Bagdad és Ankara éveken keresztül vitatkozott egymással, ma pedig egyre inkább megtalálják a közös hangot, és inkább az intenzív stratégiai együttműködést választják. Ezúttal mindkét ország újraértékeli a regionális szerepét, és azok a feszültségek, amelyek egykor a szíriai konfliktus és az ISIS felemelkedése idején meghatározták a kapcsolatukat, enyhültek, és egy pragmatikusabb megközelítésre változtak.  

Bagdad a szuverenitásának megsértéseként kezelte, hogy a török csapatok a kurd szeparatisták ellen harcoltak Irakban. De gondot okozott a törökök kurdisztáni régióból származó illegális olajimportja, valamint a kritikus iraki vízforrásokhoz való hozzáférés fokozott ellenőrzése is. 

Csakhogy a két szomszéd váratlanul megállapodott, hogy újradefiniálják Törökország iraki katonai jelenlétét. A török erők maradnak a Perzsa-öböl-menti országban, de immár új küldetéssel, azok fogják kiképezni az iraki erőket.  

Hakan Fidan török külügyminiszter „történelminek” nevezte a megállapodást. Iraki kollégája, Fuad Huszein a maga részéről bejelentette, hogy a megállapodás értelmében a Bashika bázist közös török–iraki kiképzőlétesítménnyé alakítják át, amelynek az irányítását a törökök átadják Bagdadnak. De azt is megjegyezte, hogy bár az ilyen dokumentumok elkészítése egyszerű, a végrehajtásuk kihívásokat hozhat. 

Biztonsági és kereskedelmi rivalizálás, amely összeköti a két országot 

Vannak közös érdekeik, hiszen mindketten egyre gyakrabban szembesülnek a harcias vagy nem együttműködő kurd politikai-katonai csoportokkal. Ez a közös kihívás pedig összefogásra kényszeríti őket. Irak esetében biztonsági kockázatot jelent, hogy a félautonóm kurd régió, a Kurdisztáni Regionális Kormány (KRG) izraeli Moszad-központoknak adott otthont. 

Emellett aggodalomra adhat okot számukra az India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó (IMEC), ami egy az Egyesült Államok által támogatott ambiciózus projekt. A kontinensen átívelő kereskedelmi útvonalak tervezete azzal fenyeget, hogy teljesen kikerüli Irakot és Törökországot, ami újabb ösztönzést jelent a két ország számára az együttműködésre. 

Az USA, Izrael és a Perzsa-öböl menti államok által támogatott folyosóval új kereskedelmi útvonalakat hoznának létre, amelyekkel kikerülnék az Irak és Törökország által létrehozott stratégiai kereskedelmi korridorokat. Válaszul Bagdad és Ankara felgyorsították az alternatív infrastrukturális projektjeiket, hogy megvédjék az érdekeiket, és biztosítsák folyamatos relevanciájukat a regionális kereskedelemben.  

Az IMEC, amely mindkét országot kizárja, jelentős stratégiai fenyegetést jelent számukra. A török elnök, Recep Tayyip Erdogan határozottan ellenzi ezt a projektet, és helyette a Fejlesztési út projektet támogatja – ez egy olyan ellenjavaslat, amely javítaná az összeköttetést Irak, Törökország és Európa között. 

Tavaly szeptember 10-én, a G20-ak indiai csúcstalálkozójára őt kísérő újságírókkal folytatott beszélgetés során Erdogan határozottan helytelenítette, hogy Törökországot kizárták az IMEC-kezdeményezésből, és kijelentette:  

„Törökország nélkül nincs folyosó”. 

A Mohammed Sia al-Szudani iraki miniszterelnök által májusban bemutatott Fejlesztési út máris jelentős befektetéseket vonzott a Perzsa-öböl menti államokból. Az iraki Al-Fav kikötőjének bevonásával a projektet Irak és Törökország közös stratégiájának kulcsfontosságú elemeként tartják számon, amelynek célja, hogy továbbra is központi szereplők maradjanak a régióban. 

Közös együttműködés 

Április 22-én Erdogan 13 év óta először tett „történelmi” látogatást Irakban, és ez az utazás megalapozta a kétoldalú együttműködés jelenlegi bővülését. 

Az iraki–török magas szintű biztonsági mechanizmus augusztus 15-én Ankarában tartott negyedik ülése kulcsfontosságú pillanat volt a két ország közötti összefogás új szakaszában. Ezen mindkét ország vezető tisztviselői találkoztak, és az esemény a katonai és biztonsági együttműködésről és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló egyetértési nyilatkozat aláírásával zárult.  

Egészen eddig – a különböző területeken való kooperáció fokozását célzó 27 megállapodás ellenére – nem született egyetértési nyilatkozat a biztonsági együttműködésről. Pedig egy mérföldkőnek számító biztonsági megegyezés részeként Irak márciusban tiltott szervezetté nyilvánította a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK), ezzel igazodva Ankara több évtizedes politikájához. 

Ezt követően az iraki Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács az ország hírszerző szolgálatának ösztönzésére elrendelte három politikai párt betiltását és vagyonuk elkobzását a PKK-hoz való állítólagos kötődésük miatt. 

Az Irak és Törökország között aláírt megállapodás mindkét államot közös intézkedésekre kötelezi, beleértve az együttes katonai kiképzést, a hírszerzési információk megosztását és a terrorizmus elleni erőfeszítéseket. Hangsúlyozza továbbá egymás szuverenitásának tiszteletben tartását – ez figyelemre méltó kitétel, tekintettel arra, hogy Irak korábban ellenezte a török katonai műveleteket a területén. A Bagdadban a Közös Műveleti Parancsnokság alá tartozó Közös Biztonsági és Koordinációs Központ létrehozása a megállapodás kulcsfontosságú eleme, amely platformot biztosít a folyamatos együttműködéshez. 

Ez az összefogás több mint egy stratégiai szövetség; tükrözi Ankara és Bagdad változó prioritásait. Irak számára a Törökországgal való partnerség lehetőséget kínál nemcsak a biztonsági erőinek, hanem a gazdaságának a megerősítésére is a kereskedelem és a beruházások növekedése révén. 

Különösen a Fejlesztési út projekt ígér jelentős gazdasági előnyöket, többek között jobb infrastruktúrát, munkahelyteremtést és közvetlen szárazföldi összeköttetést Európával. 

Törökország számára az Irakkal való szorosabb együttműködés egyben stratégiai felmagasztalást is jelent a regionális államokkal szemben, amelyek megpróbálják kiszorítani Ankarát a kulcsfontosságú nyugat-ázsiai folyamatokból. Az IMEC ugyanis közvetlenül azzal fenyeget, hogy háttérbe szorítja Törökországot a regionális kereskedelemben, ezért a Fejlesztési út projekt arra törekszik, hogy megőrizze Ankara pozícióját az Ázsia és Európa közötti kulcsfontosságú tranzitcsomópontként. 

Ezen túlmenően az Irakkal való kooperáció biztonsági kérdésekben is segít Törökországnak a saját belpolitikai kihívásainak kezelésében, különösen a kurd szeparatizmust tekintve, mivel biztosítja, hogy a déli határa biztonságosabb legyen, és hogy a PKK befolyása csökkenjen a régióban. 

Regionális átrendeződés  

A közelmúltbeli fejlemények rávilágítanak a Nyugat-Ázsiában zajló szélesebb körű átrendeződésre is. Ahogy a hagyományos szövetségek eltolódnak, és új partnerségek alakulnak ki, az olyan országok, mint Irak és Törökország közös nevezőre jutnak azokon a területeken, amelyek korábban feszültséget okoztak. Ezt az újrarendeződést a biztonsági aggályok, a gazdasági érdekek és a külső hatalmak térségbeli befolyásának ellensúlyozására irányuló törekvések vezérlik. 

A két ország között kialakuló kapcsolat nagymértékben fokozza az amerikai katonai erőkre nehezedő nyomást, hogy vonuljanak ki az országból, illetve a szomszédos Szíriából. A tengerentúli csapatok katonai kivonásáról szóló amerikai–iraki tárgyalások előrehaladtával az egyik érdekes kérdés az, hogy a török hadsereg vajon az USA fölé kerekedik-e az iraki erők kiképzésében. 

Akárhogy is, ez a közelmúltban létrejött megállapodás lehetővé teszi, hogy a török erők Irakban maradjanak, és ez jelentős előrelépés a két szomszédos állam számára, amely a közelmúltig számos vitás kérdésben egyáltalán nem értett egyet.  

Bár a kihívások továbbra is fennállnak, különösen az IMEC-hez hasonló, egymással versengő regionális projekteket tekintve, az új kétoldalú kötelezettségvállalások messzemenő hatással lehetnek a régió jövőjére. 

(Forrás: The Cradle) 

Kapcsolódó: