Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Október 20. kulcsdátum lesz Moldovának, mivel az elnökválasztással egybekötve (amelyet valószínűleg Maia Sandu jelenlegi államfő fog megnyerni) népszavazást is tartanak az Európai Unióhoz való csatlakozásról: ha az igen szavazatok többséget kapnak, és a részvétel is legalább 33 százalékos lesz, akkor belefoglalják Moldova alkotmányába, hogy stratégiai cél a nyugati integráció. Erre a mostani vezetés szerint azért van szükség, mert még mindig jelentős támogatottságot élveznek az Oroszországhoz kötődő politikai erők. A potenciális alkotmánymódosítással szeretnék garantálni, hogy az ország nyugati pályán marad. Maia Sandu, Moldova elnöke az EU-csatlakozás melletti voksolásra biztatja a választókat.   

Az elnök korábban bejelentette egy online platform elindítását is, amely népszerűsíti a népszavazást és az uniós tagság előnyeit. 

Éppen ezért az elnökválasztáson mind az orosz, mind a nyugati felek részéről várhatók befolyásolási kísérletek, leginkább kibertámadások formájában. Vélhetően többek között ennek tudatában is az Európai Unió 2023. április 24-én elindította az EU moldovai köztársaságbeli partnerségi misszióját a közös biztonság- és védelempolitika keretében. Ennek a céljai az ország biztonsági ágazatának, ellenálló képességének megerősítése a válságkezelés, a hibrid fenyegetések, a kiberbiztonság, a külföldi információk manipulálása és beavatkozása elleni küzdelem. 

Az elnökválasztás várható magas részvételi aránya potenciálisan megerősítheti a népszavazás érvényességét, amelyhez a szavazók többségének a támogatására van szükség. Az elmúlt hetekben Sandu hosszas körutakat tett országszerte, többek között látogatást tett az oroszbarát Gagauzia régióban, hogy kapcsolatba lépjen a választókkal.

Gagauzia kritikus terület Moldova számára (Forrás: dreamstime)

Gagauzia azért is kritikus, mert egy autonóm területről van szó, ahol februárban tartottak népszavazást 70 százalékos részvétel mellett: a voksolók elsöprő többsége az Oroszország vezette vámunióval való integráció mellett szavazott, 98,4 százaléka a FÁK vámuniójával való szorosabb kapcsolatokat választotta, míg 97,2 százalék ellenezte a szorosabb uniós integrációt. Emellett 98,9 százalékuk támogatta Gagauzia jogát a függetlenség kikiáltására, ha Moldova elveszíti vagy lemond a saját függetlenségéről. 

A régió lakossága körülbelül 155 ezer fő, többnyire etnikailag gagauz, török nyelvű ortodox keresztény. Sok helyi attól tart, hogy Kisinyov EU-integrációs programja elfedi Moldova és a szomszédos Románia egyesítésének szándékát. A népszavazás így növelte a központi kormányra nehezedő nyomást.  

A voksolás részvételi aránya mindezek fényében kritikus fontosságú, leginkább az érvényessége miatt. 

Moldovában az EU-hoz való csatlakozás a választók széles körében támogatottságot élvez, szemben a NATO-társulással (mégiscsak elég közel van Oroszország és a Transznisztriában állomásozó orosz békefenntartók). Moldova hivatalosan 2030-at tűzte ki az EU-csatlakozás céldátumának. 

Ősszel szavaznak a csatlakozásról 

Moldova tárgyalásai az Európai Unióhoz való felvételről Ukrajnával együtt indultak meg június 25-én. Az ország még 2022 márciusában nyújtotta be a csatlakozási kérelmet (amit a parlament is támogatott), mivel az orosz–ukrán háború félelmet keltett bennük, hogy adott esetben Ukrajna sorsára juthatnak. Nem sokkal később, 2022 júniusában Moldova Ukrajnával együtt megkapta a tagjelölti státuszt az Európai Tanácstól.  

A folyamatban tavaly december volt a következő fordulópont, amikor az Európai Tanács úgy döntött, hogy megkezdni a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával, egyúttal tagjelölti státuszt ad Georgiának. További párhuzam, hogy Ukrajnához hasonlóan nemrég szintén az első ország volt, amely védelmi és biztonsági megállapodást írt alá az Európai Unióval. A csatlakozási tárgyalási folyamat szigorúan szabályozott, Moldovának gazdasági és politikai kritériumoknak (ezek az úgynevezett koppenhágai kritériumok) kell megfelelnie. Mindezek ellenére a legfontosabb és leginkább aggodalomra okot adó kérdések geopolitikai jellegűek, amit az EU teljesen figyelmen kívül hagyott, amikor tagjelölti státusszal ruházta fel Moldovát. 

A koppenhágai kritériumok jelentik azt a feltételrendszert, amelynek teljesítését az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez kötötte. 

Politikai kritérium: stabil intézmények megléte, amelyek garantálják a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét. 

Gazdasági kritérium: működő piacgazdaság létrehozása, valamint az Európai Unión belüli verseny okozta nyomással és piaci erőkkel való megbirkózásra való képesség. 

Intézményi kritérium: a közösségi vívmányok átvételéhez és végrehajtásához szükséges képesség. 

Moldova azon kívül, hogy Európa legszegényebb állama, egy széttagolt ország, amely a nagy és regionális hatalmak közötti geopolitikai rivalizálás kereszttüzében is áll. A Moldova és Ukrajna között fekvő Transznisztria a Szovjetunió felbomlása után, a Moldova ellen 1992-ben indított háborút követően vált el. A harcok megszűnését és a terület de facto függetlenségét követően egy 1500 fős orosz katonai bázis békefenntartó missziót folytat, így a hivatalosan Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságot szakadár államnak tekinthetjük Abháziához, Dél-Oszétiához, Észak-Ciprushoz hasonlóan, de az orosz–ukrán háború kirobbanása óta idesorolhatjuk a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságot is.  

Visszakanyarodva Moldovára és 1992-re: Transznisztria ügye egy befagyasztott konfliktus, amely egy potenciális uniós integrációval adott esetben újraindulhat, tovább súlyosbítva a rendszerszintű rivalizálást nemcsak Moldova, Románia és a Dnyeszteren túli területek, hanem Ukrajna mellett az Európai Unió és Oroszország között is. 

A Dnyeszteren túli területen az önjelölt elnök, Vadim Krasznoszelszkij a potenciális EU-csatlakozásra reagálva márciusban felszólította a moldovai hatóságokat, hogy ismerjék el a területet, és mondjanak le minden igényükről. Ugyan mintegy 30 éve terül el a szakadár állam az ország keleti határán, eddig kevés zűrzavart okozott, de az utóbbi hónapokban a feszültség nőtt, amióta a moldovai hatóságok januárban vámot vetettek ki a régióba belépő és onnan távozó valamennyi árura. Erre válaszul még márciusban a választott tisztviselők diplomáciai intézkedéseket kértek Moszkvától a régió védelme érdekében. 

Moldovának egy másik régió is fejtörést okoz, ezúttal délen: a már említett Gagauzia, amelynek a vezetője márciusban találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is. Egy hónappal később pedig a 2024. április 21-i moszkvai találkozón öt ellenzéki párt (Șor Párt, Újjászületés Pártja, Chance, Victorie, Alternatív Erő Moldova megmentéséért) bejelentette, hogy Győzelem néven szövetséget hoz létre az EU-tagság ellenzésére és az Oroszországgal való szorosabb kapcsolatok kialakítására. Gagauzia vezetője, Evghenia Guțul szintén támogatásáról biztosította a mozgalmat. 

Románia kikötőt venne 

Moldova (beleértve a szakadár államot is) nagyon kedvezőtlenül terül el. Nyugatról, délnyugatról Románia, északról, keletről, délkeletről Ukrajna közé ékelődik, tengerpart nélkül. Egyetlen kikötője van, amely egy 2005-ös ukrán–moldovai területcsere eredményeként épülhetett meg a Duna és a Prut összefolyásánál, amelynek keretében az ország egy 430 méteres Duna-partot kapott.

Ez a kikötő Giurgiulești, amely az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) többségi tulajdonában lévő Danube Logistics SRL üzemeltetése alatt áll. A cég korábban 60 millió dollárt fektetett a kikötőprojektbe az EBRD segítségével. Magának a kikötőnek egészen 2030-ig szabad gazdasági övezeti státusza van, ahol gabona-, olaj- és utasterminált is üzemeltetnek.

Augusztus 28-án Románia egyébként tárgyalást is folytatott a bankkal az üzemeltető cégben birtokolt részvények megvásárlásáról, lehetővé téve a román állam számára, hogy átvegye az irányítást a kikötő felett. A cél ezzel vélhetően az, hogy Ukrajna jövőbeni újjáépítésében központi logisztikai csomópont lehessen a kritikus fontosságú konstancai kikötő is.

A kormány szerint ezt az akvizíciót a Maritime Ports Administration S.A. Constanța nemzeti vállalaton keresztül hajtanák végre, amely egy a Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium felügyelete alatt álló kereskedelmi vállalkozás. 

Moldova meglehetősen kedvezőtlenül ékelődik Ukrajna és Románia közé Forrás: Google Earth

Nyugati integrációra várva

Az elhelyezkedésből is jól létható tehát, hogy a terület rendkívül érzékeny: az uniós csatlakozás egy befagyasztott konfliktust élesztene újjá, nem beszélve arról, hogy Moldova érdeklődést mutatott a NATO-tagság iránt is, igaz, az az EU-társulással ellentétben nem élvezi a lakosság zömének támogatását. 

Az unió ahogy Ukrajna, úgy Moldova csatlakozásával is a területi kérdés előzetes tárgyalásos rendezése nélkül egy új konfliktust importálna.

A moldovai kérdést lehetetlen elszigetelten megoldani, anélkül, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatokat újrarendeznék, és új európai biztonsági struktúráról tárgyalnának a nagyhatalmak, köztük Oroszország és a NATO-t vezető Egyesült Államok részvételével, amellyel az EU-nak geopolitikai kérdésekben egyre nagyobb a kitettsége. 

Moldova csatlakozása azzal a kockázattal jár, hogy egy új, állandó konfliktust importálna az unióba, amely nem különbözik a ciprusi kérdéstől.

Ciprus a Ciprusi Köztársaság és az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (TRNC) között oszlik meg, amelyet az EU nem ismer el, de a moldovai helyzethez hasonlóan ez egy mindmáig megoldatlan, befagyasztott konfliktus.

Vagyis feszültség forrását jelenti a két állam, Ciprus és Törökország, valamint az EU és Törökország között is. Ehhez hasonló forgatókönyvvel fenyeget Moldova felvétele is az európai integrációba. 

Az ország uniós csatlakozása még komolyabb kockázatot jelent a tagállamok számára, mivel az szerves része annak az euroatlanti víziónak, amely az EU és a NATO kiterjesztését célozza. Ez összhangban van azzal az amerikai geopolitikai elképzeléssel, amely a volt Szovjetunió összes országát elszakítja Oroszországtól, és egy nagyobb Nyugatba tömöríti őket.

Mindezt Washington nyugat-európai fölényének javára, és az Oroszországot is magában foglaló kontinentális Európa kárára.

Ez nekünk magyaroknak mint NATO-tagoknak és megbízható szövetségeseknek, akik a nyugati világhoz tartozunk, alapvetően nem lenne probléma: a bővítés elemi érdek mind az EU, mind a NATO vonatkozásában, de nem minden áron, főként nem más nagyhatalmak érdekeinek megfelelően. Az ideális bővítési folyamat az lenne számunkra, ha ez nem egy bizonyos hatalom nyomására történne, sokkal inkább a stratégiai autonómiát elérve, majd megtartva azt, és ennek keretében az első helyen Európa geopolitikai érdekeit szem előtt tartva. Igaz, ez önálló haderő és érdemi védelmi kiadások nélkül, az amerikai védőhálóra támaszkodva nem fog működni.  

Moldova esetleges taggá válása Ukrajna csatlakozásához hasonlóan azzal a hatással járna a jelen hatalmi hierarchia fényében, hogy az EU és tagállamai számára ellehetetlenül a stratégiai autonómia minden kilátása, és megerősödik az orosz–ukrán háború óta egyre gyorsuló Washington iránti alárendeltség.

Valójában Moldova, akárcsak Ukrajna, még nagyobb súlyt adna az Egyesült Államok–Egyesült Királyság–Lengyelország–balti államok–Románia–Ukrajna tengelynek, ami háttérbe szorítja a francia–német párost, és megerősíti Washington befolyását Európában, ahelyett, hogy a kontinens a saját érdekeit, prioritásai szerint járna el. 

Ennek következménye a geopolitikai súlypont további eltolódása lenne az EU-tól keletre, Franciaország és a mediterrán országok rovására, ami további feszültségek forrása, és a legrosszabb esetben egy új katonai konfliktust hozna Oroszországgal, amelyben az unió és a NATO hibrid társháborús szerepet vállalna, úgy, mint Ukrajnában. Ahelyett, hogy ütközőállamként és ideális esetben hídként működne az EU és Oroszország között, az uniós tagság lehetősége Moldovát frontállammá változtatná, ami Ukrajnához hasonlóan a katonai konfliktus megnövekedett kockázatával járna. 

Az EU bővítésének siettetésével a tagállamok olyan konfliktusokba keveredhetnek, amelyek nem érintik őket, de Washington számára előnyösek a Moszkvával folytatott, az eurázsiai kontinens feldarabolásáért folytatott versengésében. 

Moldova jelen állapotában, Ukrajnához hasonlóan, nem alkalmas a csatlakozásra, így a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a tárgyalások megrekednek, ami tovább súlyosbíthatja az európai uniós tagállamok közötti megosztottságot. Mivel a megbeszéléseket többek között olyan vezető EU-s országok geopolitikai érdekeinek figyelmen kívül hagyásával indították el, mint Franciaország, azok kudarca még legreálisabb.

Ez pedig lehetővé tenné a Washington vezette hibrid háború eszkalációjának elkerülését, azaz az végeredményben az euroatlanti térség Moldovára való kiterjesztését. A kérdés végső soron az, hogy az EU saját érdekeit azonosítva képes-e a stratégiai autonómia keretein belüli racionális alapokon nyugvó bővítéspolitikára.

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime