Miért érdekes az USA-nak és Kínának pár kis sziget az óceánon? A válasz részben a tengerfenéken rejlik a létfontosságú internetkábelek és kritikus nyersanyagok, részben a felszínen tengeri kikötők és kereskedelmi útvonalak formájában. A kérdés az, hogy ezeket mely nagyhatalom ellenőrzi. Nem véletlen tehát, hogy Kína befolyása kezdi kiszorítani a nyugati partnereket ezekről a kis szigetekről, főként infrastrukturális beruházások révén.

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

A korábban alulértékelt csendes-óceáni szigetek térsége egyre inkább a középpontba kerül a regionális és nagyhatalmak számára, ahogy fokozódik a geopolitikai verseny. A salamon-szigeteki rendőrségi megállapodásoktól kezdve a Vanuatun épülő parlamenti komplexumokig, Kína tevékenysége a régióban tagadhatatlan. A másik regionális hatalom, Ausztrália és partnerei állandó versenyben állnak Pekinggel a térségbeli befolyásért. 

A csendes-óceáni szigetek vezetői korábban arra panaszkodtak, hogy Ausztrália és nyugati partnerei túl kevés figyelmet fordítanak a régióra, de ez megváltozott, és gyakran kezdeményeznek valamilyen új segélyt, kölcsönt vagy védelmi együttműködést. Ezzel ellensúlyoznák Kína nagyobb hatalmát az olyan kulcsfontosságú ágazatokban, mint a rendőrség és a távközlés. A csendes-óceáni geopolitikai környezet tehát dinamikusan változik, ahogy Ausztrália, az Egyesült Államok és Új-Zéland korábbi politikai és fejlesztési partneri dominanciáját Kína megkérdőjelezi. Mindannyian felismerik a régió földrajzi, diplomáciai és természeti erőforrásbeli adottságait. 

A versenyt kihasználva a szigetországok igyekeznek maximalizálni a fejlesztési előnyöket. A féktelen stratégiai rivalizálás azonban kihívást jelent a térségben az átláthatóság szempontjából, és lehetőséget ad a helyi politikai szereplőknek arra, hogy az érdekeiket a nemzeti érdekekkel szemben érvényesítsék. A szigetországok ezzel párhuzamosan egyre bátrabban érvényesítik az igényeiket a nemzetközi kapcsolatokban a kereskedelem, a munkaerő mobilitása, a digitális összekapcsoltság és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség terén. A hagyományos partnereket, mint Ausztráliát és az USA-t arra ösztönzik, hogy olyan kiegyensúlyozottabb partnerségek felé mozduljanak el, amelyek csökkentik a segélyfüggőséget. 

A szigetországok stratégiai jelentősége 

A csendes-óceáni szigetországoknak a kulcsfontosságú tengeri útvonalakhoz való közelsége felkeltette a figyelmet. Emellett a régió kiterjedt kizárólagos gazdasági övezetei (EEZ) a halászattól kezdve a tengerfenék ásványkincseiig világszerte értékesek. 

A régión keresztül több kulcsfontosságú kereskedelmi útvonal halad át, nem beszélve a távközlési eszközökről és a kritikus nyersanyagokról. Nem véletlen, hogy ez a térség továbbra is jelentős szerepet játszik a nagyhatalmak védelmi stratégiáiban:  

a szigetországok elhelyezkedése előnyös a csendes-óceáni tengeri mozgások megfigyelése és ellenőrzése szempontjából. 

Ezenkívül számos meglévő vagy potenciális mély vízi kikötő van itt, többek között a Salamon-szigeteken, amely kereskedelmi és védelmi célokra egyaránt használható. A különböző válságok során bebizonyosodott, hogy a szigetországok számára mennyire fontosak a szilárd ellátási láncok és a kritikus létesítményekhez való hozzáférés. 

A Csendes-óceánt tenger alatti kábelek is átszövik, amelyek létfontosságúak a globális kommunikációs hálózatok számára. Kulcskérdés, hogy melyik szereplő építi és ellenőrzi ezt az infrastruktúrát, hol találhatók az összekötő csomópontok és leszállóállomások. 

Kína növekvő befolyása a térségben

Évtizedeken át Ausztrália, az Egyesült Államok és Új-Zéland volt a térség domináns fejlesztési és biztonsági partnere, míg Kína arra összpontosított, hogy támogatást szerezzen „Egy Kína” politikájának, folyamatosan megfosztva Tajvant partnereitől, és gazdasági haszonszerzés céljából növelve hozzáférését a csendes-óceáni erőforrásokhoz. 

Kína befolyása egyre bővül, és stratégiai ágazatokat céloz meg, támogatja a regionális politikai eliteket olyan ajánlatokkal, amelyek megfelelnek a helyi politikai szükségleteknek. A 2022-es Kína-Salamon-szigetek biztonsági paktum például növeli a szigetek biztonsági kapacitását, miközben a kínai hadihajók számára lehetővé teszi a kikötői hozzáférést a karbantartás céljából, és rendelkezéseket tartalmaz biztonsági erők telepítésére az ott élő kínai diaszpóra védelmére. Kína a fejlesztésfinanszírozás, a diplomáciai kapcsolatok és a kritikus infrastruktúra, például a kikötők, a repülőterek és a távközlés terén jelentős szereplővé vált. 

A diplomáciai tevékenység fokozódik 

Tizennyolc új nagykövetséget hoztak létre a térségben 2017 óta, négy képviseletet pedig bezártak. Ausztrália 2017 óta 6 új csendes-óceáni képviseletet nyitott, és ezzel a világ egyetlen olyan országa, amely minden szuverén csendes-óceáni szigetországban diplomáciai képviseletet tart fenn. Kína és az Egyesült Államok pedig felzárkózik, és igyekszik helyi kirendeltséget létrehozni vagy bővíteni a számára stratégiai értéket jelentő országokban. 

Ahogy Kína jelenléte növekszik, Tajvané csökken. Az utóbbinak három diplomáciai partnere maradt (Palau, Tuvalu, Marshall-szigetek), miután 2019 óta hármat elvesztett Kínával szemben. 

Biztonsági kapcsolatok és regionális hatalmi dinamika 

Az Egyesült Államok és Pápua Új-Guinea 2023-ban védelmi együttműködési megállapodást írt alá, Ausztrália és Pápua Új-Guinea pedig elkötelezte magát a szorosabb biztonsági kapcsolatok mellett. Ugyanebben az évben Ausztrália és Tuvalu úttörő Falepili Uniója megállapodott a biztonsági kapcsolatok szorosabbra fűzéséről, cserébe egy különleges éghajlati mobilitási útvonalért és a fejlesztési programok fellendítéséért. 

Kína biztonsági szereplővé válása a térségben, valamint a hagyományos partnerek kétoldalú kapcsolatainak erre válaszul történő gyors fokozása megmutatja, hogy a nagyhatalmak között intenzív verseny folyik a régióért. 

A biztonsági partnerségek hosszú távú hatással lehetnek a regionális hatalmi dinamikára. A külső hatalmakkal kötött megállapodások megkérdőjelezhetik a történelmi partnerségeket, valamint kérdéseket vethetnek fel a különböző biztonsági partnerek közötti hírszerzési információk megosztásával kapcsolatban. Ezek a megállapodások olyan „puha infrastruktúrákhoz” való hozzáférést foglalnak magukban, mint az adatkezelés, a szoftverplatformok és a képzési doktrínák. 

A nagyobb hatalmak igyekeznek a megállapodásokat kölcsönösen előnyösnek feltüntetni, hangsúlyozva a helyi kapacitásépítési elemeket és a fejlesztési célokhoz való kapcsolódást. A mögöttes cél azonban az, hogy növeljék befolyásukat a regionális és nemzeti biztonsági irányítás felett. 

Az óceáni területekhez való hozzáférést mindannyian az érdekeik szerves részének tekintik. Kína esetében a védelmi diplomáciát az motiválja, hogy lehetővé tegye a katonai hatalom kivetítését a térségben, míg Ausztrália meg akarja tagadni Kínától ennek lehetőségét. 

A regionális fejlesztési verseny 

Ausztrália messze a legnagyobb fejlesztési támogatást nyújtja a térségnek, de miközben Kína segélyei csökkenni látszanak, a jelenléte és a befolyása nem. 

Az elmúlt két évtizedben fejlesztési verseny zajlott a térségben, elsősorban Kína és a régió hagyományos partnerei (Ausztrália, USA, Japán) között. A multilaterális fejlesztési bankok, mint például az Ázsiai Fejlesztési Bank és a Világbank, a fejlesztési finanszírozás terén megelőztek sok más szereplőt, és a hiteleik egyre nagyobb arányt képviselnek. 

Kína teljes regionális finanszírozása 2016-ban érte el a csúcsot, és a támogatás még mindig kiemelkedő jelentőségű például Pápua Új-Guineában, a Salamon-szigeteken, Vanuatuban és Kiribatiban. Miközben a régióban Kína által befektetett összeg csökkent, a projektek száma alacsonyabb értékben, de nőtt. 

Ausztrália rekordszintre, évi 2 milliárd ausztrál dollárra növelte a támogatásokat, és az infrastruktúra-finanszírozási eszközön keresztül 4 milliárd ausztrál dollár értékben nyújtott infrastrukturális kölcsönöket a régiónak, emellett növeli a szigetországoknak nyújtott költségvetési támogatást is. Ausztrália, az Egyesült Államok és Japán összefogott például a tenger alatti internetkábelek megvalósítása érdekében is. 

Egyre több támogató 

A térség támogatóinak száma a 2008-as 31-ről 2021-re 82-re nőtt. A versengő érdekek különböző irányokba terelik az országokat, mivel az ügynökségek saját ajánlataikat igyekeznek előtérbe helyezni, amelyek gyakran nem igazodnak a kedvezményezett országok prioritásaihoz. Egyes adományozók pedig csupán arra törekszenek, hogy támogatást szerezzenek például ENSZ-szavazatok elnyeréséhez bizonyos pozíciókhoz. 

Az infrastruktúra növekszik, míg az egészségügy és az oktatás nincs túl jó állapotban 

Kína Egy övezet, egy út kezdeményezésére reagálva a partnerek és a multilaterális fejlesztési bankok az infrastruktúra felé irányítják át a segélyeiket, miközben az egészségügybe és az oktatásba történő beruházások stagnálnak. 

A térségnek nyújtott egészségügyi és oktatási finanszírozás a 2012-es csúcsponthoz képest csökkent. Ezzel egyidejűleg nőtt a hiány ezekben az ágazatokban, ami komoly következményekkel jár a jövőbeli jólétre nézve. Az oktatási és egészségügyi mutatók globálisan alacsony szinten vannak a csendes-óceáni térségben. A nem fertőző betegségek aránya az egyik legmagasabb a világon, és ez a halálozás egyik fő oka. Az oktatási színvonal alacsony, ami akadályozza a fiatal népesség nagyobb gazdasági szerepvállalását. 

Az infrastrukturális finanszírozás felé történő elmozdulás a partnerek befolyását és hozzáférését növeli a jól látható és politikailag hatásos projektek révén. Ez annak az elismerése is, hogy a gazdasági fejlődés támogatása érdekében erős alapokat kell lefektetni, és elő kell mozdítani az összeköttetést, ami valamennyi térségbeli kormány számára prioritás. 

A geopolitika alakítja a digitális összeköttetést 

A digitális összeköttetés, amely a modern gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen, a verseny egyik új színtere. A térségben folyamatban van a digitális átalakulás. Az internetkapcsolat létfontosságú – megnyitja az oktatás, az egészségügy, a digitális kereskedelem, az e-kormányzati szolgáltatások és a kommunikáció kapuit. Ausztrália, az Egyesült Államok, Japán és Kína verseng a stratégiai infrastruktúra, például a tenger alatti internetkábelek és a távközlési hálózatok finanszírozásáért, de nem feltétlenül a kiberbiztonság és az online biztonság a prioritásuk. 

A nagyobb összekapcsoltsággal nagyobb típusú veszélyeztetettség is jár. A kibertér a szigetországok számára egy új területet jelent, amely a kémkedéstől kezdve az adatlopáson át az online visszaélésekig számos olyan fenyegetést rejt magában, amelyek veszélyeztethetik a közösség biztonságát. 

A csendes-óceáni szigetek sérülékenysége 

Miközben a nagyhatalmak a befolyásért versengenek, a szigetek társadalmai tartós és növekvő társadalmi, gazdasági, politikai és biztonsági nyomással szembesülnek. 

A fenntartható fejlődés alátámasztásához továbbra is szükség van az olyan kevésbé látványos kezdeményezésekbe történő beruházásokra, mint a jobb kormányzás, a közösségi vízellátás és az oktatási létesítmények, és ezek fontosságát, hatását nyilvánosan kommunikálni kell, összekapcsolva a prioritást élvező politikákkal és fejlesztési célokkal. Ezeket 5 terület köré lehet csoportosítani: 

1. Gyors népességnövekedés 

A gyors népességnövekedés és az urbanizáció a szigeteken mindenütt megterheli az erőforrásokat és a szolgáltatásokat. A fiatal népesség több szigeten nagy létszámú, ám rossz foglalkoztatási és oktatási kilátásokkal néz szembe. Pápua Új-Guinea népessége a becslések szerint 2050-re eléri a 22 milliót a jelenlegi 10 millióról. 

2. Adósságválság 

Az államadósság az egész régióban magas, és 6 szigetországban – köztük Kiribatiban, Vanuatuban, Tongában, Szamoában – az adósságválság kockázata magas. Ez korlátozza, hogy az alapvető szolgáltatásokba és az infrastruktúrába fektessenek be. A közelmúltban több térségbeli ország államadóssága megugrott a járvánnyal kapcsolatos határzárak és kereskedelmi zavarok, az infrastruktúrára felvett új hitelek, valamint a szélsőséges időjárási eseményekre való reagálás költségei miatt. A szigetországok adósságkilátásai a közeljövőben gyorsan romolhatnak, mivel a szolgáltatási kifizetések, az infrastrukturális szükségletek és éghajlati katasztrófák sújtják ezeket a nemzeteket. 

3. A fejlődés és az ellenálló képesség kihívásai 

A szegénység magas aránya és az egy főre jutó viszonylag alacsony jövedelem a szigetországokban az egekbe szökő megélhetési költségek közepette kiemeli a régió gazdasági kihívásait. Az ENSZ emberi fejlődési indexe által mért egészségügyi és jóléti mutatók 2008 óta a csendes-óceáni térségben stagnálnak, ami tovább erősíti a térség ellenálló képességének hiányát és a segélyektől való függőségét. 

4. Korrupció és gyenge jogállamiság 

A térségben a korrupció mértéke az évek során nem javult érdemben, ez pedig aláássa a kormányzást és az erőforrások igazságos elosztását, súlyosbítva a szegénységet és az egyenlőtlenséget. A jogállamisági index pontszámai, amelyek a törvény és a rend megítélését és minőségét, valamint a bűnözés és az erőszak valószínűségét tükrözik, 2007 és 2017 között csökkenő tendenciát mutatnak, és számos csendes-óceáni ország pontszámai a globális átlag alatt vannak. 

5. Politikai instabilitás 

Az olyan országokban, mint Pápua Új-Guinea, a Salamon-szigetek és Új-Kaledónia, a szórványos társadalmi zavargások emberéleteket követeltek és több millió dolláros anyagi károkat okoztak. A politikai instabilitás megzavarja a kormányzást, a gazdasági fejlődést és a társadalmi kohéziót, növelve az emberek bizonytalanságát és aláásva a fejlődési kilátásokat. 

A Világbank politikai stabilitási aggregált mutatói, amelyek a politikai instabilitás vagy a politikai indíttatású erőszak valószínűségének megítélését mérik, azt mutatják, hogy a csendes-óceáni térségben a politikai instabilitás és az erőszak valószínűsége továbbra is Pápua Új-Guineában, a Fidzsi-szigeteken, a Salamon-szigeteken és Új-Kaledóniában a legmagasabb, ami súlyosbítja az egyéb társadalmi és gazdasági problémákat ezekben az országokban. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime