Távol-keleti Gazdasági Fórum: ami a nyugati média tudósításából kimaradt 

Szerző: | 2024. szeptember. 12. | Geopolitika, Háború, Kiemelt, Világgazdaság

Erős szeptemberi kezdést mutatott Putyin. Először Mongóliába utazott, majd onnan átugrott Vlagyivosztokba, a Távol-keleti Gazdasági Fórum 9. plenáris ülésére. A Nyugat figyelmét elsősorban az kötötte le, hogy vajon a mongolok letartóztatják-e az orosz elnököt a Nemzetközi Büntetőbíróság egy éve kiadott elfogatóparancsa alapján. Vlagyivosztokra pedig csak az ukrán háború lencséjén keresztül tekintettek. Pedig egy-két dolog történt ezen kívül is. 

Putyin mongóliai látogatása fényesre sikeredett. A rabosítás helyett vörös szőnyeget terítettek elé. A mongolok is tudatában vannak annak, hogy Kína és Oroszország közé szorulva sok mindent nem tehetnek.  

Orosz szemszögből Putyin ulánbátori látogatását a második világháború csendes-óceáni végének szeptember 2–3-i megünnepléséhez időzítették, ami alkalmat adott, hogy a mongolok visszaemlékezzenek a szovjet segítségre a japánok elleni küzdelemben. A látogatás során széles körű megbeszélések zajlottak a lehetséges új, közös orosz–mongol infrastrukturális projektekről, beleértve a Mongóliát átszelő Power of Siberia 2 gázvezeték régóta halogatott megépítését. Ez azért is fontos, mert megkönnyítené a földgáz szállítását Kína nyugati régióiba. 

Mongólia számára Putyin látogatása lehetőséget biztosított arra, hogy megerősítse szuverenitását és függetlenségét a nyugati beavatkozástól, miután hosszú ideig amerikai protektorátusnak számított. Ez még az 1990-es évek elején kezdődött, amikor az Orosz Föderáció megszakította a kapcsolatait az olyan kommunista országokkal, mint Mongólia és Kuba, amelyek támogatására már nem jutott elegendő forrás.  

Ma Mongólia gazdaságilag és diplomáciailag is kötéltáncot jár a Kelet és a Nyugat között, hasonlóan Indiához.  

Az Oroszországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatok erősek, mivel Oroszország biztosítja az ország finomítottkőolaj- és egyéb szénhidrogénimportjának legalább egyharmadát. 

Innen Putyin Vlagyivosztokba utazott, ahol részt vett az éppen megnyíló Távol-keleti Gazdasági Fórumon, amit immár 9. alkalommal rendeztek meg, és jól kiegészíti a tavasszal megrendezett Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumot. Mind Szentpétervárra, mind Vlagyivosztokba a világ minden tájáról érkeztek, ezúttal több mint 70 ország képviseltette magát a fórumon. A vendégek közül mindenképp érdemes kiemelni Anwar Ibrahimot, Malajzia miniszterelnökét, és Han Cseng kínai alelnököt.  

A Nyugat számára sokkoló lehetett Anwar Ibrahim jelenléte, hiszen Malajzia, a volt brit gyarmat fontos tagja az ASEAN-nak.

Az már csak hab a tortán, hogy a malájok közben kérték felvételüket a BRICS-be is.

Az oroszok bizonyosan támogatni fogják a tagságukat az október 26-án Kazanyban tartandó BRICS-csúcson. A malájok a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségből elsőként fognak részt venni a csúcson, de várható, hogy Vietnám is követi a példájukat. Az Egyesült Államokkal eddig szoros kapcsolatot tartó Malajzia esetében nagy fordulat ez, ami talán magyarázható azzal, hogy 35 milliós lakossága túlnyomórészt muszlim, és rémülten nézték a gázai támadásokat, amit Washington megengedett. 

Mindenesetre az orosz kommentátoroknak tetszett, hogy Anwar Ibrahim nem Oroszország katonai hatalmát hangsúlyozta ki, hanem azt, hogy kulturális örökségének köszönhetően jelentős soft power vonzerővel is rendelkezik. Persze szép az orosz irodalom, és lehet is vele kedveskedni, de a jó kapcsolatok megőrzésére legalább annyira nyomós érv az a 150 ezer orosz turista, aki évente ellátogat Malajziába.  

Egyelőre nem tudni, hogy milyen kereskedelmi megállapodásokat kötöttek a malajziai és az orosz cégek a fórum során, de az biztos, hogy a kölcsönös befektetések szintjén értek el sikereket.  

Han Cseng, a Kínai Népköztársaság alelnöke mosolygott még akkor is, amikor a moderátor meglehetősen provokatív kérdést tett fel arról, hogy kormánya miért tartja vissza a kínai vállalatokat abban, hogy a határon túli üzleteket alapítsanak Oroszországban. Maga Putyin sietett tompítani a helyzetet, kifejtve, hogy Oroszország most mindent megtesz annak érdekében, hogy az ilyen lépések vonzóbbá váljanak leendő kínai partnerei számára.  

Han Cseng ezután Vlagyivosztokot a távol-keleti partnerekkel való együttműködésre nyíló ablaknak nevezte. Mondván Északkelet-Kínának és az orosz Távol-Keletnek egymást kiegészítő előnyei vannak a kereskedelem, a beruházások, az energia, a közlekedés összekapcsolhatósága terén, és természetes partnerek.   

Kínával kapcsolatban a fórumon felszólaló orientalista szakértők kifejtették, hogy Kína északkeleti régiója és az orosz távol-keleti térség között egyre szorosabb kapcsolatok alakulnak ki. Valójában, míg Dél-Kína inkább az Egyesült Államokkal és Európával üzletel, az északkeleti rész Oroszországgal.  

A fentieknek további lendületet adhat Putyin plenáris ülésen elhangzott beszéde, amelyben több kulcsfontosságú infrastrukturális projektet is megemlített.  

„Az elmúlt tíz évben több mint 2000 kilométernyi pályát építettek és több mint 5000 kilométert korszerűsítettek a Transzszibériai vasúton és a Bajkál–Amur-vonalon. Több mint 100 hidat és alagutat építettek, valamint újítottak fel, többek között a Léna, a Bureja és a Szelenga folyón átívelőket. Az idei év végére a keleti vasúti szállítási kapacitás 180 millió tonnára nő” tette hozzá az orosz államfő. 

Nem csoda ez az igyekezet. Az ukrajnai háború óta Kína lett Oroszország legfontosabb gazdasági partnere a térségben, mivel Japán és Dél-Korea most nem fektet be a Távol-Keleten. A délkelet-ázsiai országok potenciális befektetők, beleértve Malajziát, Szingapúrt, Vietnámot vagy Indonéziát. Az oroszok természetesen abban érdekeltek, hogy ezek az országok minél többet invesztáljanak náluk, miközben nem zavarja őket az ASEAN tevékenysége.  

Fontos bejelentése volt Putyinnak az, amelyben a fiatalok keletre való vándorlását szorgalmazta. Rendkívül vonzó életkörülményeket kínált a helyiek számára. A 35 év alatti oroszok számára karrierbővítést kínált, segítséget azoknak, akik ott hosszú időre letelepednének és családot alapítanának. Ezzel biztosítanák a szakképzett munkaerőt a többi oroszországi régióét messze meghaladó gazdasági bővüléshez. 

A távol-keleti migráció ösztönzésére már most is létezik a jelenlegi kedvezményes 2 százalékos kamatú jelzáloghitel a 35 év alatti fiataloknak, a veteránoknak, az orvosoknak, a tanároknak, és ezt a kört tovább bővítik. 

Erőfeszítéseket tesznek a felsőoktatás javítására további egyetemi központok létrehozásával és a meglévők bővítésével Vlagyivosztokban is. Ahol lehetséges, kereskedelmi kutatóközpontokat csatolnak ezekhez az egyetemekhez. 

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fő terv vezérelvei már közel egy évtizede érvényben vannak, bár eddig jóval szerényebben finanszírozták őket. Ennek ellenére olyan eredményeket értek el, amiket Vlagyimir Putyin büszkén olvashatott fel a hallgatóságnak: pozitív demográfiai folyamatokat, 20-22 éves telepes fiatalokat és a magasabb gazdasági növekedést.  

Putyinnak a fórumon elhangzott megjegyzéseiről a nyugati média keveset tudósított, inkább a beszéde utáni néhány kérdésre adott válaszait közölték. Ezzel azt a benyomást keltették, mintha mindvégig az ukrajnai konfliktusról szólt volna, és atomtámadással fenyegetné a Nyugatot. 

Tény, hogy Vlagyimir Putyin a fórum keretein kívül hagyta magát belevonni a világ eseményeinek vitájába. Ebben az összefüggésben beszélt az ukrán hadsereg súlyos helyzetéről a Donbászban, amely kimerítette az emberi tartalékait és elvesztette a fegyvereit. Megengedte magának, hogy válaszoljon arra a kérdésre, hogy Oroszország kit részesít előnyben a novemberi amerikai elnökválasztás győztesének. Fanyar mosollyal nyugtázta, hogy Oroszország Kamalát választaná a „fertőző mosolya” miatt. Azt mondta, nem hiszi el, hogy egy ilyen mosolyú ember valóban ellenséges tudna lenni.  

Mindenesetre a legérdekesebb javaslata Alekszej Csekunkovnak, a Keleti Fejlesztési Minisztérium vezetőjének volt, aki az orosz főváros Vlagyivosztokba való költöztetése mellett szólt. Szeretné, ha

„2050-re, ha Vlagyivosztok Oroszország fővárosa lenne”. 

A tárca vezetője megjegyezte, ő maga is szívesen élne Vlagyivosztokban, de a minisztérium munkáját nehezíti a Moszkvától való távolság, ahol a kormány és a pénzintézetek találhatók. 

(Forrás: Vzgljad, Gilbert Doctorow

Kapcsolódó:

  

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn