A Rystad Energy szerint Németország 2030-ra túl fogja teljesíteni azon célját, hogy 80 százalékban tiszta energiát termeljen – ez jelentős mértékben köszönhető a gyors nap- és szélenergiakapacitás-bővítéseknek. Bár a megújuló energiarendszerek gyors bevezetése segített ellensúlyozni a hagyományos energiakapacitás csökkenését, az átállás sebessége nem volt elegendő ahhoz, hogy lépést tartson a kereslettel. 

Németország az elektromos átállás európai vezére 

A megújulóenergia-kapacitás az elmúlt években jelentősen nőtt az országban.  

A 2023 végéig telepített 143 GW kapacitással az ország vezető szerepet tölt be Európában a zöldátállás tekintetében. Az újonnan telepített nap- és szélenergia-kapacitások tavaly rekordot döntöttek, sőt ez a csúcs idén ismét megdől.  

A közüzemi bővítések elsődleges hajtóereje a megújuló energiaforrásokból származó energiaértékesítés volt, a tervek szerint pedig még több kapacitást bocsátanak eladásra elkövetkező években. 

A tervek szerint 2024 és 2028 között több mint 120 GW-ot adnak el, ami a nap-, illetve a tengeri és szárazföldi szélerőművek termeléséből származik. A szárazon telepített szélenergia-kapacitások esetén várják a legjelentősebb növekedést: a következő öt évben 50 GW-os bővítés van tervben. Természetesen ez az energiaforgalom nincs kőbe vésve, és a célok maradéktalan elérése sem valószínű, de a jelenlegi folyamatok reménykeltők. A Rystad Energy kutatásai azt vetítik előre, hogy  

2030-ra Németország majdnem 300 GW tisztaenergia-kapacitással büszkélkedhet majd, azaz több mint a duplájára nő a 2024 eleji mennyiség. 

„A német energiaszektor a globális szén-dioxid-mentesítés és az elektromos átállás lenyűgöző példája. Igaz, rövid távon volt néhány probléma, de hosszú távon már biztosnak tűnnek ennek az előnyei. Ha a döntéshozók ragaszkodnak a jelenlegi céljaikhoz és stratégiájukhoz, Németország valószínűleg továbbra is uralni fogja az európai megújuló energia terepét, és a közeljövőben megszabadulhat importfüggőségétől az energia tekintetében” – vélekedik Fabian Ronningen, a Rystad Energy megújulókért és energiáért felelős kutatóegységének alelnöke. 

Az importfüggőség rövid távon problémát jelent 

Az idei év elején sok piaci megfigyelő kétéves erős csökkenés után a német – és a teljes európai – energiaigény felfutására számított. Az év vége felé közeledve viszont már nem valószínű, hogy Németországban az idén jelentős keresetélénkülés várható.  

A nettó hálózati energiaigény idén körülbelül 0,7 százalékkal csökkent, és a 2021-es szinttől 8,1 százalékkal elmarad.  

Hacsak nem jön egy váratlan ugrás az hátralévő hónapokban, akkor Németország az energiaigény tekintetében 2024-et is csökkenő, vagy legjobb esetben is stagnáló mutatókkal zárja. A villamosenergia-kereslet jelentős csökkenése volt az egyik fő oka annak, hogy a kínálati oldalon is hasonló mozgások történtek. Az elmúlt két évben a kínálat csökkenése azonban még jelentősebb volt, mint a keresleté, és a különbséget természetesen a több villamosenergia-import pótolja.  

A villamosenergia-termelés tavalyi, több mint 10 százalékos masszív visszaesése után a kínálat az idén tovább csökkent. A szén- és atomenergia esetében volt a legjelentősebb a csökkenés. 

Az idei lesz az első teljes év, amikor az atomenergia teljesen kikerül az energiamixből, miközben a szénnek még mindig viszonylag alacsony költségű a versenyképessége a gázzal szemben. A kínálat és a kereslet közötti eltérés a sokkal nagyobb energiabehozatallal magyarázható:  

Németország az elmúlt 8 hónapban máris sokkal több energiát importált, mint 2023-ban összesen  

– 15,3 terawattórás (TWh) importegyenleggel. Az ország lassan Európa legnagyobb energiaexportőréből az egyik legnagyobb importőrré vált. Az Oilprice számításai szerint a szénből származó bruttó termelés az idén 107 TWh lesz, ami 2015 óta 163 TWh-s csökkenés. Környezetvédelmi szempontból nézve ez örvendetes eredmény. 

Ugyanakkor ennek az egyik következménye az energiaimporttól való nagyobb függőség, ami közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy Németországban sokkal magasabbak az energiaárak, mint a szomszédaiban. Bár az elmúlt évtizedben a megújuló energia hatalmas növekedést mutatott, utólag kiderült, hogy ez messze nem volt elegendő ahhoz, hogy kiváltsa az atomenergiát és a szenet a német energiamixben. 

A legnagyobb európai energiafogyasztókhoz, például az erősen importra támaszkodó és alacsony arányú megújuló energiával ellátott Olaszországhoz képest a német árak még mindig alacsonyak. Az francia szintnél viszont magasabbak maradnak az ellátási nehézségek miatt. Pedig 2021-ben és 2022-ben még fordítva volt: Németország a bőséges belső kínálatnak köszönhetően nyugati szomszédjánál alacsonyabban tudta tartani az energiaárakat. Ez azonban már nincs így, mivel Franciaország továbbra is kihasználja a nukleáris kapacitásait, ezáltal az ellátást stabilan, az árakat pedig alacsonyan tarthatja. 

(Forrás: Oilpirce) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons/Paul Gipe