a klímaváltozást”.
A hősziget jelenség
A klíma berendezések kedvezőtlen hatásait a lakók közvetlenül is érezhetik, főként a városokban az úgynevezett hőszigeteffektus miatt. Ennek lényege, hogy a légkondicionáló rendszerek működés közben hőt bocsátanak ki, az épületek viszont eltárolják ezt a hőt, majd – különösen éjszaka – kiadják magukból. Egy francia kutatóintézet, a Cired tanulmánya szerint egy kilencnapos, 38 °C-os hőhullám esetén, ha Párizs összes légkondicionált épületében 23 °C-os hőmérsékletet tartanának, akkor a város éjszakai hőmérséklete átlagosan 2,4 fokkal növekedne.
A kedvezőtlen hatások ellenére azzal a szakértők is egyetértenek, hogy egyes régiókban egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az emberek ne használjanak légkondit. Az IEA tanulmánya szerint ezek a berendezések évente több tízezer életet mentenek meg: más felmérések is kimutatták, hogy
a hőséghez kapcsolódó halálozás kockázata 75 százalékkal alacsonyabb a hőmérséklet-szabályozással ellátott háztartásokban.
Ugyanakkor a szakértők azt is kiemelik, nem még több légkondira, inkább alternatív és fenntarthatóbb, környezetkímélőbb rendszerekre lenne szükség. „A zöldterületek és -tetők a hatékony technológiák kiegészítéseként rugalmasabbá tehetik a városokat a hűtés során – vélekedik Clara Camarasa. Hozzátette:
A hőszivattyúk előnyben részesítése és az épületek szigetelésének javítása segíthet fenntarthatóbbá és ellenállóbbá tenni a városokat, miközben a megnövekedett energiaigény is kezelhető lenne.”
(Források: Brilliant Maps; iea.org; World Population Review; fixr.com; Euronews)
Ezt is ajánljuk:
Címlapfotó: Dreamstime
